Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Àz országgyűlés képviselőházának Ê18. ülése 191*1 november 13-án, csütörtökön. 219 gyelnieinet felhívni arra, hogy ideje volna, h,a a mai laktanyastíiust, mondjuk, ogy moder­nebb és a népi jelleget jobban kifejező stílus váltaná fel. Teljes mértékben elismerem azt, hogy laktanyáink még mindig az úgynevezett laktanyastílusban épülnek, de ha ezek stílusta­lanabbak is, belsőleg mindennek megfelelnek, külsőleg persze a legegyszerűbb formájúak. IMern akarom ezt a mi építkezési hatóságaink rovására írni, azok bizonyára rendelkeznek olyan képességgel, hogy a legszebbet és leg­jobbat alkothassák, hanem inkább annak a ro vására írom, hogy én kénytelen voltam eddig, mivel sok laktanyáról kellett gondoskodnom s aztí vallom, hogy többet ér sok csúnya, de hasz­nálható laktanya, mind kevés, de szép lak­tanya. (Helyeslés.) Igyekezni fogok azonban a jövőben, amennyire lehet, ezt a hiányosságot is kiküszöbölni. Legyen szabad rámutatni arra, hogy ahol lehetett, ott már igyekeztem ebben a tekintetben is valamit javítani s hivatkozom a mi új tiszti kórházunkra, amely teljesen mo­dern és minden követelménynek imégíelélő. Palló Imre képviselő úrnak nagyon köszö­nöm azokat a részleteket, amelyeket a keleti fronton teljesített katonai szolgálatáról nekünk elmondott. Bartha Ignác képviselő úr a hadirokkan­tak érdekében szólalt fel s javaslatokat hozott az eddigi méltánytalanságok kiküszöbölésére. Természetesen ezek nálunk is ismeretesek és amennyiben ezeknek a kérdéseknek törvényes rendezéséről lesz egyszer szó, akkor tekin­tetbe fogjuk venni azokat. Sajnos, nem tudom kitől kapta a képviselő úr azt a feltétlen biz­tos Ígéretet, hogy ez a kérdés a legközelebbi időben rendeződni fog. Én nem mernék így nyilatkozni, nem tudok ilyen új törvényalko­tási tervről. Ha a képviselő urat így informál­ták, talán nem egészen mértékadó személy tehette. Rapcsányi László képviselő úr volt szíves a, póttartalékos karpaszományosok kérdését felvetni, amellyel különben Palló képviselő úr is . foglalkozott. Ezt a kérdést, mint a bizott­ságban is voltam bátor említeni, szabályozni fogjuk. Azoknak a póttartalékos karpaszoHiá­nyosoknak szolgálatát, akik a háborúban reszt­vettek, bizonyos idő elteltével, egyenértékűnek fogjuk venni az önkéntesi szolgálattal. Ennek eltelte után tiszti vizsgára jelentkezhetnek és a tartalékos tiszti rendfokozatot megkaphat­ják. (Helyeslés.) Meg fogom szívlelni azt a javaslatot is, amely a határszolgálat sivárságának enyhí­tésére vonatkozólag hangzott el és javasolta, hogy igyekezzünk ezt a sivárságot kulturális berendezkedésekkel kissé enyhíteni. Amennyit ebben a tekintetben tenni lehet, azt igyekezni fogunk megtenni, éppenúgy, mint ahogyan eddig is történt az építkezések tekintetében, étkezdék, stb. felállításával. Ahogyan gazda­sági vonalon igyekeztünk segíteni, igyekezni fogunk kulturális vonalon is segíteni. Nagyon méltányosnak tartom az utazási idő beszámítását olyan szabadságoltaknak, akik igen messziről jönnek és az utazással több na­pot elveszítenének: Igyekezni fogok e téren is megfelelő rendelkezést hozni. (Elénk helyes­lés.) Keintzel Ede képviselő úrnak azt mondha­tom, hogy sajnálom, hogy egy kérdést itt és az elhangzott formában felvetett. (Ügy van! Ügy van!) A kérdés lényege a következő: —at. Ház tagjainak informálása végett kénytelen vagyok