Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. vények már a művelt nyugaton beváltak. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok én is az előadó úr által említett és az igazságügy­minisztériumban csaknem titokban folytatott ama tevékenységről, amellyel az igazságügy­minisztérium a nép száján élő szájhagyomá­nyokat, jogelveket és jogszokásokat Összegyűj­teni törekszik. Magyar magánjogunknak jó­része szokásjogon alapszik, a szokásjog volt mindig a magyar magánjognak leggazdagabb jogforrása. Ezek az összegyüjtendő népi száj­hagyományok, jogszokások kétségtelenül sike­resen lesznek felhasználhatók az új magyar polgári törvénykönyv megalkotásánál. • r T. Ház! Jól tudjuk, hogy az osztrák pol­gári törvénykönyvnek, kereskedelmi jogunk­nak, váltójogunknak s telekkönyvi jogunknak jórésze még ma is külföldről recipiált jog, amely a magyar lelkiségtől és a magyar jogal­kotó géniusz szellemiségétől eléggé messze áll. Nemzeti szempontból is szükségesnek tartom, hogy ezeket az idegen jogokat kiküszöböljük és helyettük jogászéletünkben a régi ősi szo­kásjog érvényesülésének megfelelő teret bizto­sítsunk. A közvélemény elő van lkészítve a közjogi reformalkotásokra, a törvényhozási és köz­igazgatási reformtörvények megalkotására is. Az idő rövidsége miatt ezekről való elgondo­lásaimmal nem foglalkozhatom, legyen szabad azonban mégis megemlítenem azt, hogy ha időtálló törvényeket akarunk alkotni, akkor azokat a magyar alkotmány és jogtörténet ta­lajába kell elültetnünk, mert csak akkor fog­nak azok gazdag gyümölcsöket hozni. T. Ház! Beszédidőm lejárt. Annak megemlí­tésével, hogy az igazságügyminiszter úr és az igazságügyi kormányzat iránt teljes bizalom­mal viseltetem, pártom nevében is az igazság­ügyi tárca költségvetését általánosságban elfo­gadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Budinszky László! Elnök: Budinszky László képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Kétségtelen, hogy a honvédelmi tárca költségvetése után az igazságügyi tárca költségvetése a legfonto­sabb az állami költségvetésben. A nemzet leg­jobban elszegényedett rétegének legkisebb tag­jától fel a legmagasabb körökig, mindenki azt várja, hogy ha életében valami esemény előfordul, akkor az igazságszolgáltatás szol­gáltasson neki igazságot, megnyugvást és lelki békét. Mérhetetlenül '• fontos tehát egy nemzet életében, hogy az igazságszolgáltatás egészen külön, fényesen tündököljön és ragyog­jon. Nagyon helyes volt, amit az előadó úr el­mondott a iközösségi eszméről és amit előttem szólott t. képviselőtársam mondott a keresz­tény és nemzeti gondolatról. Teljesen és töké­letesen egyek vagyunk ebben. Egy dologra azonban legyen szabad felhívnom igen t. kép­viselőtársaim figyelmét. Méltóztatnak vissza­emlékezni arra, hogy Erdélyben egyidőben székelyföldi kirendeltségeket állítottunk fel abból a célból, hogy megakadályozzuk az er­délyi magyar vagyonoknak idegen kézre való jutását. Méltóztatnak arra is emlékezni, hogy a'btoan a boldog és szép liberális korszakban, amikor ezeket felállítottuk hazafias érzésből és jószándékbál, az Albina lassan, de biztosan mégis mindent összevásárolt és Erdély földje idegen kézre jutott. Méltóztassék csak vissza­ülése 19hl november lh-én, pénteken. 