Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. luu-renciáit más bőrgyáraknak. Most arra volna szükség-, hogy ezt a gyárat is székely kézbe vegyük é& megindítsuk a munkát. A'bécsi döntés óta semmi intézkedés sem történt ebben a. tekintetben. (Szöllősi Jenő; Mit szólna hozzá Wolfner?) Én csak egy mondattal fejezem be mondanivalóimat. Hála Istennek, a Székelyföldet politikailag felszabadította a magyar honvéd és most arra van szükség, t. Ház, hogy ezt a derék népet felszabadítsuk szociálisan és gazdaságilag' is. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Matolcsy Máyás képviselő úr... (Palló Imre: Bánffy miniszter úr ne vállalkozzék! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vagy ha vállalkozik, fizessen! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a következő interpellációt a Háznak 'bejelenthessem. Következük Matolctey Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir, földmívelésügyi miniszter úrhoz a zsidó földtulajdon és földbérletek rendezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zsidó földbirtokok igénybevétele rendkívül vontatottan halad

1

? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy még ebben az évben is, 1941-ben is keletkeztek új zsidó bérletek? 3. Hajlandó-e a miniszter úr ezt a legfájóbb magyar kérdést haladéktalanul, ha kell, új törvénnyel is rendezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolesy Mátyás: T. Ház! Mester Miklós képviselőtársam interpellációjának hatása alatt állva, még inkább felháborodva fordulok a kormányzat, elsősorban a földmívelésügyi kormányzat felé (Palló Imre: Úgy van!), mert egyenesen vérlázítónak tártjuk azt, hogy a magyar földmívelésügyi miniszter még

1 egyszer sem jött be ebbe a Házba súlyos kérdésekre választ adni és ugyanakkor ilyen súlyos ügyekben van érdekelve, mint amiről az előlbb hallottunk. (Szöllősi Jenő: Néma levente!) Ezek után azonban azt hiszem, valamennyien meg' értjük azit a teljes tehetetlenséget és—•nyugodtan mondhatjuk — rosszakaratot, vagy nemtörődömséget, amelyet az ő kormányzata alatt a földikérdés legfájóbb pontjának, a zsidóföldek igénylésének és átadásának terén tapasztalunk. (Bencs Zoltán: Talán mégsem lehet azt mondani, hogy rosszakaratú! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindjárt megmagyarázzál) Elnök: Kérem, képviselő úr. méltóztassék az ilyen sértő állításoktól tartózkodni. (Bencs Zoltán: Valaki hibázhat, valaki tévedhet, de hogy rosszakaratú legyen, mint miniszter, ez. nem objektív álláspont! — Zaj a szélsőbaloldalion, — Bencs Zoltán: Megvárjuk a bizonyítékot!) Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Abban a kérdésben a magyar társadalom és a magyar képviselőháznak, meggyőződésem szerint, minden magyar , és beesületesi tagja feltétlenül egy véleményen van, hogy a zsidók földjét át kell adni a magyar parasztságnak. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ez alaptételünk. Mert t. Ház, nem vitás, Prohászka már több mint húsz évvel korábban hangsúlyozta, hogy a magyar KKPVrSELÖHAZI NAPLÓ XI. ülése 194-1 november 12-én, szerdán. 169 föld nem portéka, — ezt a szót használta — hanem az a talaj, amelyből a magyar lélek nő ki. (Ügy van! Ügy van!) A magyar föld tehát szénit: ennek a népnek a létalapja. Mi címen bitorolja ezt a földet a zsidóság még ma is Magyarországon 1 (Matolcsy Tamás: Nagy tőin égben!) Én nem e felett kívánok tovább felháborodni, mert mindannyian felháborodunk, ha erre gondolunk, hanem a megoldás módja felett háborodhatunk fel, mert, amikor az 1939. évi zsidótörvény módot adott arra, hogy a zsidók földjét átvegyék és a magyar parasztságnak átadják, ugyanakkor a megoldás következő módját látjuk. Tessék meghallgatni, mi a megoldás módja. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Két év telt el azóta és a zsidó földek átvétele terén ma, e pillanatban az a helyzet, hogy a parasztság panaszkodik az igénybevétellel kapcsolatban. Elsősorban tudomásul kell vennünk, hogy a zsidó nagybirtokos-társadalom jóréSze — százalékot nem tudok mondani, de a nagyoibbik része — megszerezte a mentesítvényt és ez által mentesült az igénylés

1 alól. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Weiss Manfréd stb.!) Ezek után az igénybevétel terén az

1 a megoldás, hogy jelenleg nem is a föld juttatásra, hanem csak a bérletbeadásra kerülhet sor azért» mert az 1939. évi törvény végrehajtási utasítása módot adoitt arra, hogy valamennyi zsidó, akinek birtokát igényelték, a királyi ítélőtáblához fellebbezzen és a királyi ítélőtábláknál teljesen csődöt mondott, csődbe jutott a kérdés rendezése. T. Ház! Legyen szabad itt felsorolnom azokat a szomorú eseteket, amelyek megdöbbentőek a végrehajtást illetően. Helyeselheti azt magyar ember, hogy például a debreceni vagy a győri ítélőtábla az odakerült zsidó földigénybevételek tárgyalása során oly mértékben emelte fel a bérösszeget, hogy a jelentkezők, az igénylők egyszerűen odahagyták a birtokot és nem igénylik további És. vájjon nein a legsürgősebb intézkedésre volna-e szükség, akkor, amikor a győri táblán az ennek a kérdésnek az intézésére rendelt tanács elnöke Sándorffy Dezső — két f és y — zsidószármazású egyén és ennek a tanácsnak a kebeléiben intézik a földkérdést? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogy még világosabb legyen az ügy intézésének teljes csődje, azt is meg kell állapítani, hogy a kirendelt szakértők közül egyet a minisztérium küld ki, ez rendben van, az magyar ember; a győri ítélőtáblán a másik kiküldöttnek,' a táblai szakértőnek a felesége zsidó és nyilvánvalóan az érdekelt zsidónak a Szakértője is zsidó. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Botrány!) Ezeknek az értékítéletéből születnek meg azok a horribilis árak és bérösszegek, melyeknek láttára a magyar parasztság visszahúzódik és otthagyja a földet, a zsidó földkérdés megoldásának dicsőségére. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Azt hiszem, hogy ezen valamenynyien felháborodunk. Ugyanez a helyzet a debreceni táblán is, amelynek területén Apagy községben ugyancsak otthagyták a földet, — azt a földet, amelyért évtizedeken át sóvárog: tak — mert olyan magasra emelte a tábla a bérösszegjet, hogy nem tudták átvenni. T. Ház! Ennek a megoldásnak a technikájára egy példát említek fel. Például egy , konkrét esetben a három kiküldött becslő közül a minisztérium szakértője QKY bizonyos birtoknak az épületkomplexusát 18.000 pengőre értékelte, a táblai becsüs 32.000 pengőre és a zsidónak a szakértője 60.000 pengőre. Természetesen átlagolták a becsléseket és 40.000 pengőre 25