ezt elismételni — a képviselő úr sérel­mezte, hogy azok a volt osztrák-magyar vagy magyar hadseregben szolgált tényleges tisztek, akik a háború vagy az összeomlás után román területre kerültek és maradtak és román szol­gálatba léptek és ott előléptek, nem kaphat­ják meg azt a nyugdíjat és nem élvezhetik azt a rangjelzést, amelyet a román hadsereg­ben elértek. Bátor vagyok bejelenteni, hogy a kérdés nálunk úgy van szabályozva, hogy magyar hadseregben tiszti rangot csak úgy viselhet, aki idegen hadsereg tisztirangját nem viseli. (Élénk éljenzés és taps.) Ne méltóztassanak ezt jogfosztásnak venni, mert ebben semmiféle jog­fosztás nines en. Az illető úr azt a rendfoko­zatát, amelyet idegen hadseregben elért, • ter­mészetesen, továbbra is tulajdonának nevez­heti, de hangsúlyozom, nem vagyunk abban, a helyzetben, hogy ezt a rendfokozatot magyar rendfokozatnak ismerjük el. (Élénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutat­nom arra, hogy a magyar kormány a méltá­nyosság tekintetében tovább ment, mint amed­dig tulajdonképpen kötelezve lett volna, hogy tudniillik az illetőnek a magyar, illetőleg osztrák-magyar hadseregben szerzett rendfoko­zatát elismerje és az ennek megfelelő nyug­díját fizesse. Olyan nyugdíjmegállapítás tör­tént, mintha az illető abban a rendfokozatban addig szolgált volna, amennyit az idegen és a magyar hadseregben eltöltött szolgálati ideje együttesen kitesz. Ez jieclig már olyan koncesz­szió, — az urak talán nem veszik annak, de mégis koncesszió — hogy ennél tovább m en ni nem lehet és én csak csodálkozom azon, hogy az érdekeltek ezt nem látják be. Volt azonban erről, az oldalról még egy má­sik kívánság is, amellyel kénytelen vágyok foglalkozni és amely azoknak a tiszteknek ré­széről jelentkezett, akik nem léptei? be a ro­mán hadseregbe. Ezek azt mondják, hogy mi nem léptünk be a román hadseregbe, magyar gondolkozásunkat mindig megtartottuk, igye­keztünk a magyarokat támogatni, most pedig háítrányba kerültünk azokkal szemben, akik szolgáltak a román hadseregben, mert azok most magasabb nyugdíjat kapnak. A sérelem­nek jogosságát el kell, hogy ismerjük s ennél­fogva olyan intézkedéseket fogunk tenni, hogy azok a tisztek, akik magyarok maradtak és ezért a román hadseregben szolgált tisztekkel szemben hátrányba kerültek, olyan nyugdíjhoz jussanak, ami legalább is egyenrangú azzal a bizonyos felemelt nyugdíjjal, amit a román hadseregben szolgált tisztek kaptak. Azt hi­szem, hogy ezt nem lehet igazságtalan rende­zésnek nevezni. Károlyi Viktor képviselő úr a propaganda szükségességét és fontosságát említette. Na­gyon köszönöm a képviselő úrnak ezeket a gondolatokat és kijelentem, hogy bár magam nem vagyok szakember ebben a kérdésben, àe mindenesetre a kérdés fontosságát teljes mér­tékben méltiányolom és elismerem , s igyekezni fogok ebben a kérdésben olyan intézkedéseket tenni, amelyek a célnak megfelelnek. Legyen szabad végül — ezt először kellett volna tennem — az előadó lírnak hálás köszö­netet mondani azokért az igazán lelkes sza­vaiért, amelyekkel a tárca költségvetését be­vezette. (Élénk helyeslés és taps. — Felkiáltá­sok: Éljen Faragó!) De legyen szabad köszöne­tet mondanom minden felszólalónak pártkü­lönbség nélkül azért az érdeklődésért és jó­indulatért, ami minden felszólalásból a hon­védség felé kihangzott. Az ülésszak megnyitá-

Next

/
Thumbnails
Contents