Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselöházának 218. és legénységi állományúaktól interjúkat közölnek vagy közölni akarják leírásaikat, akkor a cenzúra egyszerűen kidobja ezeket a cikkeket azzal, hogy azokat nem a propagandaszázad adta ki. Ha a propaganda uniformizálva van és minden egyes lap ugyanolyan szövegű (riportokat kap, akkor a propaganda elveszti lényegét, akkor a cikkeket nem is hozzák szívesen a lapok, mert a közönség sem olvassa el másnap azt, amit az előző délutáni lapban már egyszer elolvasott. Arra kérem tehát a miniszter urat, kapjanak a katonai cenzorok olyan utasítást, hogy engedélyeztessék minden olyan cikknek a közlése, amely a cél érdekében áll és nem sért semmiféle érdeket. (Helyeslés.) Az óriási távolságok miatt az adminisztráció is kétségtelenül nehézkesebben működik s ez az oka annak, hogy hős honvédeink kitüntetéseiket meglehetős hosszú idő múlva kapják meg. A miniszter úr erre nézve megnyugtató választ adott a bizottságban, nekem tehát csak egy kérésem volna. Nagyon jól emlékszünk a világháborúból arra, hogy súlyos harcokban kimagasló bátorsággal végrehajtott haditettek végrehajtói megsebesültek, vagy esetleg ott kinn maradtak s a további harcokban megfeledkeztek róluk, s nem kapták meg megérdemelt látható jutalmukat. Most tehát, amikor a csapattestek hazatérnek, vegyék revízió alá az ott kint a harctéren végrehajtott fegyvertényeket s ha valaki önhibáján kívül talán éppen a súlyos harcok miatt vagy azért, mert megsebesült, vagy talán azért, mert senki nem hívta fel rá a figyelmet, — esetleg kikülönített szolgálatot teljesített és közben hajtotta végre a kitüntetésre méltó cselekményt — most utólag t terjesszék fel kitüntetésre, '•. mert igen szeretnők látni, hogy hős honvédeink mellét díszítené a kardos kitüntetés és a vitézségi érem. (Helyeslés.) Miután pedig mindenki kötelességét teljesíti és mindenki nem tűnhet ki. azt javasoljuk, hogy mindazok, akik ott kint voltak, tűzkereszttel láttassanak el, mint a világháborúban a Károly-csapatkereszttel, bár nem azonos feltételek mellett; ezt mindén egyes honvéd kapja meg, aki az orosz harctéren küzdött. (Élénk helyeslés és űaps.)-' Honvédeink elvégezték kötelességüket és azt a jövőben is teljesíteni fogják. Ám a társadalomnak is / vannak kötelezettségei. Elsősorban azokkal szemben, akik a legtöbb áldozatot hozták, akik életüket áldozták a hazáért. Az a tiszteletteljes nézetem és kérésem tehát, hogy elsősorban a hősi halottak hátramaradottjai,^ valamint mindazok, akik testi épségüket áldozták és megrokkantak, 'olvan gondoskodásban részesüljenek a magyar' társadalom és a kormányzat részéről, hogy soha megélhetési és kenyérgondjaik ne legyenek s többé ne lássunk hadirokkant koldusokat vagy cipőfűzőt árusító hadirokkantakat. (Élénk hé lyeslés és taps.) Ez a legkisebb kötelességünk azokkal szemben, akik a hazáért a legtöbbet áldozták. Ezzel kapcsolatban felhívom a miniszter úr figyelmét arra a meglévő rendeletre, amely szerint a harctéren szolgálatot teljesítő katonák lakbért nem kötelesek fizetni, csak azután, ha már visszatértek a polgári életbe. Megtörténik az, hogy ' egy egyszerű munkás vagy iparos 4—5 hónapon keresztül nem fizeti a lakbért, az összeg felgyülemlik s amikor hazatár, ki kell fizetnie. Ez azonban olyan súlyos teher, amit nem képes kifizetni. Egyévi időt kap rá. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nyújthatja akár 30 évre is!) Arra kérem tollát a miniszter urat, hogy ha a renKIíPVrSELŐHAZI NAr-LO XI. ülése 19Ul november 13-án

