Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

194 Az országgyűlés képviselőházának 218 választott. Nagykeservesen nehezen sikerült — megfelelő anyagi helyzet mellett is — eljutni az »egy« — az első gyermekhez. De kétgyermekes, háromgyermekes friss házasságokat találni már ritkaság a »modern« fiatalok között. Nem a férfiban van általában a hiba, mert nem a férfi szül, hanem a »modern«, a csak anyagival számító asszonyoknál. Ezért kell ennek a leventeszerű nőnevelésnek arra is törekednie, hogy necsak sporthölgyeket, hanem any atí pois okát és kitűnő feleségtípusokat is neveljen. Ez annál is inkább fontos, mert a férfi élettartalmának kiegészítésén kívül, a magyar asszonyok a nemzeti jö

: vedelem 80%-át a háztartásukon és asszonyi kezeken át forgatják meg. A nemzeti öntudat pedig magával hozza a gazdasági öntudat nemzetivé fejlődését is. A harmadik irány, amelyet kivétel nélkül kötelezővé tennék a nőnevelés során, a kifejezett honvédelmi nevelés. Itt már azokra a bizonyos szakmával, szakmai előképesítéssel vagy különleges képesítéssel rendelkező nőkre gondolok, akik teljes mozgósítás esetén mint kalauzok, postások, a nemzet belső életében helyébe lépnek a munkahelyükön nélkülözhető és bevonuló férfiaknak. Számtalan más ága is van a foglalkozásoknak, ahová ezek a nők beállíthatók, de csak ha előképzésre kötelezik őket. T. Iláz! Azért említettem, remélem, hogy ez az intézmény jobblábával van a honvédelmi tárca keretében vagy legalább is a tárca hatáskörében, mert innen is várjuk e kérdéseknek egészséges irányba való terelését. Ha már azt kell megállapítanom kritikai szempontból, hogy a mostani kedvezményezések, amelyeket látunk, nem jók és ha a kultuszminiszter úr nem tudja megadni azt a költségvetési keretet, — említettem, hogy nem tudom, miért — akkor méltóztassék ennek az intézménynek az országos honvédelmi és sportvezető útján segítségére lenni abban, hogy az ország legkitűnőbb pedagógusnői közül válogassák ki a jövendő női vezetőket. Ne az állástalanok közül toborozzák őket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Körülbelül egymillió magyar nő az, aki idestova az iskolánkívüli nevelés alá kerül. Ezek talán nem érdemlik meg azt, hogy a vezetőik a legjobbak és legelsőrangúbbak legyenek? Hogy legfőbb vezetőik az ország legkitűnőbb női pedagógusai közül kerüljenek ki? Lehet az, hogy valakit, aki 15 éve pedagógus és a IX. vagy a VIII. fizetési osztályban van., csak azért ne vegyenek át, mert már a VIII. fizetési osztályban van? Ezzel a felfogással egyszer már le kell számolni. Ez az az anyagias gondolkozás, ez az a »bürokratikus« szellem, amelyen úgy látszik, az élet napsugarai még nem tudtak átütni. Ezért említettem itt a honvédelmi tárcánál is ezt a kérdést, mert remélem, hogy az ügy a fontosságához: mért segítséget kapja meg. A fiúleventeintézménynél valami csodálatos és megiíjuló élet folyik. Az 1941—42-es esztendőben a leggyakorlatibb pedagógiai elvek figyelembevételével, folyik a belső vezetőképzés, A budapesti cserkészparkban a nyáron 400 főnyi vezetőtábori keretet ho/tak össze, ahol ezek a korszerű pedagógiai és kiképzési elveket kapták meg a gyakorlatban is. Most azután ezek széjjelmentek az egyes hadtestek területére, ahol szintén ilyen »keretet« csinálnak és azután továbbadjak a kiképzési anyagot. A nyáron pedig majd ezrével és ezrével fogják táborsze rűen az új szellemű, lendületet hozó fiatal leventevezetőket képezni. Ugyanezt kell megcsinálni a nőknél is. Az ülése 19ki november 13-án, csütörtökön. 