Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. szerű tanulmányát. E munka első összefoglaló bekezdésének címe: »A jogalkotás és a gazda­sági élet kölcsönhatása.« A második cím: »A liberalizmus kora.« A harmadik cím: »A libe­ralizmus alkonya. A negyedik cím: »Állami beavatkozás.« Itt alcím ez: »A közösségi szem­lélet előtérbenyomulása.« Azt mondja a cikk (olvassa): »Az állami 'beavatkozás megizmoso­dását nagymértékben előmozdította az indivi­dualizmus felfogásával, a túlzott egyéni elv­vel szemben a közösség eszméjének, az univer­zalizmusnak, az egyetemességi szemléletnek elő­térbenyomulása.« Ez alatt a cím alatt ismerteti a szerző, hogy a közösségi gondolat érvényesül már a törvényhozás által alkotott következő törvényekben, például: az erdőről, a természet­védelemről az Alföld fásításáról, a városren­dezésről, az építésügyről szóló törvények a közösségi szemléletet sugározták ki. Ugyanez látszik a gyógyfürdőkről, éghajlati gyógyinté­zetekről, gyógyhelyekről s üdülőhelyekről al­kotott 1929 :XVL t.-c.-ben, a szőlőgazdaságról és a gyümölcsgazdaságról alkotott törvények­ben, továbbá az állatok s állati termékek ál­lami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról szóló törvényben, az öntözőgazdálkodás előmozdítá­sáról szóló törvényben a villamos energia fej­lesztéséről és szolgáltatásáról szóló törvényben, a biztosító magánvállalatok állami feügyelete­ről szóló törvényben és végül — amint a cikk említi — a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1938 :XV. és 1939:IV. törvénycikkekben. Igen t. Ház! Meg vagyok arról győződve, hogy ha jogi oktatásunkba az előbbi kima­galsó példák szerint beleillesztenénk az új ma­gyar közösségi jogot, nem kellene különösen német és olasz forrásból ismerni a közösségi jog fogalmát, nem volna annyi félremagyará­zás és őszintén szólva nem volna annyi forró­fejű, dilettáns sem. Nem volna nehéz jogi ok­tatásunk tárgykörébe beilleszteni a közösségi jogot, mert nincs még egy európai állam, amelynek szokásjogában, családi jogában s a közjoggal átszőtt magánjogában a közösségi szellem annyira érvényesülne, mint a magyar jogban. A közösségi jogot a magyar jogban azonnal feltaláljuk, ha kivonjuk jogrendsze­rünkből, ami idegen: a liberális gazdasági rend dogmáit. Vissza kell térni a magyar nép jogi gondolkozásához és ezért csak melegen tudom üdvözölni az igazságügyminisztérium­nak azt a nagyszerű törekvését, amellyel a jogi néphagyományokat gyűjti, mert az ezek­ből a hagyományokból kifejlődött népi jogokat kell felhasználni, kizárva minden idegen be­folyást, a magyar jog megalkotásánál. A jogi oktatás reformja valahol elakadt. Három-négy esztendővel ezelőtt ezt a problé­mát nagyon élénken tárgyalták több ankéten, amelyeknek anyaga három nagy kötetben össze is van gyűjtve, ott is van mindenkinek könyv­tárában, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, de úgylátszik ott is marad anélkül, hogy történ­nék Valami. Legyen szabad felhívnom innen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyel­mét arra, hogy a jogi oktatás reformjával és a jogi oktatásnak a közösségi jog szolgálatába való beállításával minél hamarabb foglalkozzék és erre^ vonatkozó törvényjavaslatát hozza a Ház elé. A másik vonal, amelyben meg: akarom vi­lágítani a közösségi jog propagálását és ismer­tetését, a törvények és rendeletek indokolása. Később fogom ismertetni azokat a törvényeket, amelyeket a múlt esztendőben hozott az igen t, ülése 19hl november 14-én, pénteken. 