Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19 Ul november lS-án } csütörtökön. 181 víz ivásának lehetősége, kevés alvási lehetőt­ség, az otthontól való ezer és sokszáz kilométe­res távolság sokszor a véráldozatnál is nagyobb szenvedést• okoz. Az állandó harc, az erősütemű előnyomulás nemcsak az embert és az állatot, hanem az anyagot is maximális mértékben vette igénybe. A töretlen hairci szellem megtar­tása ilyen viszonyok között csakis az egyén és az összesség minden elismerést megérdemlő önfegyelme mellett lehetséges és büszkén mond­hatjuk, hogy honvédségünk mind egyéneiben, mind pedig összességében derekasan megállta helyét, . ! j Ezeket a tényeket azért kell elmondanom és hangsúlyoznom, mert társadalmunk egy része, nem tudni, milyen oknál fogva, nem mindig érzi át teljes mértékben ennek a bor­zalmas háborúnak jelentőségét, nem mindig méltányolja kellő miértekben hős fiaink nagy­szerű katonai erényeit és nem igyekszik kellő mértékben megteremteni azt az összefüggő fi­zikai és lelki hátteret, amely erkölcsileg és gyakorlatilag legjobban biztosítja a kintlévők lelkületének erősségét.. Tudja meg mindenki, hogy igenis, ez a magyarság élet-halálharca. T. Ház! Néhány szót szeretnék a kiképzés­ről szólni. Honvédségünk további kiképzésénél fel kell használni az eddigi harcok tapaszta­latait. A korszerű fegyverek használataiban való alapos kiképzés nagy feladat elé állítja a hadvezetőséget. Ezeknek a modern fegyve­reknek kezelése fokozott figyelmet és hozzá­értést igényel. A fokozott szakképzés mellett szükségessé válik az egyes honvéd erkölcsi értelemben vett nevelése is, mert a nagyértékű fegyverek, a repülőgépek, a hareikocsik, a rádiók, az irányzókészülékek stb, felhasználá­sánál minden egyes embernek fokozottabb fe­lelősséggel kell rendelkeznie, mint eddig. A korszerű fegyverek hatása akkor tökéletes, ha azokat tökéletes összeműködésben alkalmaz­zuk. Csak akkor, ha ez az összeműködés meg­van tudunk elérni olyan tűzsűrűséget, vagyis lövedékbecsapódási sűrűséget, amely az ellen­ség ellenállását megbénítja és leküzdi. A kü­lönböző fegyvernemek tökéletes összhangjától függ a győzelem. Az összeműködést irányító és végrehajtó parancsnokok: a raj-, a sza­kasz- és századparanesnokok jelentősége sok­kal nagyobb a mostani háborúban, mint volt a régi időkben. Valamikor a döntést a dandár, az ezred, a zászlóaljtömegek lökőereje hozta meg, ma ez eltolódott lefelé a kis parancsno­kok vállaira és ina ezeknek az összeműködésén alapszik a döntés. Ezért kell minden egyes embert és főleg az alsóbb tiszteseket alaposan kiképezni. A szakszerűség, a sulykolás és a begyakorlottság mellett döntő tényező az er­kölcsi erő, annak tudata, hogy az egyszerű honvéd is nagy szerepet játszik és döntő ha­tással bír a végső győzelem kivívásánál. Min­denkinek éreznie kell, hogy ma az egyes hon­véd és a kis egységek példás összeműködéséből születik meg a modern haderő félelmetes ereje. Válságos pillanatokban ennek a tudatnak kel] cselekedetre bírni minden egyes honvédet, még hozzá önálló cselekedetre, mert a parancs be­várására a mai villámháborúban nincs idő. Ehhez kell, hogy a honvédséget lendületes harci szellem hassa át. Nem elég a rideg, lé­leknélküli szakszerű kiképzés, hanem nevelni kell a honvédséget a népi közösség szellemé­ben, hogy minden egyes honvéd öntudatos, . lelkes harcos legyen. Ma minden egyes honvé­det rohajnhareossá kell