Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ellenőrző műszerekre kell bíznia a repülést, márpedig a repülés milliméternyi pontosságú munkán alapuló mozgás, ezt nem lehet a gya­korlatból való néhány hónapi kiesés után ismét úgy végezni, mint azelőtt. Erre legjobb példa — nevet nem említek —- egy igen híres német harcig repülő, aki a világháborúban több mint száz légi párbajban aratott győzelmet: néhány évi nem repülés után repülőgépre ült és bizony, gépvezetési hiba következtében lezu­hant és életét vesztette. Gondoskodnunk keli arról, hogy a mi repülőink, akik olyan kitűnő kiképzésben részesülnek a katonai szolgálat alatt, a katonai szolgálat elvégzése után is megfelelően gyakorolhassák magukat és talán a katonai szolgálat ideje alatt is még több gyakorlatot folytathassanak. Ez pedig csak úgy érhető el, ha megfelelő kisebb típusú, ol­csóbb üzemű és olcsó gépekről gondoskodunk, amelyeken a, repülés állandó gyakorlása anyagi teljesítő képességünkhöz mérten elér­hető keretekben mozoghat. A külföldi tapasz­talatok, szerint egy repülőnek évenként 80—100 repülőórán át kell magát gyakorolnia, hogy fenntarthassa magában a repülőtehetséget, ez pedig csak ilyen kisebb típusú repülőgépek rendelkezésükre bocsátása által érhető el és talán a polgári repülés olyan természetű kiszé­lesítésével, hogy ott végezhessék ezt a gyakor­latot. Ezen a téren más irányban is szükség volna némi kis élénkítésre, mert például a Magyar Államvasutak Gépgyára a Mávag., amely addig, amíg az élén egy kiváló repülő állott, igen élénk érdeklődést tanúsított a re­pülés ügye iránt, — még repülőcsarnokot is épített és éppen azokat a kisebb motorokat, amelyek alkalmasak ezekhez a gyakorló-gépek­hez, nagy számban gyártotta — most egy kissé csökkejntette ezt, talán a hadianyaggazclálko­dás következményeként, tehát itt is szükség volna a régi élénkség elérésére. Kívánatos volna továbbá, hogy a jövőre nézve a Horthy Miklós Repülő Alap dotációja fundáltassék, egyszóval állandósíttassék, hogy hosszú _ f több évi tervnek a felépítése is lehetővé váljék a honvédelmi minisztérium részére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Békében az emberi kultúra és a szellem sasszárnyai a repülőgépek, háborúban azonban a nemzet zászlótartói, magasbanyúló kezek, amelyek egy nemzet életerejét nemcsak jelképezik, de valóban teszik is. A költségve­tést elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Árvay Árpád jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T, Képviselőíház! A hazánk­ban megoldásra váró szociális problémák csak egy erős, független és minden irányban szabad Magyarországban teljesülhetnek be. Ennek a szabad és független Magyarországnak első fel­tétele egy átütőképes, erős magyar hadsereg, magyar honvédség és ezért mondhatom a nél­kül, hogy erre felhatalmazást kaptam volna, nincs a Házban képviselő és nincs pártkülönb­ség abban a tekintetben, hogy mindannyian akarjuk, kívánjuk és dolgozunk abban az irányban, hogy Magyarországnak valóban erős, átütő magyar honvédsége, magyar hadserege legyen. Elemi igazság az, hogy a legjobban kiképzett és a legkitűnőbben vezetett hadsereg sem átütőképes, ha hiányzik vagy hiányos a felszerelése és hadianyagutánpótlása. A hadi­anyagokat előállító munkások, mérnökök és tisztviselők éppen ebből a szempontból épp KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 194-1 november 13-án, csütörtökön. 