Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

220 Az országgyűlés képviselőházának 218. sakor a t. Ház nagyméltóságú elnöke és a költ- | segvetési vita minden felszólalója nemes szavakkal emlékezett meg- harcoló honvédségünk kiváló szelleméről és hősies magatartásáról. Költségvetési "beszédem nem volna teljes, ha végezetül a magyar katona előtt nem hajtanám meg én is az elismerés zászlaját. (A képviselők felállva tapsolnak.) T. Ház! Ez a háború mind az egyes honvédtől, mind az egész csapattól eddig* még nem ismert teljesítményeket követel. Nem akarom a múlt háború és a világháború hőseinek érdemeit egy csöppet sem kisebbíteni, de a Szovjet elleni háborúban 'fellépő korszerű fegyverek tömege, a fanatikusan és állatias vadsággal harcoló ellenség egészen megváltoztatta a háború képét. Hogy hogyan küzdenek és szenvednek hőseink, azt az alábbi levéltöredék pár sorával próbálom érzékeltetni. (Olvassd): »Az októberi támadás megindulása előtti éjjel meg eredt az eső^ — írja egy fiatal parancsnok a keleti harctérről — és az egyébként betonkeménységű, olajjal öntözött agyagutak esiV szós, ragadós fél-háromnegyed méter vastag péppé változtak. Csigatempóban csak a harcikocsikkal jutottunk előre. Mögöttünk százával feküdtek a domború utakról az árokba csúszott tehergépkocsik. Nem tudom leírni azt a borzasztó küzdelmet, amit a folyton szakadó esőben az utakkal, üzemanyag-, lőszer- és élelemutánpótlással vívtunk az ugyancsak beragadt, de mindig visszacsapó bolsevikiek üldözése közben. Fagyos, jeges, havas viharban, bőrig ázva értünk egyes községekbe, hol az oroszok gondoskodtak arról, hogy, ablak, ajtó és tűzhely épen ne maradjon. Vonatunk elakadt. 14 nap alatt egyszer kaptunk kenyeret és valami cigarettát; a földeiken kiásott krumpli volt eleségünk, De elsőknek értünk ide és a falut környező dombokon még órák múlva is. meneteltek futó oroszok, akiknek sikerült az ingoványokat elkerülni. Mindezen idő alatt egyetlenegyszer sem hallottam a legkisebb elégedetlenség zokszavát. Mindig vidámak, szolgálatkészek voltak a magyarok, csak, a gépkocsivezetők fakadtak sírva, tehetetlenségük láttán, mert csak az egyetlen »Botond«, egy magyar gyártmányú teher járó gépkocsi birkózott meg minden nehézséggel.« (Hosszantartó taps a Ház minden oldalán.) »Nem is tudjátok, micsoda pompás anyag a mi katonánk! Szívós, kitartó, halált megvető; tiszt, legénység egyaránt. A magyar nemzet mélységes hálával kell, hogy adózzon az itt küzdő honvédeknek, akik hazájuktól kétezer kilométerre, rettenetes nehéz viszonyok és nélkülözések közepette küzdenek az otthoniak nyugalmáért és Nagy-Magyarország feltámadásáért!« Eddig szól a levél. Igaza van a levélírónak, hogy a magyar nemzetnek mélységes hálával kell adóznia a harctereken küzdő honvédeknek, akiknek harcos akaratát megkétszerezi az a tudat, hogy szövetségeseink és ellenségeink előtt egyaránt ők képviselik nemzetünket. Hajtsuk meg mindannyian kegyeletünk zászlaját a háború hősi halottai és sebesültjei előtt. A harcoló csapatok eddigi kiváló teljesítményei az egyéni hősiességen kívül nagyrészt annak a fáradságot nem ismerő kiképző munkának az eredménye, amelyet vezető és csapat egyaránt hosszú éveken át végzett és ma is végez. Felhasználom az alkalmat arra is, hogy az egész honvédség vezetőjének, a csapaillése IV-'/l november tS-áfi, esHtörtökön. tok minden tagjának, az egész katonai igazgatás szervezetében működőknek ezért köszönetemet fejezem ki. (Taps.) A háborúnak még nincs vége, nem tudjuk, hogy a nemzet milyen feladatok, sőt megpróbáltatások elé kerülhet, a nemzet és hadseregének egybeforrottsága biztosítani fogja, hogy mind a jelenben, mind a szebb jövő felé való törekvésünkben meg fogjuk állni a helyünket. Kérem a költségvetés elfogadását. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Bejelentem a t. Háznak, hogy Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr a házszabályok 143. §-ának (1) bekezdése b) pontja értelmeben félreértett szavainak helyreigazítása címén szót kért. A képviselő úrnak az engedélyt a felszólalásra megadtam. Felszólalására napirendünk megállapítása után kerül sor. Ezek ul-'iíi következik a határozathozatal a honvédelmi tárca költségvetése felett. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e honvédelmi tárca költségvetését általánosságban elfogadni^ (Inén.) A Ház a ihionvédclmi tárca költségvetését általánosságban elfogadta. % Következik a eímenkénti szavazás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Porubszky Géza jegyző: (olvassa a költségvetés 1—5. címeit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a honvédelmi tárca költségvetését részleteiben is elfogadta. A napirend tárgyalására megállapított idő előrehaladt, ezért napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki: az 1942. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzá járulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendig javaslatát magáévá teszi. Az ülés folyamán tett elnöki bejelentésnek megfelelően Palló Imre képviselő urat illeti a szó a házszabályok 143. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontja értelmében. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Palló Imre: T. Ház! Tudva és akarva soha senkit nem vádoltam. Lehet, hogy kemény bírálatot mondtam, de magyar ember vagyok és ami a szívemen, az a nyelvemen. A vallás- és közoktatásügyi tárca tárgyalása során méltatlan támadás ért a miniszter úr részéről, valószínűleg azért, mert egy nagy félreértés történt. Szeretném ezt megmagyarázni. A következőket mondottam, (olvassa): »Hiába adunk mi erre, vagy arra a célra nagyobb tételeket és állítjuk fel évről-évre a költségvetést anyagi vonatkozásaiban, ha nincs meg a tökéletes népi lélek a szellemi honvédelemben. Ha nincs meg a népi lélek, amelyhez hozzákapcsolhatjuk az egész magyar kultúrát, akkor nincs alapos szellemi honvédelem. Miután a magyar kultúrpolitika irányításában ennek a léleknek hiányát látom, a költségvetést nem fogadom el.« Igen t. Ház! Költségvetési beszédem elején kifejtettem, hogy mennyire szükségesnek tartjuk, hogy ezt a mai, bizonyos mértékben magas kultúrát.vigyük a népi gyökerekhez, ahol új oltások, újabb hajtások keletkezvén, kialar kulna egy egészen sajátságos és szükséges népi kultúra. Ennek a léleknek hiányát látom en es ezért nem fogadtam el a költségvetést. A miniszter úr a következőkben válaszolt (olvassa): »Palló Imre előttem szólott képviselőtársam azt a vádat emelte a magyar koz-