Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

190 Az országgyűlés képviselőházának 21S hogy mindenféle besúgással zavarják azt az egységes ütemű munkamenetet, amely egyébként van. Igen nagy szerepet játszik ennél az irigység. Tudjuk, hogy a szakmunkások aránylag többet keresnek, -— hiszen többet is áldoznak azért, hogy a szakmát megtanulják — mint a tanulatlan munkások, viszont rengeteg sok, vidékről feljött, tanulatlan munkás van, aki heti 36—40 pengőt keres és bizonyosfokú irigységgel néz arra ,a szakképzett munkásra, aki sokszor bizony ennek a dupláját is megkeresi és mégis bizonyos kiváltságban részesül vele szemben. Ezek az elemek egyes ilyen katonai, mondjuk így, személyzeti parancsnokok által kioktatva, azzal akarják magukat a gyárakban, üzemekben hasznosítani, hogy állandóan leskelődnek, állandóan hallgatóznak, egy fél mondat elegendő nekik arra, hogy a katonai parancsnokhoz menjenek és bemondják azt, hogy mi történt és hogyan mondta ezt, vagy azt valaki és rögtön megindulnak az izgalmas vizsgálatok, amely izgalmas vizsgálatoknak rendszerint az az eredményük, hogy tulajdonképpen nem történt semmi. Én nagyon sok ilyen személyzeti parancsnok parancsát olvastam át és mondhatom, hogy bár Budapesten és környékén a gyárakban- körülbelül egynegyed millió munkás és munkásnő dolgozik, mégis elenyésző, egészen elenyésző számú olyan parancsot olvastam, amelyben ki volt tüntetve, hogy X. Y.-t fecsegésért két hétre vagy három hétre megbüntették. Azt hiszem, hogy az igen t. miniszter úr is igazolhatja azt, hogy Magyarország területén, legalább ami a honvédség számára való gyártást illeti és más vonatkozásban sem, semmiféle szabotázs eset elő nem fordult. Előfordulhat hanyagságból vagy tévedésből valamely anyagdarabnak elrontása, amiért az illetőt megbüntetik, de tudatos szabotázseset nem fordult elő. Átnéztem a kémkedési eseteket és nyugodtan merem állítani, — nem sajnáltam a fáradságot, hogy ezeket a dolgokat évtizedekre visszamenőleg átnézzem — hogy egyetlen szervezett munkást kémkedésért el nem ítéltek. De az utóbbi időben azután, mondom, gyakran előfordult, hogy ezek a személyzeti parancsnokok vizsgálatot indítottak olyan apró, teljesen jelentéktelen kifejezések dolgában, amelyeknek semmi gyakorlati veszedelmük vagy gyakorlati értékük nincsen. Nagyon kérem a miniszter urat, ne tűrje hogy a gyárakban úrrá legyen ez az ugratás, ez a besúgás, mert ez nem szolgál az üzemek javára és zavarja az emberek békés együttélését. A mellett ez annak a személyzeti parancsnoknak a gyengeségét is jelenti. Magyarországon a hírszolgálat olyan bámulatosan meg van szervezve, hogy ha egy csoport ember valamiért sorba áll és ebben a csoport emberben valaki elszólja magát, olyat mond, amit mondani esetleg káros lehetne akár a hadviselés érdekeire, akár a polgári együttélés érdekeire, nem telnék bele tíz perc és akár katonai, akár polgári nyomozó fülön kapja. Ilyen körülmények között teljesen felesleges munkások között elhitetni azt. hogy gyengék vagyunk és félreeső helyen történt ártatlan kijelentés miatt egy egész apparátust megmozdítani. Azt a spiclirendszert, amely újabban a gyárakban érvényesülj ki kell irtani, mert az nem szolgálja a hadviselés érdekeit és egyáltalában nem alkalma« arra. hogy az emberek nyugodtan végezzék munkájukat. A másik rossz szokás, hogy egyik-másik