189 annyira fontos függelékei a hadseregnek, mint maga a hadraszállt sereg és ahogyan a jó hadvezetés a hadraszállt sereg minden szükség­letéről gondoskodik és gondoskodik arról, hogy a hadraszállt sereg minden egyes tagja át­érezze annak szükségességét, hogy minden ere­jének latbavetésével kell harcolnia, azonképpen az itthon dolgozó munkásság.- a mérnökök, a tisztviselők is kell. hogy mindannyian átérez­zék, hogy egy közös nagy ügy szolgálatában állanak és ehhez a nagy ügyhöz méltóan kell nekik munkájukat elvégezniök. Ebben a tekin­tetben aligha hiszem, hogy akár a honvédelmi miniszter úrnak, akár pedig a magyar honvéd­ség vezetőinek panasza lehetne, mert hiszen mindazokban az üzemekben, amelyek a honvéd­ség felszerelését szolgálják, vagy amelyek a hadianyag-utánpótlást végzik, zavartalanul folyik a munka és ennek a munkának sem mi­nősége, sem pedig mennyisége ellen kifogást emelni nem lehet. Vannak zökkenők, amelyek­ről azonban nem tehetünk. Ez az anyaghiány egyik-másik vonatkozásban. De a mérnöki tudomány már itt is eljutott odáig, hogy na­gyon sok, eddig nélkülözhetetlennek tartott anyagot pótanyagokkal pótolnak és ez a pót­anyag nagyszerűen bevált. T. Képviselőház! Az utóbbi időkig sem a gyárakban, sem az ipari üzemekben semmiféle zavarok nem mutatkoztak, hiszen a munkásság munkaerejét és mesterségbeli készségét min­den fenntartás nélkül a honvédség fejlesztésé­nek szolgálatába állította. Nagyon sok addig megszerzett előnyről le kellett ezért mon­dania. Gondolok itt arra, hogy a munkaidő tekintetében szerzett előnyöket, bizonyos sza­badságokat az üzemben meg kellett szorítani. Mindezt azonban a munkásság és az alkalma­zottak széles rétege minden további zúgolódás nélkül vállalta és vállalja a jövőben is, csak egyet kérünk a honvédelmi miniszter úrtól és ez az, hogy a személyzeti parancsnokok tekin­tetében szíveskedjék tovább folytatni az egy­szer már megkezdett gyomlálást. A gyárak és ipartelepek személyzeti parancsnokai nagy többségükben megállják helyüket és nem lehet kifogást emelni működésük ellen. Sajnos, van azonban még köztük ma is egynéhány olyan, aki nem ismeri fel teljesen hivatását és olyan dolgokba avatkozik bele, amely dolgokba való beleavatkozás egyáltalában nem szolgálja a honvédség érdekeit és nem szolgálja az üzem termelőképességének érdekeit sem. Egypár pél­dát legyen szabad erre nézve elmondanom. A magyar társadalomban általában el van terjedve az a hit, hogy itt nem tudom,, milyen nagy suttogó propaganda folyik. Baky igen t. képviselőtársam is hangot adott ennek teg­nap, hogy milyen nagy suttogó propaganda folyik (Egy hang a szélsőbaloldalon: A had­sereg ellen!) a hadsereg ellen. Nem mondom, hogy nincsenek emberek, akik összebújnak, hi­szen tudjuk nagyon jól, hogy nemcsak szoknyá­ban járó vénasszonyok vannak, hanem van­nak nadrágban járó vénasszonyok is, akik fecsegnek, — ez óhatatlan ott, ahol annyi em­ber van — én azonban, aki munkások között élek, munkáskerületben lakom és nincs nap, kivéve azokat az időket, amelyeket itt töltök. hogy ne érintkezzem munkásokkal, nyugodt lélekkel merem állítani, hogy ebben az ország­ban rendszeres, módszeres, bizonyos irányzatú ellenpropaganda, vagy suttogó propaganda nem folyik. Mégis azt látjuk, hogy egyik­másik üzemben ezek a személyzeti parancs­nokok valósággal rászabadítják a munkásokra azokat az elemeket, akik hajlamosak arra, 28

Next

/
Thumbnails
Contents