Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

178 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 194-1 november 13-án, csütörtökön. nyert lehetőséget arra, hogy azon területeken, ahova a támadásaink legnagyobbrészt irányult, a városokban, és várakban megindulhasson a városias élet és a kultúra elindulhasson útjára. A magyar hadùszervezetben minden katonai erény együtt van, A magyar honvédelempolitika képesnek bizonyult a nemzet összes erőinek összefogására, hatásképességének teljes kifejlesztésére és annak alkalmas pillanatban való döntő beállítására. Ez abban a korban a magyar nemzetet Európa sorsát irányító tényezővé tette. És milyen bámulatos őseink államalkotó képessége, ha azt nézzük, hogy kalandozásaik során, 74 esztendőn keresztül vállalkozásaik soha sem irányultak arra, hogy a honfoglaláskor elfoglalt területeik nagyságát növeljék vagy megváltoztassák. Ezek a kalandozások mindig CSUK azért történtek, hogy szövetségest nyerjenek, hogy hadisarcot hozhassanak haza, vagy pedig keletkező szövetségek összeállását megakadályozzák. A későbbi időkben, amikor a nemzet saját fajtájából való erős vezetés alatt állott, ennek a honvédelempolitikának ilyen értelmű .alkalmazása mindig megvolt, aminek nyomait szintén megtaláljuk és már csak később, nem láttuk ezt, amikor idegen királyok alá kerültünk. A török hódoltságban Erdély fejedelmeinél láthatjuk ezt. Az utóbbi időben a honvédelempolitika kérdése nagyon is előtérbe nyomult. A német kifejezés, a Wehrpolitik nem egészen jól fejezi ki a honvédelempolitikát, mert nemcsak ,az ország védelméről van szó, hanem az ország céljainak, jövőjének katonai értelemben vett szolgálatáról is. Amikor katonai értelemben vett szolgálatról beszélek, ezalatt nem tisztán katonai ténykedéseket értek, hanem erre vonatkozó és erre befolyással lévő másirányú tevékenységeket is. Ezt tehát az utóbbi időben a németek kezdik különösen kultiválni. Bátor vagyok felhívni a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra, hogy Berlinben megalakult a honvédelmi poliBkai intézet s ennek az igazgatójául egy ezredest és egyetemi tanárt, Oscar Niedermeyert tették. Könyvek egymásután jelennek meg ebben az irányban, és én nagyon jónak gondolnám, ha a honvédelmi miniszter úr nem a német lépés nyomán, hanem a honvédelempolitika terén is példát mutató őseinkre tekintve, ennek a kérdésnek a jövőben nagy figyelmet szentelne. Most percek alatt természetesen nem tudom a honvédelempolitika milbenlétét itt előadni, ellenben azt állítom, hogy ,a magukat fiataloknak érző, jövőjükben bízó, hivatásukat ismerő s azt betölteni akaró nemzetek csak a honvédelemtudományra alapított helyes honvédelmi politika segítségével érhetik el céljaikat. Ismételten felhívom erre a honvédelmi miniszter úr figyelmét és azt gondolom, fel lehetne állítani egy szervet, amely ezzel a kérdéssel tudományosan foglalkoznék. Itt van a legfőbb honvédelmi tanács, annak a bevonásával talán meg lehetne csinálni s ahogyan értesülve vagyok, » honvédelmi miniszter ún már gondolt is erre. Ennek a kérdésnek kézbevétele mindenesetre igen helyes lenne. Ha ezeket a kérdéseket vizsgálat alá vészszük, rájövünk majd arra is, hogy az anyagi kérdéseik pontos, helyes és szakszerű kezelése is nélkülözhetetlen a honvédelempolitika útjain. Nélkülözhetetlen egy gazdasági vezérkar felállítása, amely egy polgári gazdasági vezérkarral együtt már békében a honvédelempolitika céljainak megfelelően