ülése 19Jfl november 13-án, csütörtökön. ilyen személyzeti parancsnok világnézetét ' mindenáron rá akarja erőszakolni azokra a munkásokra, akik az ő keze alatt dolgoznak. Ezeket a személyzeti parancsnokokat azért helyezték be. a gyárakba, hogy ügyeljenek a munka menetére és ügyeljenek arra, hogy az ne zavartassék meg, de arra semmiképpen sem alkalmazták őket, hogy az ő világnézetüket bárkire rá akarják erőszakolni. Egy nagyon kényes budapesti gyárban, a Magyar Mechanikai Részvénytársaságnál fordult elő, hogy az üzemi parancsnok magához rendelte a szakmunkásokat. Megjegyzem, hogy ezek a szakmunkások: idomszerkészítők, csávolók, odorkészítők Magyarországon ma pótolhatatlanok lennének, kevés van belőlük; mind olyan munkás, aki 5—10—15 évig tanult, hogy tökéletesen értse mesterségét; ezek tehát a gyár számára pótolhatatlanok. Mondom, az üzemi parancsnok odarendelte őket magához és becsukással és elbocsátással való fenyegetés mellett rá akarta venni őket arra, hogy egy neki tetsző pártba lépjenek be. Persze a munkások ezt megtagadták, a főnök pedig kétségbeesve szaladt az üzemi parancsnokhoz és kétségbeesve kérte őt, tekintsen el az elbocsátástól, mert ha ezeket a munkásokat elbocsátják, egyáltalában megáll az üzem, őket pótolni nem tudja. Teljesen felesleges, hogy a katonai parancsnok a maga világnézetét, a maga világszemléletét rá akarja a munkásokra erőszakolni; elvégre ezek a munkások felnőtt emberek, tudják, mit csinálnak es teljesen felesleges, hogy világnézeti szempontból is felettük gyámkodjanak. (Pándi An«!: Baloldali világnézetűek! — Szeder Ferenc: Ki törődik bele? — Zaj. — Fanai Autai: iNem azt mondom ...) Elnök: Csendet kérek! Ne mondjon a képviselő úr semmit; nincs joga közbeszólni. Malasits Géza: Hogy mire van szüksége, azt a munkás állapítja meg. (Pándi Antal: Azt nem, azt nem a munkás állapítja meg!) Egy gépmester, egy motorszerelő, egy vasesztergályos, egy idomszerkészítő — é& még felsorolhatnék 30—40 mesterséget, amelyeknek munkásai kivétel nélkül középiskolát végeztek — nem kiskorúak, ezeket nem lehet valamely szervezetben csak úgy benntartani, ezek a gyárban egyénileg olyan helyzetet teremtettek maguknak, hegy nem lehet őket onnan ki terrorizálni. Ne melegítsék fel tehát az urak azt a régen lejátszott gramófónlemezt a szakszervezeti terrorról. Terrorizálni lehet egy szegény embert, aki fél attól, hogy elveszti a kenyerét, de olyant, aki után tizen is nyúlnak, ha elhagyja állásiát, nem lehet terrorizálni. (Zaj.) Én egyáltalában nem beszéltem sem bal-, sem jobboldali világnézetről; én arról beszéltem, hogy az üzemi személyzeti parancsnok ne akarja világnézetét intelligens munkásokra ráerőszakolni, hanem arra vigyázzon, hogy az üzemekben a rend meg ne bontassék és az üzem menete zavartalanul folyjék. A harmadik típus pedig az, amely a munkabérekbe avatkozik bele. Erről már különben egyik előttem szólott képviselőtársam is említést tett. Hogy itt mindjárt konkrétumot mondjak, a Magyar Fémlemezárugyár Rt. Gizella-úti telepén fizetik aránylag a legrosz szabb munkabéreket; itt egészen ritkaság, ha valakinek 80 fillér órabére van. Ott volt egy személyzeti parancsnok és amikor a miniszter úr rendelkezése folytán a személyzeti parancsnokok beosztása megszűnt, akkor az illető átvedlett gyári titkárrá és ottmaradt tovább a gyárban. Amikor azután a személyzeti pa-