1941—42. évben hasonlóképpen kell megindulni a vezetőképzésnek s azután sokszorozni kell a számukat úgy, hogy ba nyáron a tanítónők közül két-három-, esetleg négyezret — a szükség szerint —- át lehet majd képezni. így azután a következő esztendőben megindulhat százezreknek legkitűnőbb honvédelmi nevelése, vitéz Máthé tábornok elgondolásai alapján mondom ezt, aki annakidején a haderőn kívüli osztály vezetője volt. Azért említem másodszor az idei költségvetési vitában a Ház előtt e kérdést, mert ő mutatott rá a nagy pénztelenség idején, 'hogy ehhez még csak milliók sem kellenek. A tanítónőknél ugyanis hadiévnek vagy kettős nyugdíjévnek beszámítva a nőne veié si intézményben! töltött esztendőket, ezt a pénzt még ki sem kell ma fizetni. A nőnevelést tehát önálló nagy kérdésként kell kezelni, fokozatosan fejleszteni és az eddigi tapasztalatokat felhasználni. Lehetetlen az, hogy a legkitűnőbb magyar nőnevelő mozgalmak eddigi tapasztalatait figyelembe se vegyük. Azért kell ezt sürgetőleg említeni, mert a leventeintézmény a múltban a trianoni és katonai megkötöttség révén magán viselte a szegénység és elmaradottság bélyegét, ami érthető is. De hogy ma, amikor szabadok vagyunk, erősek is vagyunk, pénzünk is yan, amikor országunk megnövekedett és Európában középhatalommá lettük, akkor ne a legjobban intézzük el legféltettebb kincsünknek, a magyar nőnek iskolánkívüli nevelését, azt nem tudom megérteni. T. Ház! Ezek után bátor leszek áttérni röviden egy-két más kérdésre, és pedig elsősorban katonanevelési kérdésekre is. Bátor leszek a Ház asztalára elhelyezni egy olyan mintát, amelyet az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlok azért, mert, az az érzésem, hogy a legkitűnőbb propagandaeszközök egyike lesz az, hogy a magyar honvéd az eddigi szokásoktól eltérően ízléses, kedves formában kiállított díszlapot kapjon, »az eskü lapját«. Magyar testvéreink magyarul, nemzetiségi testvéreink magyar nyelven és a saját nyelvükön kapják meg az eskü szövegét az ezredparancsnok, a zászlóaljparancsnok, a századparancsnok és saját öreg bajtársaiknak az aláírásával, olyan módon és olyan kiállításban, hogy az akár bekeretezés nélkül vagy bekeretezve kiakaszható legyen a családi otthon falára. Nem ismerem a számokat, illetőleg nem kívánok számokat idézni, de ha ennek végeredményeképpen évenként százezer magyar újonc hazaküldené a díszes esküszövegét és ott az eddigi vásári kép helyett ezt az ízléses formában, a honvéd térképészeti intézet által sokszorosított és a honvéd elöljárói és bajtársai által aláírt emléklapot kapná meg, méltóztassék elképzelni, mint legjobb esetet: tíz esztendő alatt egymillió otthonban lenne ott a feleség, a gyermek, a nagyapa és a rokonság előtt az új honvédség, az új magyar honvéd esküje. Tessék elképzelni, mit jelentene ez a tartalom és ez a forma a magyar nemzeti érzés fejlesztése és megerősítése terén. (Úgy van! Ügy van! — Élénk helyelés és taps.) A honvéd térképészeti intézet — erről talán szólanom sem kell — megfelelő szöveggel igen ízléses formában, a honvédség szellemének megfelelően tudná ezeket a lapo' kát előállítani. Csak egy ígéret szöveget a honvéd térképészeti intézet szaktanulóinak ígéretlapját mutatom be. Ennek mintájára lehetne ezt a honvédségi lapot is elkészíttetni. A másik észrevételem, pedagógiai. A Iíudovika Akadémia és az általam ezúttal is