Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. a (földinívelésügyi tárcánál 34 millió pengőt tesz ki kerek összegbn, ugyanakkor a honvédelmi tárcánál csupán 9,780.000 pengőt. A rész letek tekintetében pedig az egyes fegyvernemeket, illetőleg egyes tételeket véve, például a repülőberuházásoknál nem hogy többlet, hanem még 2,420.000 pengős apadás állott elő. Természetesen a mai harcmodort és technikai felkészültséget szem előtt tartva, az egyik legfontosabb irányelvünk a légierők, a harckocsik fejlesztése kell hogy legyen, de emellett — azt hiszem, erre nem szükséges külön a figyelmet felhívni — tüzérségünk továbbfejlesztése is elsőrendű feladat kell hogy legyen. Méltóztassék ezek után megengedni, hogy mégegyszer megkérjem a honvédelmi • miniszter urat: ne méltóztassék, ha szükséges, kímélni az országot és bennünket a honvédelmi tárca dotációja tekintetében a jövőben sem és talán az egyes tételeknél nagyobb előirányzatot is lehetne beállítani. A magam részéről az volna a kérésem, hogy ha máskép nem, esetleg póthitelek formájában méltóztassék a jutalmak és segélyek tételét is felemelni, ha erre lehetőség van, éppen a mostani háborús akció ennek kibővítésére, azt hiszem, nagyon időszerű alkalom. Ugyancsak kérem, hogy méltóztassék a vitézségi . érempótdí jak, 40.000 pengőben előirányzott összegét, ha annak szüksége mutatkozik, akár póthite] formájában felemelni, mert hiszen a költségvetés szerint ez a tavalyi összegben van előirányozva. Ebből viszont azt a következtetést kell levonnom, hogy a jelenleg adományozott vitézségi érmek nem járnak anyagi díjazással, úgyhogy ha erre a lehetőség megvolna, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt, hogy nem lehetne-e anyagi dotációt rendszeresíteni. Bár tudjuk^ jól, hogy különösen a magyar katona nem pénzért harcol, nem anyagiak lebegnek a szeme előtt, amikor a kötelességét teljesíti, de ha erre lehetőség

1 van, miért ne használjuk ki ennek pszichikai előnyeit. Ugyanennek a tendenciának kell megnyilvánulnia a most leszerelt és leszerelendő, frontról visszakerülő honvédekről való gondoskodás tekintetében. Erre nézve is lenne egypár kérésem a miniszter lírhoz és pedig szintén ilyen pszichikai előnyök kihasználása és gondoskodás céljából méltóztassék megszüntetni, ha még nem volna megszüntetve, azt a minősítést, amely ezt a mostani hadjáratot quasi fegyvergyakorlatnak tekintette. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter igent int. — Egy hang a jobboldalon: Megvan!) Nagy megnyugvással köszönöm, hogy már megtörtént. Csatlakozom az előttem felszólaltak azon kéréséhez is, hogy a legénységi zsoldot és a tiszti fizetéseket bizonyos mérvben emelni kell. Másik kérésem az lenne, ha eddig erről még gondoskodás nem történt volna, hogy a most lerongyolódva hazakerülő elnyúzott nihájúakat —- tiszteket és altiszteket — méltóztassék bizonyos ruházati felszerelési váltságban részesíteni. A legénységi állományiiaknál pedig kérem, hogy méltóztassék az iparügyi és belügyminiszter úrral karöltve gondoskodni azoknak a tartalékos leszerelt legénységi honvédeknek a lábbeli ellátásáról, akik még a nyár elején vonultak be és most a tél elején szerelnek le, tehát egyrészt nem volt alkalmuk bizonyos keresetet téli ruházkodásukra megszerezni, másrészt faluhelyen a talpbőrjegyek korlátozott mennyisége folytán esetleg hónaülése 19hí november 13-án, csütörtökön. 