Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. i társadalom, főleg a faluk papsága, a jegyzők, a tanítóság, az intelligencia, a földbirtokosok örömmel, mondhatnám büszkeséggel vállaltak leventegyesületi elnökségeket, alelnökségeket es tisztségeket. Abban az időben valahogyan mindenki ebbe az intézménybe mint magyar reménységbe kapaszkodott. Ez az intézmény valamit megengedett abból tenni, amit úgy hívnak, hogy a magyar honvédszellem fejlesztése. Ezért szerették meg. Az akkori szervezési elgondolás szerint száz- és százezrekkel indult meg egyszerre a munka. Be< a kellő vezetői szám és kellő anyagi fedezet híján természetes dolog, hogy alig 2—3 esztendő után bekövetkezett az első komoly visszaesés. Visszaesett a közérdeklődés a leventeség iránt és bizony a második nagy visszaesés, az 1931ben megindult gazdasági süllyedés, a leventeintézményt nemcsak indulási magasságára vetette vissza, hanem melyßn az alá is nyomta. Ezért is kérem azt, hogy a leventeintézmény a honvédelmi tárca keretén belül mindenkor külön rovattal vagy címmel s így állandó _ keretösszeggel rendelkezzék. Másfélmillió ifjúnak ez a nevelési kérdései legalább olyan fontos, mint az elemi iskolák kérdése, amelyek külön címekkel is jelentős költségvetési kerettel dicsekszenek. Amint említettem, a költségvetés állandósága és biztossága jelentheti az intézmény jövőbeli anyagi fejlődését. T. Ház! E mellett a kérdés mellett kell megemlítenem a másik fontos kérdést és örömmel hallottam, hogy mások is kérték: a főhivatású leventeoktatói karnak, a testnevelési tisztikarnak, illetőleg az úgynevezett nemzetvédelmi tisztikarnak a felállítását. Nem képzelhető el, hogy a leventeoktatással mindenki általában csak mellékfoglalkozásként foglalkozzon! Még kevésbbé képzelhető el az, hogy csak szívességből dolgozzék az intézményért. Helytelen volna az, hogy másfélmillió magyar leventének honvédszellemű és — amivel azóta örvendetesen kibővült — társadajmi jellegű nevelését csak mellékes ügynek s így mellékfoglalkozásnak kezeljék. T. Ház! A főhivatású oktatók, illetőleg nemzetvédelmi tisztek képzésének kérdése meglehetősen egyszerű. Nem is pusztán költségvetési kérdés az. Egyszerű azért, mert hi- [ szén a tartalékos tisztekből, azok közül, akik > erre jelentkeznek, igen jelentékeny számot le- j betne ma is bekapcsolni erre a pályára, amint j azt a levente körzeti parancsnokok eddigi j rendszere is igazolta. Hiszen volt is főhivatású foglalkozást űző ilyen körzetparancsnok j elég, de honvédelmi munkára emeltek ki kö- j zülük igen sokat. Innen adódik azután az. hogy az a keret, amelyet a leventeintézmény szempontjából eredetileg terveztek, ma meglehetősen csonka. Igen t. Ház! A másik ilyen intézmény, ;i melyet a Ház színe előtt meg kívánok említeni, a nők honvédelmi nevelése, a honleányképzés. A kultusztárca tárgyalásánál szerencsein, volt részletesebben is beszélni erről a kérdésről. Emlékezetem szerint Hóman miniszter úr állapította meg azt. hogy ez olyan ügy, amely egyik lábával a kultuszminiszté- I riumba, a másik lábával a honvédelmi minisz- j tériumba tartozik. Remélem, azt lehet majd mondanom, hogy jobblábával tartozik a hon- j védelmi minisztériumba és ballábáv-al a kul- j tuszminisztériumba, (Derültség.) Azért rémé- i lem ezt, mert most ez ügyben segítségért fo- j lyamodom. Méltóztassanak az egységes vezetés kapcsán arra ügyelni, hogy ez a nönevelő êse 1H1 november 13-án, csütörtökön. 