225 Ház; az előbbieket ismertettem már Sövény­házy professzor munkája nyomán. Ezek a tör­vények és rendeletek, amelyek az lü közös­ségi jogfogalom szolgálatában állanak, beépít­tettek a mai jogrendszerbe, abba a szervezetbe. amely a múlt század 80-as éveinek alkotása, beépíttettek anélkül, hogy a szellemi és lelki előkészítés megtörtént volna. Egészen termé­szetes, hogy így ezek az új jogszabályok kiri­vóak, a régiek és az újak alig férnek meg egy­más mellett és nem tudnak összehangolódni egymással, mert hiszen a rendelkezések alap­eszméje teljesen ellentétes: az egyik az egyén korlátlan érvényesülésének lehetőségére, a má­sik a tömegek boldogulására van felépítve. A közösségi jogból eredő törvények és ren­deletek alkalmazásával is baj ban, igen i Ház! A régi jogásznemzedék a liberális kapitaliz­mus érdekében megalkotott jogot tanulta, ebben él, nem is csodálható tehát, ha jogérzéke nem tud máról-holnapra átalakulni. Erre ne­velni kell, meg kell ismertetni az új jogeszrnét és utat kell mutatni alkalmazására: ez pedig nem történhetik másképpen, mint a hozott és hozandó törvények és rendeletek indokolásának közlésével. Az igazságügyminisztérium -. tör­vényelőkészítő osztályának kiváló szakférfiai és jogtudósai bizonyára meg fogják találni a módját annak, hogy a törvények és rendeletek indokolása tökéletesen tájékoztassa a jogkereső közönséget és a törvény alkalmazóit, az egyes jogszabályok alapeszméjéről és céljáról. Ma a közösségi jogból eredő törvényekben és rende­letekben sokan kizárólag csak a zsidók elleni intézkedéseket látják, pedig a szabályozás ál­talános érvényű és ha a jogszabályok indoko­lása szélesebb körben volna közzétéve, mindenki belátná, hogy itt nem egy fajt érintő szabá­lyozásról, hanem általános érvényű rendelke­zésekről van szó. (Ügy van! Űfjy van! iobbfelől.) Legyen szabad kérnem az igazságügymi­niszter urat, szíveskedjék elrendelni, hogy az Igazságügyi Közlönyben ne csupán a törvé­nyek és rendeletek rendelkező része közöltes­sék, hanem azok indokolása is és hogy a jog­szabályokat alkalmazó hatóságok is kapják ezt meg. (Helyeslés.) Két feltűnő példával legyen szabad állás­pontom helyességét megvilágítanom. A reha­bilitációról szóló törvénynek, az 1940:XXXVII. tc.-nek indokolása nagyvonalú, tudományos, ki­váló jogászi munka: nem csupán a törvény rendelkező részét indokolja meg, hanem magá­ról a rehabilitációs joganyagról is mindenre kiterjedő tudományos ismertetést ad. A kiváló indokolás elolvasása után mindenki megérti a törvény szellemét és intézkedéseit. Később fo­gok rátérni ennek eredményére is. Ezzel szem­ben a 42-es országos bizottság elé került a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a vezető állások betöltése tárgyában hozott 7140/1941. számú miniszterelnöki rendelet, amely a közgazdasági élet vezető pozícióiban elhelyezkedni kívánó egyének t alkalmaztatás! szerződéseihez állami hozzájárulást kíván. Ez néhány oldalas indoklásával teljesen _ ért­hetetlen marad, különösen azok előtt, akik a tőke és a kereskedelem szabad versenyének az álláspontján vannak. Ha azonban az indokolás az eddigi gazdasági rendbe életbevágóan bele­nyúló intézkedést esetleg elméleti vonalon, a közösségi jog szempontjából meg is indokolta volna, vagy megindokolná és ezt mindenkinek könyen hozzáférhetővé is tennék, meggyőző­désem szerint a rendeleti intézkedés sokkal megnyugtatóbb lett volna, *Ô3

Next

/
Thumbnails
Contents