Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. mind egészen más területen mozognak és karitatív célt szolgálnak és szintén csak az államhatalom bizonyos kibővítései. Alkotmányosságról beszélj a költségvetés, a törvények feltétlen tiszteletéről és betartásáról, igenis az igazságügyi kormányzatnak ingerenciával kell lennie arra, hogy ebben az országban n törvénytelen állapot megszűnjék és akár miniszter, akár pór legyen is, a törvényt mindenki betartsa. A személyes szabadság elvét, a vád elvét ebben az országban lábbal tiporják. Napról napra történnek internálások, embereket bizonytalan időre megfosztanak személyes szabadságuktól. (Egy hang a középen: Megérdemlik!) Ki az a bíró képviselőtársaim közül, aki meg tudja mondani, hogy megérdemelte-e az az ember, hogy három évre megfosszák szabadságától, családjától kétoldalú eljárás nélkül? (Egy hang a jobboldalon: Tessék a zsidókra gondolni! r — Zaj. ,—H Elnök csen. get.) Ez nem zsidókérdés, ez az igazság kérdése. (Zeöld Imre Péter: Nem zsidókkal van tele az internálótábor, bár azokkal lenne tele!) Elnök: Zeöld Imre Péter képviselő urat figyelmeztetem, hogy nem őt illeti meg a szó. Budinszky László: Ne méltóztassék összekeverni a fogalmakat. Az igazság igazság marad a zsidókkal szemben is. Mi, nemzetiszocialisták, a tiszta igazságot hirdetjük, a krisztusi elveket akarjuk a gyakorlati életbe átvinni és átültetni, nem pedig az egyiket lábbal tiporni, a másikat pedig kivételezni. Ebben az országban az internálások körül olyan viszszásságok történnek és az egész rendszer olyan rossz, hogy ezen az igazságügyi kormányzatnak is változtatnia kell. T. Ház! Méltóztatnak tudni, hogy az egész magyar magánjog, egész jogéletünk tulajdonképpen a bírói gyakorlaton alapszik. Ezért a magyar bíró személyét különösen tiszteletben kell tartanunk, mert a magyar bíró az, aki az országbírói értekezlet, Werbőczy hármaskönyve, a tervezet alakjában fekvő magánjogi törvénykönyvünk alapján meghozza az életnek és az igazságnak, nem a jognak megfelelő íté letet. Ennek a bírónak személyi kiválasztására tehát óriási gondot kell fordítanunk. Sok minden ezen múlik. Mi követhetünk el itt hibákat és lehetnek viták, ha a bíró szíve, esze, magyar nemzeti érzése, lelkiismerete szerint fogja a törvényt alkalmazni, mindent reparálhat. A bírói személyek kiválasztásánál tehát méltóztassék a legnagyobb f szelekciót gyakorolni, igazságügyminiszter úr, ez a kérésünk a nemzetiszocialista oldalról. Méltóztassék az igazságügy minden ágazatából nemcsak az 1939 :IV. te. hatálya alá esőket, hanem azokat is, akik zsidó feleséggel, ennek következtében félvér gyermekekkel, zsidó felmenőkkel és _ egyéb zsidó kapcsolatokkal rendelkeznek, kirekeszteni. Szerény kérésünk: méltóztassék az igazságügyminisztériumból is — jegyzékekkel fogok szolgálni — csendesen kirekeszteni az ilyeneket. Én tudom, hogy liberális államból nem lehet egyszerre fejest ugrani megrázkódtatás nélkül és mindenkit, engem, téged, a másikat és a harmadikat folytonosan molesztálni, kidobni a hajóból, de legalább az új kinevezéseknél ne méltóztassék a zsidó feleséggel rendelkező bírót, aki a Franklin igazgatója lett, kinevezni; most, amikor az új Európában vagyunk, legalább az igazságszolgáltatás terén ne vegyünk át zsidó vonatkozású embereket. Ez egy finom szeizmográf-szerű dolog. Nem a törvényben van ez benne, de az igazság szelleme, az új európai szellem kívánja meg azt, hogy ne méltóztassék ezeket kinevezni. Az ár* ülése 1941 november 14-én, pénteken. 