keresi és meg is A hadba vonultak visszamaradott iáinak illetményei tekintetében nem akarok itt összehasonlítást tenni Németországgal, ahol a bevonuló tartalékos tisztnek, ha nem közalkalmazott, joga van választani, hogy melyik illetményét fogadja el, a hadseregi illetményét, vagy a magúnalkalmazotti illetményeit. Azután szabályozva van a hadbayonult feleségének és családtagjainak ugyanannál a gyárnál, vállalatnál s'tb. való alkalmazása. Erre nem akarok kitérni, csak a következő dologra szeretném a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni. Nálunk az ellátás felső határa 180 pengő havi jövedelem. Ez, azt jelenti, hogy csak havi 180 pengő jövedelemig kapnak a hadibavonult itthonmaradottjai rendkívüli családi segélyt. Mivel a pénz értéke bizonyos mértékig változott, én ezt a felső határt legalább 220 pengőre emelném és határozóttan kérem, méltóztassék a családi segélyek mértékét is emelni. A jelenlegi mérték, amint tudjuk, Budapesten 24 pengő egy hónapra, máshol 20 pengő és a községekben 16 pengő. Rá kell mutatnom a tisztek és tiszthelyettesek lakáskérdésére is. Űj helyőrségek keletkeznek, áthelyezéseket foganatosítanak és a tisztek és tiszthelyettesek sok esetben nem kapnak lakást új állomáshelyeiken, sőt Budapesten sem, azonkívül ki vannak téve a lakásuzsora mindenféle fondorlatának is- Ez lehetetlen állapot. Nem akarok az 1879. évi beszállásolási törvényről beszélni, hiszen tudjuk, hogy ez már igazán nem lehet érvényben, de mindenesetre nagyon kérném a honvédelmi miniszter urat, hogy a legerélyesebben méltóztassék az illetékes miniszternél és a polgári hatóságoknál kivívni, hogy a fennálló rendeleteket, az 5777. —1941. M. E. és 6740/1941. M. E. számú rendeleteket legalább egyes részeikbén módosítsák és kiegészítsék. Ezeknek a rendeleteknek a felmondást, a lakáscserét és az üres lakások igénybevételi t lehetőségét tárgyazó részeiben kérnék módosítást. Tudjuk, hogy a lakásuzsora a tisztekkel szemben lis érvényesül, hiszen példák vannak a kezeim között, hogy a legcsunyább . módon érvényesülnek ezek a törekvések. Ennek elvégre az ország hadseregét még sem lehet kitenni. Nem tudom bizonyosan, de olyan értesülést kaptam, hogy állítólag a főváros polgármestere a honvédelmi miniszter lír olyan irányú megkeresését, hogy terjessze ki a főivárosra is a lakások igénybevételének lehetőségét, visszautasította. A honvédelmi miniszter úr megmondja, hogy igaz-e vagy sem. Én úgy tudom, hogyigaz. A bizottsági tárgyaláson is szóba került és itt a plénumban is kérem, hogy a gyárakban, üzemekben szolgáló tisztviselők üzemparancsnokok semmiképpen ne lehessenek. Ebiből lehetetlen helyzetek állanak elő és a katonai fegyelemnek, üs a legnagyobb mértékben rovására vannak. Amikor honvédelemről beszélek, lehetetlen, hogy őseink, különösen honfoglaló őseink ezirányú tevékenységét, az akkori honvédelempolitikát egy kissé közelebbről szemügyre ne vegyem. Dr. Erdélyi Gyula »A magyarok hadművészete« című könyvében honfoglaláskori őseink hadidolgait tárgyalja s egy helyen így kiált fel :

t »Lehetetlen bitérnünk annak megállaoltása elől, hogy egy katonai téren korát meszsze felülmúló nép bámulatos zsenialitásával állunk szemben.« Ez a zsenialitás annyira lenyűgöző volt, hogy a Nyugat kénytelen voit őseink katonai berendezkedéseit utánozni, sőt saját politikai szervezetét is megváltoztatni. A magyar támadási körzetben pedig fellendült a vhr- és városépítés, A Németbirodalom így