Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

19,8 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése IUI november 13-án, csütörtökön. keresni itthon a kenyerét. Az volna a javaslatunk, hogy mindazok, akik az orosz harctéren katonai szolgálatot teljesítettek, minden polgári foglalkoztatásnál mindenkit megelőzve elsősorban juthassanak kenyérhez és megélhetéshez. Az is tiszteletteljes javaslatunk volna, hogy azok, akik a jelenleg folyó háborúban kitüntetéseket szereztek, a polgári életben előnyben részesüljenek. Én nem hiszem, hogy a kormányzat költségvetési egyensúlya felbillenne akkor, ha mindazok, akik vitézségi érmet vagy kardos kitüntetést szereztek, egy rendfokozattal magasabban lépnének elő a polgári életben és egy bizonyos munkabérfokozattal előbbre kerülnének a munkáséletben. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amivel mi nekik viszonozhatjuk azt a teljesítményt és azt a hősiességet, amellyel küzdöttek és küzdenek értünk. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A jóvátételi ügyek között szerepel még egy régi és állandóan visszatérő kérelem. A húszas évek után egy aikeió indult meg, sajnos, nem egészen korrekt és becsületes céloktól vezetve, amely akció arra irányult, hogy a háborúban férjüket vesztett szegény hadiözvegyek szerény nyugdíjukat egy összegben végkielégítésként vehessék fel. Erre nagyon sok helyen lelkiismeretlenül rábeszélték ezeket a sajnos, kevéssé művelt, magukra maradt és törődött hadiözvegyeket, hogy nevetséges Összegeket, 200—180— 210 pengőket vegyenek fel a 22—26-os időkben. Ezek azóta évről-évre törődöttebbek és munkaképtelenebbek. 8okán hat-nyolc gyermeket neveltek a hazának, akik közül többen ma is katonai szolgálatot teljesítenek s ezek a szerencsétlenek, akik ilyen lelkiismeretlen agitációnak váltak áldozataivá, ma a legnehezebb helyzetben vannak. Kérem a miniszter urat, találja meg a módját annak, hogy ezek a hadiözvegyek, akik annak idején végkielégítésüket felvették, valamiféleképpen ismét, akármilyen szerény keretekben, de támogatáshoz jussanak. Egy konkrét esetben fordulok a miniszter úrhoz. Egy katona, aki az utóbbi időben minden évben katonai szolgálatot teljesített, a polgári foglalkozásában kisiparos. Annak ellenére, hogy hazája iránti kötelességének éppen a legnagyobb dologidőben tett eleget, az adóját éppen úgy kirótták rá, mintha otthon dolgozott volna. így kirótták az adót a folyó évre is. így elmondva, az összeg egészen csekély, mert két évre visszamenően összesen 55 pengőről van szó, azonban annak a kisiparosnak, aki elvesztette a vevőkörét, aki nyersanyagnehézségekkel küzd s aki a legnagyobb dologidőben négy hónapig a folyó évben is katonai szolgálatot teljesített, ez sajnos, ma a Dárius kincsével egyenlő. Arra kérem a miniszter urat, lépjen érintkezésbe az adóhatóságokkal, hogy ezeknél az adóknál ne halasztással, hanem törlesztéssel gyakorolják azt a jóindulatot, amelyet ők teljes mértékben kiérdemeltek. T. Ház! Nem kívánom tovább igénybevenni szíves türelmüket. A költségvetés tételeire nézve megnyugtató választ kaptunk a honvédelmi miniszter úrtól. Annak ellenére, hogy személye iránt a magam részéről teljes bizalommal viseltetem, ez a válasz sem beszélt olyan dotációról, amilyennel szeretnénk a honvédséget anyagilag dotálni, hogy minél erősebb, minél modernebb felszereléssel rendelkezzék, mert minél