y csütörtökön, 197 delet tényleg ilyen formában áll fenn, méltóztassék az egyéves határidőt hosszabb időre, 10—30 évre kitolni vagy pedig teljesen engedjék el az így felgyülemlett lakbértartozását azoknak, akik arra rá vannak szorulva és akiknek ez nagy anyagi áldozatot jelentene. Több előttem szólott t. képviselőtársam meg-eml í tette ^a tiszti és legénységi illetmények és hadi pótdíjak ügyét, erre tehát nem kívánok részletesebben kitérni, a tiszti lakás r kérdését azonban kénytelen vagyok felemlíteni. Itt elsősorban azoknak a tiszteknek a lakásügyét kell minden egyéb igénylés előtt elintézni, akik harctéri szolgálatot teljesítenek. Ez vonatkozik az altisztekre is. Megtörtént, hogy egy tiszt a harctérről jött haza nősülési szabadságra, megnősült, de nem kapott lakást és kénytelen volt visszamenni a harctérre a nélkül, hogy feleségét saját otthonában hagyhatta volna. Ez lényegtelen kérdésnek látszik, rendezése azonban hihetetlen módon emelné a harci szellemet és jó hatással volna a .kint küzdő csapatokra, ha látnák, hogy azok erdekében, akik kint küzdenek, itthon a legapróbb részletekig megtörténik minden gondoskodás. A katonai orvosokról is szeretnék néhány szót szólani. Hála Istennek, a katonai orvosok képzettsége ma már minden kritikát kibír és a honvéd egészségügyi intézetekben mind az ellátás, mind pedig az orvosi szolgálat mondhatom kifogástalan. Hogy azonban ez a nívó megmaradjon, arra legcélszerűbb lenne az, ha egyes egészen kiváló orvosok nem a rendfokozatok szerint változtatnának beosztást, hanem ha valaki képzett és kiváló sebész, akkor ezredesi rendfokozotban is megmaradhasson beosztásában és ne vigyék el esetleg egy vidéki kórüiáz. élére. Mert lehet valaki kiváló sebész, de esetleg nem felel meg mint kórházparancsnok, akinek, sajnos, már meglehetősen sok adminisztrációs és egyéb teendői vannak. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy ha van olyan orvos, aki nem kíván más beosztást, hanem a maga speciális foglalkozási ágában szeretné szolgálni a hazát, ne részesüljön esetleg e miatt előnytelen elbírálásban, hanem léphessen elő úgy, ahogy minősítése és egyéb érdemei szerint megérdemli és hagyassek meg «speciális beosztásában. A honvédelmi tárca (költségvetésének tárgyalásánál mindig rosszul esik az f embernek, ha disszonáns hangokat hall. így én sem szívesen, de kötelességszerűen mégis felhozom, hogy zsidószármazású tényleges katonatisztek még mindig teljesítenek katonai szolgálatot, továbbá olyanok, akiknek a felesége zsidó származású. Arra kérem a miniszter urat, hogy â zsidó származású tiszteket távolítsák el végre a tisztikarból. Ugyanígy vannak még zsidó tartalékos tisztek is. Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy a tiszti igazolási ügyek két—kétes fél hónap óta szünetelnek. Kérem a miniszter urat, hogy bármilyen súlyos elfoglaltságok és fontosabb teendők adódnak is, ezt a legfontosabb teendők között tartsa, s az igazolások kérdését oldja meg, valamint a tisztikarból az oda nem kívánatos idegenfajú elemeket távolítsa el, hogy végre ez a tisztogatás megtörténjék. Kérem a miniszter urat, hogy a harctérről hazatért és most leszerelő katonáknak a polgári életben való elhelyezkedését kellő súllyal támogassa a honvédelmi kormányzat. Megtörtént az az eset, hogy a harctéren katonai szolgálatot teljesített honvéd a leszerelése után hetekig munka nélkül volt és nem tudta meg29