237 drágító fellebbviteli tanács elnökévé lehet az, aki a Franklinnál működött éveken keresztül. Rendben van. tisztességes helyen volt, nagy^ szerű jogász lehet, de ne méltóztassék átvenni és betenni az igazságszolgáltatás legfontosabb pozícióiba. Méltóztassék a zsidó származásúakat a királyi kúriánál, legyenek azok akár tanácsjegyzők, vagy akármilyen beosztásúak, vagy azt a zsidó leányt, aki a törvényszéken van, eltüntetni, mert az emberek elvesztik a hitüket és bizalmukat az által, hogy a bíróságnál még mindig zsidók vannak. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Az ügyészségnél is!) Ugyanígy van ez a királyi ügyészségeken. Nem is beszélek azok ról, akik — majd szolgálni fogok nevekkel — az 1939 : IV. törvénycikket ma is aktíve kijátszották. Távirati stílusban kell beszélnem. Az igazságügyminiszter úrnak méltóztassék oda hatni, hogy ne fordulhasson elő olyan dolog, mint ami most a budapesti kamarai választásnálmegtörtént, írtam egy cikket, amelyben kifejtettem, hogy ennyi és ennyi zsidó velleitásu. zsidó származású, de nem a törvény hatálya alá eső ember van a másik listán. Beadtam a cikket a cenzúrába, az a váIsztás előtt nem engedélyezte. Vájjon kinek lehetett ez az érdeke 1 ? A hadviselésnek* vagy az államnak, vagy valami másnak, vagy valami zsidókkal telített pártnak? Át fogom adni a cikket az igazságügyminiszter úrnak. Hogy mennyire nem volt senki másnak az érdeke, azt bizonyítja, hogy utána a cikket szórói-szóra és ugyanúgy átengedte a cenzúra. (Egy hang a középen: Ez a rendes gyakorlata a cenzúrának.) A választás után megírtam, hogy az urak közt ülő kiváló bíró, jelenleg képviselő, azt mondta: ha nem lettem volna antiszemita, megtanultam volna a zsidó ügyvédek bandabaiidázáséból, hogy mi az antiszemitizmus. Ezt a cenzúra kihúzta. Hát nem szabad itt megmondani, hogy valaki antiszemita lett, nem szabad megmondani a hasonló gondolkozású uraknak, hogy én antiszemita vagyok? Kérem az igazságügyminiszter urat, hiszen királyi ügyész urak vannak ott, utasításra dolgoznak, ne méltóztassék annak a látszatát sem meghagyni, hogy itt New-York felé hajbókolnak, oda köszönnek, hogy itt még a régi világ van meg és csak féllábbal vagyunk az új Európában. Az ügyvédi kérdéssel kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy a keresztény ügyvédségnek van politikai joga, de gazdaságilag alul maradt. A keresztény ügyvédség szavaz, a zsidó ügyvédség pedig keres. Ne tessék összetéveszteni. A belügyi tárcánál voltak beszédek, amelyekben azt mondták, hogy itt az ügyvédek kijárnak. Kétféle ügyvéd van. Van, aki tisztességesen, becsületesen eljár az ügyfele érdekében, ez nem kijárás, van pedig, aki felveszi a pénzt abból a célból és azzal a szándékkal, hogy ha sikerül, jó. Ez az erkölcstelen, ne tessék ezt a kettőt összetéveszteni. Azonban csak akkor tudjuk fegyelmileg és mindenképp megtisztítani az ügyvédséget az oda nem való elemektől, ha megszabadulunk az aktív zsidóktól. Úgyis maradnak a tanusítványosok, egyebek és a zsidó származásúak. Erre kérem tehát az igazságügyminiszter urat. Kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék a lelki megbékélést előkészíteni. Személyileg tisztelem az igazságügyminiszter urat, ismerem a felfogását, ha ellentétes politikai oldalon is vagyok. Méltóztassék a lelki megbékélésről szóló törvényjavaslatot ide hozni.
