Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

â60 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése Í9kl november 14-én, pénteken. tóbb védői hivatást gyakorolhatják — tehát a valuta- és árdrágító-ügyekben soha védelmet nem vállaltam. Elmondottam mindezeket segélykiáltásként, hogy a miniszter úr jószándékait erőskezű cselekedetekre segítsem átváltoztatni. Nem lennék azonban őszinte, t. Ház es igen t. miniszter úr, ha meg nem mondanám, hogy az erőskezű cselekedeteket illetően a bizalmam megrendült és éppen ezért a költségvetést nem fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Szilágyi Olivér! Elnök: Szilágyi Olivér képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Olivér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtár samnak azokba a szavaiba akarok bekapcsolódni, amelyeket a független bíróság méltatásával kapcsolatban mondott el. Teljesen egyetértek a képviselő úrnak azokkal a kitételeivel. amelyekkel a független bíróságot akként jellemezte, mint a szuverén államhatalom egyik legfontosabb tényezőjét a végrehajtó és a törvényhozó hatalom mellett. Igaz, hogy a független bíróság a jog élő szava, a legfontosabb alapköve az országnak és alkotmányosságunknak legfőbb őre. Éppen ezért nem tudom szó nélkül hagyni azt a konklúziót, azt a megjegyzést, ame]yben a képviselő úr egyes feljelentésekre hivatkozva kijelentette, hogy alaptalan feljelentések a független bíróságot befolyásolják. A magyar bíróságot, amelyet mindig úg> ismertem, hogy nehéz körülmények között mindig megállotta a helyét és a jövőben is megfogja állni, semmiféle feljelentés működésében soha befolyásolni nem fogja. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) T. Ház! Nem szólhatok hozzá az igazságügyi tárca költségvetéséhez anélkül, — bár általános magyar szempontokból szeretnék hozzászólni — hogy ki ne jelentsem: ez a költségvetés, amely most elsősorban tartalmaz Erdélyre vonatkozó tételeket és az igazságügyminiszter iír vezetése alatt álló minisztérium munkássága is az elmúlt és a jelenlegi esztendőben Erdély jegyében állt. Ebből a szempontból az újabb igazságügyi szervezés, a jogegységesítés és a jogszabályalkotás terén hatalmas munkát végzett. Most csak egy körülményt említek meg, amely számszerűleg is ki vau fejezve: 3 királyi tábla, 11 királyi törvényszék, 47 járásbíróság felállítása az az eredmény, amelyet az igazságügyminisztérium büszkén mutathat fel. Ezek az új bírói fórumok csupán mai alakjukban újak. Igy^például a marosvásárhelyi királyi ítélőtábla évszázados hagyományokra tekinthet vissza. Ezek most újra folytatják áldásos működésüket, zavartalanul működnek és amint a jogikereső közönség ezekkel érintkezésbe kerül, abban a mértékben tér vissza Erdély népébe az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. Ez a jogfolytonosság elvét tekintve, természetes folyamat. De ez az igazságügyminiszter úr és a minisz; térium részéről is megfeszített munkát, kitartó szorgalmat igényelt, mert osak így volt lehetséges ilyen rövid idő alatt ilyen nagyarányú apparátust munkába állítani. Mulasztanék azonban, ha nem említeném meg ezen a helyen, hogy ennek a hatalmas munkának a betetőzése, a koronája elmaradt. Nem működik ugyanis az az ügyvédi-bírói vizsgabizottság, amely Erdély területén a múltban működött és amely — mint erről az ország neves jogászainak százai tanúskodhatnak — a múltban érdemes munkát végzett. Ez az ügyvé ii-bírói vizsgabizottság még akkor is működött, amikor itt a vörös téboly felütötte a fejit és amikor ott már megcsillantak a román karhatalom szuronyai, akkor is modern Archimedesként folytatta működését mindaddig, míg a román önkény el nem némította őt. A gyakorlati jogélet szempontjából nagyon fontos volna ennek az ügyvédi-bírói vizsgabizottságnak a helyreállítása az erdélyi területen, amellett, hogy ott egy egyetem a jogot, mint tudományt műveli. Ez nagyon fontos volna a gyakorlati jogászok és a gyakorlati jogászképzés szempontjából, mert számos olyan magánjogi intézménye van Erdélynek, amelyet különböző okok miatt még nem lehetett egységesíteni, amely azonban a gyakorlati jog szempontjából leltétlenül fontos. Nem kell félni, hogy ennek az ügyvédi-bírói 'vizsgabizottságnak a színvonala alatta maradna annak a színvonalnak, amelyet ebben az esetben megkövetelünk. Bízom abban és tudom, hogy ha ez csak az igazságügyminiszter úr jóindulatán múlnék, akkor a bizottság már régen működnék. Erdély igazságügyi szervezése megtörtént, az átmeneti nehéz viszonyokra való tekintettel a takarékosság jegyében. Legyen szabad csak egy dolgot megemlítenem: Maros-Torda vármegye területén két járásbírósággal kevesebb működik, mint amennyinek működnie kellene. így például Maroshévizen nem működik járásbíróság, úgyhogy ennek -a vidéknek eg-yes részei mintegy kétórai járásra vannak a járásbírósági székhelytől. Hasonló a helyzet Erdőszentgyörgyön is. Erdőszentgyörgy a ro> mán időben a szégyenteljes elrománosítás központja volt. Ezért a románok ott hivatalokat halmoztak, egy járásbíróságot is állítottak fel. amelyhez a nép hozzászokott. Ma egy magyar királyi járásbíróság ott egészen mást jelentene, mint amit a román jelentett. Azonkívül az eddig beérkezett jelentésekből azt hiszem, az igazságügyminiszter úr is meggyőződhetett arról, hogy sokkal több bírói állásra volna szükség, mint amennyi ott rendszeresítve van Tudok vidéki járásbíróságot, ahol a járásbírósági elnökkel az élén az egész járásbíróság Iátástól-vakulásig, egyórai ebédszünettel dolgozik. Többször tapasztaltam, hogy a járásbíróságok még a késő délutáni órákban is folyton tárgyalnak Az ember joggal kérdezheti: vájjon mikor van idejük ezeknek a bíráknak pihenni? Nem beszélek arról, hogy most ott átmenetileg számos olyan per indult meg. amelyet nem indítottak volna meg a román uralom alatt, mivel a román igazságszolgáltatásban nem bíztak. Ezt a megfeszített munkát bíráink zokszó nélkül és teljes hivatástudattal vállalják, soha senkinek sem panaszkodnak és azt hiszem, ők fognak a legjobban csodálkozni. hogy ezt valaki ezen a helyen szóvátette. De ezt az állapotot átmenetinek kell tekinteni és amikor szerencsésebb körülmények közé ' jutunk, feltétlenül szükség lesz ennek az állapotnak revideálására, hogy az igazságügy menete el ne akadhasson. Meg kell említenem az igazságügyi szeri vezés terén azt is, hogy nem igazolódott be az Hz aggály, amely szerint azoknak a fiatalabb ügyvédeknek, akik a magyar jogot román interpretálásban, román tolmácsolásban tanulták, bírói alkalmazása a közismerten magas magyar bírói színvonal csökkenésére vezetett volna. Ezek a fiatal bírák vállvetve dolgoznak öregebb kartársaik mellett és végeredményben csak mint bírák fiatalok, mert hiszen régi jo-