Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-218
Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19hi november í3-án, csütörtökön. 201 gyón helyesen, igen kiváló tartalékos tiszti- x karunkból nagyon sok értékes magyar fiút át is vett a honvédség- tényleges állományába. Szükségletek különösen háború idején a jövőben is talán még fokozottabb mértékben fognak fellépni. Ezért legyen szabad — bármenynyire is idegenszerű még ez a magyar királyi honvédségnél — a honvédelmi miniszter úr figyelmébe ajánlanom annak megfontolását, vájjon nem lenne-e lehetséges egészen kiváló altiszti karunkból is legalább azokat, akik az ellenség előtt kiváló teljesítményeket végeztek s vezetői képességüket bebizonyították, a honvédség tényleges tisztikarába átvenni. (He lyeslés a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Helyes! Nagyon okos! Ez kell, kérem!) T; Házi Régi kívánság volt a tisztikar nősülési lehetőségének megteremtése. A régi világban magas kauciókat írtak elő, hogy ezzel a fényes tiszti pályát, hogy úgy mondjam, finanszírozzák. Ennek a régi világban súlyos következménye is volt: nagyon sok tisztnek. amikor meg akart házasodni, zsidó menyaszszonyt kellett keresnie, mert keresztény oldalról nem kapott olyan sok pénzt, amennyit a kaució kitett. Ez a veszély ugyan most már, hála Istennek, nem forog fenn, de a kérdés mégis időszerű, mert nekünk egy erős, új Magyarországra, más szóval, sok magyar gyermekre van szükségünk, márpedig a tisztikar a a társadalom legegészségesebb és a fajfenntartásra leghivatottabb tagjai közül van kiválogatva, miért is a tisztikarnak lehetővé kell tenni a nősülést, még akkor is, ha annak a szegény menyasszonynak nincs meg a ma előírt súlyos kauciója. Kérem ezért a honvédelmi miniszter urat, tegye lehetővé, hogy a jövőben ne legyen kaucióra szükség. A honvédelmi tárcát nagyon megterhelik a nyugdíj terhek, mert ahogyan a számokból látom, ezek a tárca terhének 17%-át teszik ki. Ennek í'őoka talán az, hogy a trianoni békeparancs következtében igen sok tisztet kellett egyszerre nyugdíjba tenni, mégpedig olyan életkorokban, amikor még öt-tíz-tizenöt esztendeig tudtak volna a honvédség számára hasznosan dolgozni, munkálkodni. (Maróthy Károly: 44 éves tábornokok nyugalomba mennek!) Ezenkívül, sajnos, más okokból is küldtek tiszteket nyugdíjba, bár ezeknek a nyugdíjazásoknak száma nem olyan nagy, mint az annakidején, a trianoni békeparancs követkeatében történt nyugdíjazások száma. Ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék a nyűg díj terhek csökkentése érdekében is lehetővé tenni ; hogy a tisztek kiszolgálhassák szolgálati idejüket, még talán akkor is. ha nem lehetne őket magasabb rangfokozatokba előléptetni, a magasabb szolgálati állások kevesebb és mindig kevesebb száma miatt. Az új világháború tapasztalatai megmutatták, hogy a repülők ma pótolják a legnehezebb tüzérséget és repülés nélkül ma tulajdonképpen nem lehet háborút viselni. Elismerem, hogy a trianoni békeparancs óriási korlátok, béklyók közé szorította a magyar királyi honvédséget és ennek különösen fontos ágát, a repülést. Ezen a téren t. Ház, nem lehet olyan költség, nem lehet olyan követelmény, . amit meg ne adnánk. Nagyon értékes fejtegetéseket hallottunk itt képviselőtársaimtól éppen a repülésre vonatkozólag és tapasztalatból mondhatom én is, hogy a gépjárművezetés, a gépesített alakulatok kiképzése még talán mehet a laktanyaudvaron, de a laktanyaudvaron vagy \ íróasztal