193 intézmény legalább azokat a rettenetesen drága és időbelileg pótolhatatlan tapasztalatokat használja fel, amelyeket a leventeintézmény nehézségei kapcsán az illetékeseknek a 20 esztendő alatt bőven módjuk volt összegyűjteni. A nőnevelésnek nem lehet más feladata nálunk, ebben az országban, mint a fiú leventeintézménynek. Az, kitűnő honvédeket, katonaférfiakat nevel; testben és lélekben felkészítve őket erre a hivatásra. A nőnevelésnek nem lehet más feladata, mint hivatásukra testbenlélckben előkészített kitűnő magyar anyákat nevelni. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Mátyás király idejében, 1490 táján 5 millióra tették a magyarok számát. Abíban az időben Angliának 2,900.000 volt a lakossága, Oroszországnak alig 2 millió és Poroszországnak 800.000! Most méltóztassanak leszámolni mindazokat a történelmi veszedelmeket, amelyek bennünket elsősorban népességünk visszavetésében értek és méltóztassanak megállapítani, hogy az összehasonlításban hol vagyunk ma! A teljes számok mellett veszedelemről kiált a születések, illetőleg a szaporodás aránya is! Amikor köröskörül 13—11—9 ezrelék a szaporodási arány, az oroszoké pedig 27 és ezt összehasonlítoin a mi szerény, 6—6-3 körül mozgó szaporodási arányszámunkkal, akkor nem láthatok szebb és kitűnőbb nagy nevelési gondolatot a nőnevelési intézmény részére, mint anyáknak nevelni a nőket. (Helyeslés a középen.) Meg kell ugyanis állapítanom, hogyha Magyarországon egy-két házasság vagy egy-kétezer házasság nem sikerül, az még nem baj. De nagy baj az, ha 50—60.000 vagy 100.000 házasság nem sikerül. A jelek szerint nem is sikerülhet minden házasság, mert az elmúlt idők szaporodási statisztikája mutatja, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak az anyagi okoknak még ott is, ahol arra egyébként ok nem volt. így nem. születik meg a honvéd, nem születik meg az első, a második, a negyedik, az ötödik honvéd! És csak süllyedünk, süllyedünk, számbeli erőben akkor, amikor szociális intézkedéseink, honvédelmi, katonai és kulturális intézkedéseink az európai színvonalon lassan-lassan a csúcsot verik. (Ügy van! Ügy van!) Nem tudom, kikre építjük mindezeket a kereteket, ha nem biztosítjuk azt, hogy sokan legyenek jövendő magyar anyák és sokan legyenek jövendő leventék, magyar honvédek. A nőnevelésnek hármas feladata és gondja van: az egyik az anyanevelés, a másik a hitvesnevelés és a harmadik a honvédasszony, — a nemzetvédelmi nevelés. A feladat hármassága a hivatással, illetőleg az életkorokkal van kapcsolatban. Reméljük, hogy a honleánynevelő intézmény kapcsán a fiatal leányok, főleg az iskolánkívüliek, ott kapják meg a maguk nevelését. Ha férjhezmennek, szükség van arra, hogy olyan pompás asszonyok álljanak a leventeintézmény és a honvédség által kitűnően acélozott és új világszemlélettel megtöltött férfiak mellett, akik nem húzzák vissza a, férfit a maga nemzeti kötelességének teljesítésétől, hanem kötelességteljesítő készségét kiegészítik, ha ugyan nem fokozzák. T. Ház! Gyakorlati tapasztalataink vannak arra, hogy százakat ós százakat bocsátottunk már ki új szellemmel ilyen pompás fiatalemebereket az életbe és azt láttuk, hogy amikor egy ifjú eljutott a nősüléshez, akkor még csak sikerült meghódítania a maga férfiasságával, a maga nyíltságával, a maga új egészségével azt a valakit, akit élete társául