kiképezni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. A gyakorlati kiképzés és a különböző 1 fegy­vernemek összevont együttműködése csak úgy vihető keresztül, ha megfelelő gyakorlóterek áll­nak rendelkezésre. A gyakorlóterek megszer­zése rendkívüli kiadásokkal jár. de nélkülük ma már elképzelhetetlen a komoly kiképzés. A tömegiharcászat idejében elegendő volt párszáz négyzetméternyi terület a katona hadrafogha­tóvá tételére Ma a harcászat szélességben széthúzódott és mélyen tagozott formákat igé­nyel. Ezek a formák a honvéd egyéniségét jut­tatják kizárólagos erővel érvényre. Éppen ezért a kiképzésnek sokkal alaposabbnak kell lennie. A nemzet, amely eddig dicséretre méltó áldo­zatkészséggel vállalta a honvédség fejlesztésé­nek mind anyagi, mind szolgálati áldozatát, vállalni fogja azokat az áldozatokat is, ame­lyek szükségesek a fokozott kiképzés röviden vázolt megvalósításához. A rohamharcosokból álló hadsereg vérveszteségei összehasonlítha­tatlanul kevesebbek, mint a tömegben kikép­zett és egyéni kiképzésben nem részesült had­seregeké. Ez legjobban beigazolódott most a szovjétorosz háborúban, ahol a vörösök sokmil­liós vérveszteségével szemben a német és a mi veszteségeink csak ezrelékeket mutatnak fel. Kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy a modern kiképzés keresztülvitelére szükséges gyakorlóterek létesítésére módot adni szíves­kedjék. A német hadsereg nagyszerű sikereinek okát abban a tényben kereshetjük, hogy a Führer a legkiválóbb korszerű fegyverekkel el­látott és nagyszerű katonai nevelésben és ki­képzésiben részesült, tökéletesen összeműködő hadsereget állított nagy politikai elgondolá­sainak, a német nép jövőjének a szolgálatába. De ugyanezt tapasztalhatjuk kitűnő honvédsé­günknél is, amely a német hadvezetőség meg­állapítása szerint egyedül egyenértékű a német hadsereggel. (Taps.) Mégis szükséges minden erőnkkel arra törekednünk, hogy kiképzésünket átállítsuk a jövőben a háborúban szerzett ta­pasztalatok vonalára és mindent megadjunk a hadvezetőségnek az eredményes nevelés és kor­szerű kiképzés keresztülvitelére. T. Ház! A munkát folytatnunk kell. A most folyó háború befejezésével ugyanis hon­védségünk nagyraépitésének feladata nemi fe­jeződött be. A honvédség nemcsak háborúban felhasz­nálandó kardja a nemzetnek, amit békében nyugodtan hüvelyébe rejthet, — mint ahoay a liberalizmus henye és: kényelmes polgárai gondolták — hanem a nemzet férfierényeinek hatalmas nevelőiskolája. amely nélkül a nép csonka és torz, (Úgy van! Ügy van! íobbfelől.) Tudjuk, van egy fajta és van esv ember­típus, amely saját puhánysó'gából kovácsol ér­veket a nemzet katonás nevelése ellen. (Vajna Gábor: Mondjuk meg, hogy a zsidók!) De mi emlékezünk, visszaemlékezünk 1918-ra és ezek az érviek megsemmisülnek előttünk. Biztosítjuk őket, mert tudjuk, hoey a imia­gyar társadalom és magyar hadsereg között ellentétet többé nem szíthatnak. Mert ez a mai honvédség mindnyájunké: az intelligenciáé, a munkásságé, a parasztságé. A magyar faj és a imiagyar közösségi gondolat leigcsodálatosabh inkarnációja. Áldozatra és önfegyelemre nevelő közösség ez, amelynek életelveit végre át kell ültetni a magyar élet minden területére. Sokat emlegetjük a különböző hivatások katonáit, meg azt, hogy katonanemzet vagyunk. De végre ebből a hivalkodásból az élet minden te­rületére kiható valóságnak kell lenni. Le­27

Next

/
Thumbnails
Contents