199 pókig nem kaphatnak cipőt, még ha pénzük van is. Egy nagy kérésem lenne még a segélyek terén is. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy falusig viszonylatban a teljesen vagyontalan munkás, az úgynevezett zsellér ugyanolyan segélyt kapott, mint például a mezőgazdasági cseléd, holott a mezőgazdasági cseléd natúráliákban az ő munkaadójától a lakást, tüzelőt, sót, állattartást, sőt legtöbb helyen az ültetés földjét is megkapta és a mellett kapta ugyanazt a segélyt, amelyet egy teljesen vagyontalan munkás, napszámos zsellérember is kap. .. Ha tehát mód van rá, méltóztassék ezeknek a napszámos munkás zsellérembereknek segélyét bizonyos arányban felemelni. Ezek voltak röviden az én legsürgősebb kérelmeim és tekintve, hogy még egypár perc rendelekezésemre áll, méltóztassék megengedni. hogy egészen röviden, különösen a gazdasági konzekvenciákat tekintve, foglalkoztassam a haderőnkívüli kiképzéssel, az úgynevezett lf» venteintézménnyel, amelynek fejlődése é« amelynek eredményei mind jobban és mind erőteljesebben érteztetik hatásukat nemzetünk iavára és a katonaeszme, szellem, szolgálat előképzéseként és annak szolgálatában. Tulajdonképpen, eltekintve a költségvetési tételek erősödésétől, erősödhet maga a kiképzés é

ü annak időtartama azzal is, hogy most már a» országban rövidesen teljes egészében életbelép az úgynevezett nyolcosztályos alsófokú. tehát elemi oktatás. Ez módot és lehetőséget adhat a leventekiképzésnél arra, hogy a 12—14 éves korig: terjedő időszakában az a falusi gyermek, — falusi viszonylatról beszélek, mert kerületem 53 kis faluból áll — aki most már a nyolcosztályos iskolába jár, hetenként nemcsak egy napon volna leventeoktatásban, illetve haderőnkívüli kiképzésben részesíthető. hanem egy héten akár három vagy négy napon is a falusi mezőgazdasági élet és termelés kára nélkül, mert hiszen úgyis iskolába jár ebben a korban. Viszont ennek ellensúlyozására és a termelés szempontjából, különösen háborús szempontból a mezőgazdasági termelés fokozására — amelynek fontosságát nem szükséges, azt hiszem, bővebben hangsúlyozni — lehetővé^ kellene tenni azt, hogy a legfontosabb mezőgazdasági időszakokban, április 1-étől május 15-ig a 14—21 évis: terjedő leventekötelesek, intézményesen az oktatás alóli felmentésben legyenek részesítendők. Ugyanígy fel kellene őket menteni július 1-től november l-ig. Ezzel szemben a 12—14 éves korban lehetne akár a hét minden napján oktatni őket, mert úgyis be van állítva a gyermek a tanításra a nyolcosztályos oktatás révén. Még egy kérésem lenne, mégpedig az, hogy ezeknél a 14—21 éves korosztálybeli leventéknél nagyobb súlyt helyezzenek a valóban katonai előképzésre, tehát különösen a céllövészetre és a fegyverzet ismertetésére. Méltóztassék megengedni, hogy a továbbiakban még egy kérdést említhessek meg, mégpedig az úgynevezett tartalékos tisztek előléptetési kérdését. Ezen a téren, azt hiszem. bizonyos szűkkeblűség nyilvánult meg eddig a gyakorlatban. Ezek a tisztek most már több éven át különböző fegyvergyakorlatokon vettek részt. A Bácskát nem is venném már fegyvergyakorlatnak, mert ott voltak harcok. Áz ezeken a fegyvergyakorlatokon résztvettek előléptetése különösebb anyagi megterhelést úgysem_ jelentene, mert hiszen ezeket az urakat úgyis csak akkor veszik igénybe, amikor szolgálatot kell teljesíteniük. Előléptetésük azon-