több tűzgépünk van, annál jobban van megvédve a legdrágább kincs, a magyar vér. Őszintén szólva, nekünk minden kevés, amit a honvédelmi tárca dotálására a költségvetés felvesz, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpad ijegyző: vitéz Szalay László. Elnök: vitéz Szalay képviselő urat illeti a szó. r vitéz Szalay László: Tisztelt Ház! Előttem szólott igen t. Baky képviselő űr többek között hangoztatta, hogy nem szereti, ha a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása közben diszszonanciákról kell megemlékeznie. Szerény véleményéin szerint az igen t. túloldalról megnyilvánuló az az eddigi kívánság, ihogy szeretnének erős honvédséget, szeretnének fejlődést, viszont annak az anyagi lehetőségét nem adják meg, különösen súlyos konzekvenciákkal járó elvi felfogás ilyen háborús viszonyok közepette, úgyhogy én ezt a magam részéről disszonáns hangnak érzem. Igen t. Ház! A költségvetés tárgyalásának bizottsági ülésén rajtam kívülálló okok miatt, «sajnos, nem vehettem részt s ezért tartom kötelességemnek, hogy a plenáris tárgyaláson fel szólal jok és ennek keretében néhány kérést intézhessek a honvédelmi miniszter úrhoz. Az előadó úr az ő bevezető szavaiban ezt a költségvetést a »legszebb« költségvetésnek mondotta. A legszebb költségvetés, a honvédelmi tárca költségvetése tulajdonképpen a turáni magyar faj dicséretét jelenti. Ez a költségvetés adja meg a lehetőséget ennek a nemzetnek és a nemzet fiainak, hogy az ősi katonai turáni erények továbbfejlődjenek. Turáni rokonaink, turáni barátaink ezen a téren jelenleg is éppen úgy, mint évezredekkel és évszázadokkal ezelőtt, mindig megálltak a helyüket s aktíve is bizonyítják azt, hogy azok a finn harcok és azok a mostani hősi magyar honvéd-harcok az ősi magyar honvéd harcierények elsatnyulását, elhomályosodását nem jelentik s annak ellenére, hogy a múltban a honvédelem terén a mi trianoni lehetőségeink, mondhatni minimálisak voltak különböző okok miatt, — sikerült odajutnunk, amit ma ez a hatalmas költségvetés jelképez. Ezen a téren talán a legnagyobb^ érdeme a jelenlegi honvédelmi miniszter ftrnak van, akinek működése alatt tulajdonképpen a nagymérvű fejlődés lehetővé vált. Amikor azt mondom, hogy a múlthoz képest nagymérvű mai költségvetés áll előttünk, méltóztassanak megengedni, hogy ehhez azt, is hozzáfűzzem, hogy a magam részéről nem tartom ezt túlméretezettnek, sőt nagyon fogunk örülni pártunk részéről is, — azt hiszem, mindnyájan — ha a jövő évben még nagyobb koncepciókkal, még nagyobb anyagi áldozatokkal méltóztatik elénk jönni. (Ügy van! a jobboldalon.) Mai helyzetünkben elsőrendű kötelességünk az, hogy mindent megadjunk anyagilag és erkölcsileg annak a honvédségnek, amelynek fejlesztése a jövő feladatai közé is tartozik. Honvédelmi szempontból az ipari, kereskedelmi és egyéb tárcák mellett egyik legfontosabb költségvetésnek a földmívelésügyi tárca költségvetését tartom, mert hiszen tulajdonképpen a mezőgazdasági nyersanyagokat a termelése révén ez adja a honvédségnek és a honvédnek is. Ha a sommázat költségvetését nézve összehasonlításokat teszünk, azt a megállapítást kell tennünk, hogy a honvédelmi tárca költségvetése sok vonalon még alatta marad a földmívelésügyi tárca költségvetési előirányzatának. Az 1942. évre szóló több vagv kevesebb előirányzatot nézve, megállapítható az, hogy a többlet a beruházások tekintetében