Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ellenőrző műszerekre kell bíznia a repülést, márpedig a repülés milliméternyi pontosságú munkán alapuló mozgás, ezt nem lehet a gyakorlatból való néhány hónapi kiesés után ismét úgy végezni, mint azelőtt. Erre legjobb példa — nevet nem említek —- egy igen híres német harcig repülő, aki a világháborúban több mint száz légi párbajban aratott győzelmet: néhány évi nem repülés után repülőgépre ült és bizony, gépvezetési hiba következtében lezuhant és életét vesztette. Gondoskodnunk keli arról, hogy a mi repülőink, akik olyan kitűnő kiképzésben részesülnek a katonai szolgálat alatt, a katonai szolgálat elvégzése után is megfelelően gyakorolhassák magukat és talán a katonai szolgálat ideje alatt is még több gyakorlatot folytathassanak. Ez pedig csak úgy érhető el, ha megfelelő kisebb típusú, olcsóbb üzemű és olcsó gépekről gondoskodunk, amelyeken a, repülés állandó gyakorlása anyagi teljesítő képességünkhöz mérten elérhető keretekben mozoghat. A külföldi tapasztalatok, szerint egy repülőnek évenként 80—100 repülőórán át kell magát gyakorolnia, hogy fenntarthassa magában a repülőtehetséget, ez pedig csak ilyen kisebb típusú repülőgépek rendelkezésükre bocsátása által érhető el és talán a polgári repülés olyan természetű kiszélesítésével, hogy ott végezhessék ezt a gyakorlatot. Ezen a téren más irányban is szükség volna némi kis élénkítésre, mert például a Magyar Államvasutak Gépgyára a Mávag., amely addig, amíg az élén egy kiváló repülő állott, igen élénk érdeklődést tanúsított a repülés ügye iránt, — még repülőcsarnokot is épített és éppen azokat a kisebb motorokat, amelyek alkalmasak ezekhez a gyakorló-gépekhez, nagy számban gyártotta — most egy kissé csökkejntette ezt, talán a hadianyaggazclálkodás következményeként, tehát itt is szükség volna a régi élénkség elérésére. Kívánatos volna továbbá, hogy a jövőre nézve a Horthy Miklós Repülő Alap dotációja fundáltassék, egyszóval állandósíttassék, hogy hosszú _ f több évi tervnek a felépítése is lehetővé váljék a honvédelmi minisztérium részére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Békében az emberi kultúra és a szellem sasszárnyai a repülőgépek, háborúban azonban a nemzet zászlótartói, magasbanyúló kezek, amelyek egy nemzet életerejét nemcsak jelképezik, de valóban teszik is. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Árvay Árpád jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T, Képviselőíház! A hazánkban megoldásra váró szociális problémák csak egy erős, független és minden irányban szabad Magyarországban teljesülhetnek be. Ennek a szabad és független Magyarországnak első feltétele egy átütőképes, erős magyar hadsereg, magyar honvédség és ezért mondhatom a nélkül, hogy erre felhatalmazást kaptam volna, nincs a Házban képviselő és nincs pártkülönbség abban a tekintetben, hogy mindannyian akarjuk, kívánjuk és dolgozunk abban az irányban, hogy Magyarországnak valóban erős, átütő magyar honvédsége, magyar hadserege legyen. Elemi igazság az, hogy a legjobban kiképzett és a legkitűnőbben vezetett hadsereg sem átütőképes, ha hiányzik vagy hiányos a felszerelése és hadianyagutánpótlása. A hadianyagokat előállító munkások, mérnökök és tisztviselők éppen ebből a szempontból épp KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 194-1 november 13-án, csütörtökön. 189 annyira fontos függelékei a hadseregnek, mint maga a hadraszállt sereg és ahogyan a jó hadvezetés a hadraszállt sereg minden szükségletéről gondoskodik és gondoskodik arról, hogy a hadraszállt sereg minden egyes tagja átérezze annak szükségességét, hogy minden erejének latbavetésével kell harcolnia, azonképpen az itthon dolgozó munkásság.- a mérnökök, a tisztviselők is kell. hogy mindannyian átérezzék, hogy egy közös nagy ügy szolgálatában állanak és ehhez a nagy ügyhöz méltóan kell nekik munkájukat elvégezniök. Ebben a tekintetben aligha hiszem, hogy akár a honvédelmi miniszter úrnak, akár pedig a magyar honvédség vezetőinek panasza lehetne, mert hiszen mindazokban az üzemekben, amelyek a honvédség felszerelését szolgálják, vagy amelyek a hadianyag-utánpótlást végzik, zavartalanul folyik a munka és ennek a munkának sem minősége, sem pedig mennyisége ellen kifogást emelni nem lehet. Vannak zökkenők, amelyekről azonban nem tehetünk. Ez az anyaghiány egyik-másik vonatkozásban. De a mérnöki tudomány már itt is eljutott odáig, hogy nagyon sok, eddig nélkülözhetetlennek tartott anyagot pótanyagokkal pótolnak és ez a pótanyag nagyszerűen bevált. T. Képviselőház! Az utóbbi időkig sem a gyárakban, sem az ipari üzemekben semmiféle zavarok nem mutatkoztak, hiszen a munkásság munkaerejét és mesterségbeli készségét minden fenntartás nélkül a honvédség fejlesztésének szolgálatába állította. Nagyon sok addig megszerzett előnyről le kellett ezért mondania. Gondolok itt arra, hogy a munkaidő tekintetében szerzett előnyöket, bizonyos szabadságokat az üzemben meg kellett szorítani. Mindezt azonban a munkásság és az alkalmazottak széles rétege minden további zúgolódás nélkül vállalta és vállalja a jövőben is, csak egyet kérünk a honvédelmi miniszter úrtól és ez az, hogy a személyzeti parancsnokok tekintetében szíveskedjék tovább folytatni az egyszer már megkezdett gyomlálást. A gyárak és ipartelepek személyzeti parancsnokai nagy többségükben megállják helyüket és nem lehet kifogást emelni működésük ellen. Sajnos, van azonban még köztük ma is egynéhány olyan, aki nem ismeri fel teljesen hivatását és olyan dolgokba avatkozik bele, amely dolgokba való beleavatkozás egyáltalában nem szolgálja a honvédség érdekeit és nem szolgálja az üzem termelőképességének érdekeit sem. Egypár példát legyen szabad erre nézve elmondanom. A magyar társadalomban általában el van terjedve az a hit, hogy itt nem tudom,, milyen nagy suttogó propaganda folyik. Baky igen t. képviselőtársam is hangot adott ennek tegnap, hogy milyen nagy suttogó propaganda folyik (Egy hang a szélsőbaloldalon: A hadsereg ellen!) a hadsereg ellen. Nem mondom, hogy nincsenek emberek, akik összebújnak, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy nemcsak szoknyában járó vénasszonyok vannak, hanem vannak nadrágban járó vénasszonyok is, akik fecsegnek, — ez óhatatlan ott, ahol annyi ember van — én azonban, aki munkások között élek, munkáskerületben lakom és nincs nap, kivéve azokat az időket, amelyeket itt töltök. hogy ne érintkezzem munkásokkal, nyugodt lélekkel merem állítani, hogy ebben az országban rendszeres, módszeres, bizonyos irányzatú ellenpropaganda, vagy suttogó propaganda nem folyik. Mégis azt látjuk, hogy egyikmásik üzemben ezek a személyzeti parancsnokok valósággal rászabadítják a munkásokra azokat az elemeket, akik hajlamosak arra, 28