Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-218
200 Áz országgyűlés képviselőházának 218. ban pszichikailag serkentőbb hatással lentil a gyakorlatban. Legvégül pedig* méltóztassék megengedni, hogy meg egy pár kérdést felhozzak. Felhozom azokat a tényleges szolgálatot teljesítő tiszteket, akik a mostani vagy a még előttünk álló harcokban rokkantságot szenvednek, ezek ûê kerüljenek hátrányba katonai előmenetelükre nézve rokkantságuk miatt, mert hiszen ha nem is csapatszolgálati beosztásban, de valaminő formában alkalmazhatók és így méltányos az, hogy legalább is az ezredesi rendfokozatot, mint rokkantak is elérhessék. A másik dolog pedig az úgynevezett százszázalékos hadirokkantak kérdése, alkik vagyoni viszonyaikban előállt változás folytán 75% -os hadirokkantakká lettek minősítve. Kérem, hogy ezek továbbra is tarthassák fenn elvileg a százszázalékos minősítésüket, mert hiszen nagyon sokszor előállhat az, hogy egy pár év múlva, sőt hamarább is anyagi változás állhat be náluk, vagy más családi körülményeik folytán igényt támaszthatnak erre a minősítésükre, ha a százszázalékos rokkantság fizikailag valóban fennáll. Röviden ezeket kívántam előadni, ezeknek a kérdéseknek megoldását kérem a honvédelmi miniszter úrtól. t Amennyiben egyiket vagy másikat megvalósíthatónak látja, méltóztassék abban eljárni. Én a magam részéről és pártunk is az igen t. túloldal 'mentalitásával szemben, nemcsak óhajtjuk a honvédség további erősödését, hanem ahhoz az anyagi lehetőségeket meg is adjuk, hogy a ^költségvetést, tekintettel arra. hogy a kormány és a honvédelmi miniszter úr személye iránt a legmeszszebbmenő bizalommal viseltetem, azt örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. •— A szónokot számosan üdvöslik. Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Az előbb vitéz Szalay mélyen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy disszonancia vegyült a vitába azáltal, hogy mi nem szavazzuk meg a költségvetést. Le kell szögeznem, hogy mi a költségvetést nem azért nem szavazzuk meg, mert talán sajnáljuk a honvédségtől az áldozatot, amit a honvédelmi miniszter úr a költségvetésben idehozott, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt. többet szeretnénk adni!) hanem azért nem szavazzuk meg elsősorban, mert kevésnek tartjuk ezt az összeget. Minket senkisem vádolhat tehát sem hazafiatlansággal, sem azzal a mentalitással, mintha mi nehézségeket akarnánk okozni a honvédelmi költségvetés elfogadásánál. T. Ház! Háború van és éippen ezért felsőbb okoból a honvédelmi költségvetés részleteibe belemélyedni nem óhajtok olyan mértékig, hogy ez a háborús hangulatot kellemetlenül érinthesse, vagy befolyásolhassa bármilyen tekintetben is. A m. kir. honvéd vezérkarnak vannak kívánságai, a honvédelmi miniszter úr ezeket ide hozza a Ház elé. ide hozza mondhatnám, úgy — mint a honvédség számláját és nekünk magyar képviselőknek ennél a tárcánál más kötelességünk nem lehet, és ez szent kötelességünk, hogy ennek ,a fizetési kötelezettségnek örömmel eleget tegyünk, Legelsősorban is hálánkat és köszönetünkcyfc küldjük a sok-sok névtelen, hős magyar katonának, akik az új Magyarországért és az új Európáért, mindnyájunkért, akik itt élünk ebülése 19Ul november 13-án, csütörtökön. ben az országban, hősi halált haltak, megsebesültek, egészségüket tönkretették, tönkrementek, akik itthagyva munkahelyet, munkaalkalmat, üzletüket, földjüket, vállalatukat, családjukat, beteg feleséget, gyermeket és szülőt, most már nem tudom hányadszor, mindig magyar szívvel és lélekkel álltak a hazahívó szavára a honvédség zászlaja alá. Köszönjük nekik a vállalt áldozatot, a vért, amelyet t érettünk ontottak, a fáradtságot, szenvedést és sok nélkülözést, amelyet értünk vállaltak. Köszön jük a magyar katonának hálával és tiszta szívvel' azt a meleg szobát, a biztonságot és a mindennapi kenyeret, amelyet több-kevesebb harc Arán mindnyájan az ő jóvoltukból nyugodtan élvezhetünk. Köszönjük a magyar honvédnek azt a példaadását is, amellyel megmutatta, odakint az ellenség előtt, hogyan lehet és keH az egyéni érdeket, az egyéniséget egy felsőbb, magasztosabb nemzeti célnak: a nemzeti közösségnek alárendelni. Köszönjük a honvédség parancsnokainak, tisztjeinek, altiszti karának és mérnökeinek, hogy úgyszólván semmiből helyes felfogással, vasszorgalommal, akaraterővel és fáradhatat lan munkával egy Trianon által bilincsekbe vert szeg'ényes és nyomorult, lerongyolódott trianoni hadseregkeretből egy büszke, ütőképes és erős magyar királyi honvédséget építettek, amely honvédség tagjaival együtt zrinyimiklósi katonai erényekiben bővelkedik, ütőképes ós hála Istennek, ma a magyar földnek és a magyar fajtának oltalmazó ja, védelmezője. Köszönjük nekik a sok fáradozást, éjjelezést, munkát, amellyel nékünk ezt a nyugodt biztonságot megszerezték és végül köszönjük az ismeretlen magyar adófizetőnek, a ma gyár ipar mérnökeinek, tudósainak és sok-sok tízezer és százezer munkásának, a magyar föld dolgozóinak, hogy nehéz, keserves munka, sok éjtszakázás, fáradozás árán is lehetővé tették ennek a honvédségnek felszerelését. Köszönjük az orvosoknak és az ápolószemélyzetnek azt a kötelességteljesítésen felülmeno munkát, amellyel igyekeztek a^ kórházakban, az .arcvonal mögött és a harctéren a magyar katonákat, a magyar életet, véreinket nekünk megmenteni. Ezekután leszögezem, hogy a honvédség korszerűsítése érdekében — legyen az fegyverzet vagy a'harcoló katonák testi és lelki szükségleteinek biztosítására irányuló bármely követelmény ^— nincs az a költség, áldozat, pénz, amelyet mi igaz magyar szívvel ne ajánlanánk meg a honvédség számára, mert tisztában vágunk azzal, hogy 1918 október 31-ét az éhezés, a hiányos felszerelés és a lelki egyensúlynak lelkiismeretlen emberek által való felborítása és lerombolása idézte elő. Ez többé ezen a magyar földön megismétlődni nem fog. Mi sok katonát, sok jól felfegyverzett katonát akarunk látni és egy erős, ütőképes magyar királyi honvédséget óhajtunk. Ezek előrebocsátása után legyen szabad a Ház és elsősorban a honvédehni miniszter úr figyelmét néhány közérdekű kérdésre felhívni. A hadsereg fejlesztésének egyik akadálya a fiatal tisztekben beállott hiány volt, amihez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy a trianoni békeparancs annakidején honvédségünket igen alacsony létszámban szabta meg. Természetesen a tisztikar nagy részének is polgári pályán — ki ahol tudott — kellett elhelyezkednie. Most egyszerre, hála Istennek, felduzzadt a magyar királyi honvédség és szükség lett fiatal tisztekre és tapasztalt tisztekre is. A honvédelmi miniszter úr ezért, na-