Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

192 Az országgyűlés képviselőházának 218 mondani, hogy minden gyermek, akit az ilyen asszony szült vagy felnevelt, két évet jelent javára annak az időnek kiszámításánál, amelyet férjével töltött. Én nagyon kérem az igen t. miniszter urat arra, hogy ha ideje megengedi, szíveskedjék ez iránt érdeklődni — hiszen nem sok ilyen özvegy van — és lia erre a segítésre megvan a lehetőség, akkor, ha egyébként nem lehet, legalább karácsonykor juttasson ezeknek az özvegyeknek valamit, mert hiszen ezek közül egynéhányan igen szomorú helyzetben vannak. Végül van még egy kérésem az igen \ t. miniszter úrhoz és' ez a következő: A munkásszázadokba tavasz óta történtek behívások. Ezekből már rengeteg munkásszázadot leszereltek; miután munkájukat elvégezték, szükség nincsen rájuk, tehát leszerelték őket. Van nak azonban századok, a 108/1. és a 108/12. munkásszázad, amelyek már április óta állanak szolgálatban és ahogyan a tiszturak mondják, február 15-ig maradnak szolgálatban. Ezidőszerint azonban ezek a századok hasznos munkát nem végeznek. Én nem kérek egyebet, mint azt, hogy mindazokat a munkás századokat, amelyeket ma a honvédség akár leszereléseknél vagy lebontásoknál felhasználni nem tud, tehát iniproduktive tart bent, szíveskedjenek leszerelni és hazaküldeni, mert ezek túlnyomórészt szegény Ördögök, akik otthon is tudnának munkát végezni, itt meg feleslegesen terhelik élelmezésükkel és ruházásukkal az országot. Arra kérem tehát az igen t. miniszter urat, szíveskedjék ezekre gondolni és amennyiben ezeknek ... (Bodor Márton: Nem zsidók esek?) Van közöttük keresztény is. Aki nem alkalmas fegyveres szolgálatra, az munkaszázadba kerül. Ez termesze tes. Tehát azok között, akiket említettem, van sok felvidéki fuvaros és egyéb ember, zsidó is, keresztény is. De nem arról van szó, hogy zsidók vagy nem zsidók, (Felkiáltások a szétsőbaloldalon: De arról van szó!) hanem arról van szó, hogyha nem tudják foglalkoztatni őket, ne tartsák őket ott, hanem küldjék haza. Ez az, amit kérek. Záradékul még csak a következőket akarom mondani. Teljesen felesleges dolog az, amit itt egyik-másik képviselőtársunk tett, aki felénk hangoztatva a dolgot, úgy állított oda bennünket, mintha mi nem tudom milyen destruáló szándékkal lennénk a hadsereg iránt. Én nem akarok felnőttek oktatására váll-alkozni, még kevésbbé akarok történelmi példákkal idejönni, csak röviden annyit említek meg. hogy előbb voltak a katonatanácsok, aztán lettek a munkástanácsok és nem a szervezett munkások destruálták és rombolták szét a hadsereget, hanem azok, akik megalakították a katonatanácsokat, amelyeknek mintájára megalakultak azután a munkástanácsok. Ez az igazság. Kgyébkpnt, minthogy én a kormányzattal szemben 'bizalmatlansággal viseltetem, a tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Szabó Gyula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Képviselőház! Előttem szólott Csicsery-Eónay István képviselőtársam szavaiba kapcsolódom, mert úgy érzem, hogy egyik megállapítását ki kell egészítenem. Nevezetesen a képviselő úr a magyar honvéd katonaszellemét, a világ legelső katonaszellemének tartja. Igaza van. Ugyanakkor azt említése 19

il november 13~án

y csütörtökön. tette a képviselő úr, hogy ez a szellem erősebb, talán jobb is az úgynevezett munkaszelleinnél. Én megfordítom és kiegészítem ezt a tételt. Annak oka, hogy Amerikában a magyar bányász, Indiában a magyar mérnök s a világ különböző műszaki létesítményeinél a magyar szerelő vagy akár az egyéb iparos foglalkozásúak vagy kereskedők elsőrangú teljesítményieket nyújtanak, — nem is beszélve a magyar orvosok munkájáról — mondom, annak oka az, hogy mi katonanemzet, harcos nemzet, lendülő nemzet vagyunk, így vagyok hajlandó elfogadni azt a tételt, hogy tehát nemcsak a katonaszellem szempontjából, hanem igenis a munkaszelteni szempontjából is azért vagyunk mindienütt elsők, mert katonanemzet vagyunk. Mélyen t. Ház! Költségvetési felszólalásom elején köszönettel kell megemlékeznem arról, hogy alig egy esztendei szervezési idő alatt olyan kérdéseket, amelyeket régen sürgettünk, illetve amelyeket az idő is sürgetett, megvalósítottak. Itt a leventeujságra, a »Szebb Jövőt!« hetilapra célzok, amelyet már régen várt az ország ifjiísága. Ezt a százezres példányszámmal induló ifjúsági lapot ma már közel negyedmillió példányszámban nyomtatják, illetve vásárolják. Köszönettel kell megemlékeznem arról, hogy hadimiízenmünk fűtési berendezése elkészült; csatk^ arra kell kérnem^ a miniszter ur őexcellenciáját, hogy most majd szénről is gondoskodjék. Kell, hogy végre megváltozzék az eddigi egészen furcsa állapot, amely szerint éppen március 15-én, vagy télen ráérő időben, nem lehetett elmenni a hadiműzeumba. mert nem volt fűtés. így zárva volt december 6-án, a. Kormányzó Ür névünneepén vagy mondjuk, a honvéd újoncok eskütételének napján is, amikor az újoncoknak egyébként szabadidejük van s abból múzeumlátogatásra is jut. Köszönettel kell adóznom végül a miniszter úrnak azért, mert a bizottsági tárgyalás óta — ahogyan tudomásomra jutott — elrendelte azt, hogy a nemzeti szellem nevelése szempontjából a miniszterelnökségi hivatalos szervének, a magyar nemzetpolitikai szolgálatnak az egyes magyar történelmi eseményeket ismertető eszköze, a plakátujság bekerülhetett a laktanyákba. Mélyen t. Ház! Amikor ezekről az örvendetes dolgokról, hála Istennek, így beszámolhatok, kritikai megjegyzésekkel is kell kísérnem a honvédelmi költségvetést. Sajnálatomra abból nem tűnik ki az, hogy egyik legnagyobb szervezetünknek, a leventeszervezetnek, amely a területnagyobbodás folytán most már közel másfélmillió magyar ifjút tömörít soraiba, nincsen külön, önálló költségvetési kerete. Kérnem kell a külön költségvetési ellátást annál az egyszerű oknál fogva, mert egy ilyen nagy intézmény keretein belül nagy terveket megvalósítani, nemzeti nevelést mélyíteni csak úgy lehet, ha ahhoz egy bizonyos »legalacsonyabb felső határ« esztendőnként biztosítva van. Ezenkívül és felül a még rendelkezésre álló honvédelmi összegekből, amit csak lehet, kell az intézménynek juttatni. A leveiiteintézmény ebben az esztendőben ünnepelte' 20 esztendős fennállását. A 20 esztendő csodálatos tapasztalatokat mutat. Az elmúlt 20 leventeesztendő soráról két rendkívüli mélypontra kell felhívnom a t. Ház figyelmét. Ezeknek egyik főoka kizárólag az volt, hogy az anyagi ellátás és a szervezést elgondolás nem fedte egymást. Amikor 1925ben nagy keservesen és nehezen megszülethetett a végrehajtási utasítás, az egész magyar