235 emlékezni arra, hogy a szegedi gondolat mi­lyen ragyogó és nagyszerű szavakat írt a zászlójára akkor, amikor Európában még nem következett be az az átalakulás, s ne méltóz­tassanak elfelejteni, hogy jött a konszolidációs korszak, a nagyszerű eszmék fel voltak írva, tárolva voltak, és soha olyan nyomorúság Ma­gyarországon nem volt, mint az úgynevezett keresztény kurzus alatt. A szociális ellentétek, a zsidóság előretörése, amely két tényező ter­mészetesen együtt jár, mert függvénye egy­másnak, sohasem volt olyan nagy,, mint a kon­szolidációs Bethlen-korszak alatt. Mindent nem lehet a megcsonkítás terhére írni, és nenn lehet mindent arra fogni, hogy kiesi trianoni ország voltunk. Nincsenek kis nemzetek, csak kishitű nemzetek és emberek vannak, és vannak olyan nemzetek és emberek, amelyek és akik hisznek és bíznak a jövőjükben és feltámadásukban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az igazságügyi tárca költségveté­sének tárgyalásánál nem elég a szellemet ke­resni, ide kell az erős anyagi megalapozottság. Nagyon jól tudom, hogy az igazságügymimisz­ter úr egyedül nem tehet arról, hogy a tárcája nincs így vagy úgy dotálva, azonban neki is oda kell hatnia, és arra kérjük a parlament minden tényezőjét és az egész kormányt, hogy tessék különösen az igazságügyi tárcát, annak minden funkcionáriusát, tehát a felügyeleti részt, a törvényelőkészítőt, a véleményezőt, vagyis az igazságügyminisztériumot éppen úgy, mint az igazságot szolgáltató bíróságokat egy­formán jól és igazságosan dotálni. Ideértem a segédfűtőt is, mert a segédfűtő a közösségi eszme szerint ugyanolyan láncszeme és szük­séges tagja a nemzetnek, mint az osztályfőnök úr, mert ha a fűtő nem fog fűteni, meg fogunk fagyni, valamint akkor is, ha a hány ász nem fog szenet bányászni. Méltóztassék tehát a szo­ciális igazságot keresni az igazságügyi tárcá­nál és akkor különös számokat kap az ember. A költségvetés számításai szerint egy mi­niszteri osztályfőnöknek a fizetése 1438 pengő, amiből egy négytagú család megélhet Buda­pesten is. Méltóztassék ezzel szemben nézni: a miniszteri tanácsos 989 pengőt kap, a minisz­teri titkár már jóval lejebb van, egy iroda­segédtiszt 275 pengőt kap átlagban, a ke­zelő 190 pengőt, a díjnok és a többieket nem is veszem. Óriásiak a különbségek, feltű­nően nagyok az aránytalanságok. Egy közös­ségi alapra helyezkedő keresztény nemzeti és szociális államiban ilyen aránytalanságoknak nem szabad lenniök. T. Ház! Be menjünk tovább és nézzük meg a személyzet létszámát. A bizottság ülésén is elmondtam és megnyugtató választ kaptam s ezért köszönettel tartozom az iigazságügymi­niszter úrnak, hogy a börtön őröknek, a végre­hajtási intézetek alkalmazottainak a helyzete szociális szempontból teljesen tarthatatlan; 140, 150, 100 pengőből kénytelenek 72 órás szol gálatot teljesíteni igen gyakran. 48 órai szol­gálat, 24 szabad, ez a rendes, de van igen gyak­ran 72 órás szolgálat is. Ilyen szociális igaz­ságtalanságokat nem szabad egy, már évek óta a közösségi alapra helyezkedni akaró állam­nak megengedni. Nagyon fontos része az igazságügyi tárcá­nak a törvényelőkészítés. Mi is teljes bizalom­mal Viseltetünk a törvényelőkészítő osztály iránt, az igazságügy miniszteri um egész tiszt­viselői kara iránt, személyileg becsüljük a mi­niszter urat és az államtitkár urat is. azonban bármilyen nagyszerű munkát is végeznek, ha

Next

/
Thumbnails
Contents