mellett repülni megtanulni nem lehet és ide benzin és benzin, repülőgép és repülőgép kell, hogy ha azt akarjuk, hogy a mostani háborúban vagy az elkövetkezendő jövő háborúban szomszédainkkal vagy más ellenséges hatalmakkal szemben alul ne maradjunk. Vitéz kiállásban nincs hiány. A mi derék repülőink olyan teljesítményeket végeztek a mostani háborúban is, azelőtt is, hogy meg kell hajtanunk előttük az elismerés zászlaját. A repülőkiképzés előképzésre is nagy szükség van. Ebben a tekintetben nagyon szép szolgálatot végzett a Horthy Miklós-féle repülőalap. Amikor ez az alap megszületett, a bizottságban én magam javasoltam, hogy biztosítsunk egy nagy keretet a honvédelmi költségvetés terhére erre a célra, ímert ez a cél minden pénzt megérdemel, mivel ez tulajdonképpen elóiskolája, elemi iskolája a repülőéletnek Ezt a keretet, amely tulajdonképpen most illetékekből és bizonyos társadalmi adókból adódik össze. én szűknek tartom és ezzel szemben ugyanúgy, amint több képviselőtársam is javasolta, ennek a keretnek a kibővítését kívánom a honvédelmi miniszter úrtól, hogy rendelje ezt teljesen a honvéd légierők parancsnoka alá, hiszen a honvéd légierők bizonyos tekintetben most is nexusban állanak a Horthy Miklós repülő alappal, hisz segédkeznek a kiképzésben. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ha a repülésnek ez az elemi iskolája a honvéd légierők parancsnoksága alatt állana, sokkal hathatósabb és nagyobb eredményeiket tudnánk elérni. T. Ház! Ezzel kapcsolatban legyen szabad felhívnom a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra, hogy a repülés mostanáig is fejlődött és a közeljövőben éppen a háború tapasztalatai alapján is még óriási lépésekkel fog továbbra is fejlődni. Nekünk tehát szükségünk van repülőgépek építhetése, javítása, szerelése végett, továbbá a repülés megkedveltetése végett, megfelelő technikusokra és kívánatos lenne akár a technológián, akár az ipari szakiskolákban, alhiol a jövendő mestereit tanítják, hogy egy külön repülésszaki technikai osztályt vagy osztályokat állítsanak fel. Azt hiszem, hogy ha t a honvédelmi miniszter úr ezt megbeszélné az illetékes szakminisztériumokkal, ezek nagyon jó segítői lennének a repülőknek, mert a jó repülőnek még nagyszerű mechanikusra, rádiósra és más hasonló munkatársakra, bajtársakra van szüksége. Szeretném a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni a kitüntetésekre is. A német hadseregben van egy vaskereszt, ezt a vaskeresztet éppen úgy adják legénységi állományú egyénnek, mint tisztnek. Vájjon nem lehet-e minálunk is valami hasonló kitüntetési rendszert bevezetni, hogy az a kisember, az a kishionvéd, aki a maga beosztásában abban a kis beosztásban, ahol elől áll, életével és vérével és talán egy szemhunyorítással, hogy ha félrenéz, nem tud ugyan elhárítani bajt, de hogy ha éber és becsületesen figyel, ha a kötelességét becsületesen teljesíti, hogy ha hős és bátor és példát ad másoknak, akikor éppen úgy megérdemel egy nagyobb kitüntetést az ő kis beosztásában, mint az a tiszt, aki tiszti rangjánál fogva magasabb fokozatú kitüntetésekhez juthat hozzá. Ugyancsak felhívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét — erről már tulajdonképpen tavaly is beszélten). — a karpaszományos megjelölés eltörlésére. Ugyanis egyforma fiai vagyunk a hazának, egyformán vesznek igénybe bennünket, ne tüntesse ki a karpaszomány az érettségin valahogy átment fiatalembert, aki nagynehezen átbukdácsolt vizsgám,
