Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
170 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19 Ul november 12-én, szerdán. értékelték az épületeket. (Szöllősi Jenő: Szégyen!) Egyenesen érthetetlen és őrület az, t. Képviselőház, hogy ma is a zsidók .iájára fordítják ilyen formában a kérdés megoldását áe vagy lehetetle'nné teszik az átadást vagy pedig* ilyen értékeket követelnek a magyaroktól a zsidók javára. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Raj« niss Ferenc: Nincs kéz az országiban, amely irányt mutat, ez a baj!) T. Képviselőház! Pontosan két év óta sürgetjük azt, hogy tessék akár a 42-eSi bizottság meghallgatásával, akár anélkül egy rendelettel egyszerűen megszüntetni az értékelésnek ezt a lehetetlen kintornáját és tessék a kataszteri tiszta jövedelem bizonyos egyszerű szorzatában megállapítani a fizetendő összegeket. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: De miért nem csinálják meg éveken kereszttül 1 ) T. Képviselőház! Nekem és pártomnak az az álláspontunk, hogy a zsidóságot nem ilyen módion kell kezelni, hanem teljes vagyonelkobzásra kell ítélni és a társadalomból kirekeszteni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Gettóba!) Nagyon helyesen mondotta ma Oláh György képviselőtársam, hogy a zsidókérdés nemcsak a magyar határokon belül probléma, hanem európai probléma is és elintézésére felfigyel egész Európa, az új Európának intézői, nagyhatalmú szövetségeseink. (Palló Imre: Látják, hogy nem történik siemmi!) Azt senkisem fogja megérteni a baráti nagyhatalmak körében, hogy olyan tériképet lehet szerkeszteni, hogy ha berajzolom Magyarország térképére a zsidó tulajdonban és bérletben lévő birtokok területét, ez a terület Pest megyének % részét foglalja el. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) így vagyunk megszállva általuk, 1,560.000 hold területen, és ezen a téren a megoldás az, amit most elmondottam. Én csak azt csodálom, hogy a minisztériumnak nagyon lelkes, becsületes magyar munkásai, tisztviselői, bírái még bírják idegekkel é© lélekkel ezt a szörnyű tornát, amelyet nekik nap mint nap végezniök kell a zsidókkal és kijáróikkal, mert arról is tudunk, hogy nap mint nap a legfurcsább ajánlásokkal és protekciókkal érkeznek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez Teleki Mihálynál nem volt így! — Matolcsy Tamás! Meg is bukottít!) Mélyen t. Képviselőház! Én ezzel kapcsolatban még csak azt szeretném felemlíteni, hogy a törvény hibás fogalmazásából származó végrehajtás során a legfurcsább helyzetek keletkeznek. Egy konkrét esetben jöttek hozzám panasszal. Mégis cSak furcsa dolog, hogy a kiskőrösi zlsidó hitközség megvásárolta egy Emesz Ferenc nevű magyar gazdának 90 hoídas birtokát, nem is Pestmegyében, hanem a Tiszántúl, Fegyvernek határában. A zsidó hitközség nagy kegyesen meghagyta a gazdát saját földjében, hogy bérelje a birtokot. Persze, a törvény megjelenése napján boldogan kapott a lehetőségen, hogy a zsidó hitközségtől visszaszerzi ősi 'családi kisbirtokát. Ma azzal állít be hozzám, hogy: én voltam, az első jelentkező, a fiam katona és nem kapom meg a birtokot, mert a zsidó hitközségnek visszatartották és én tovább is cSak béreiheteim. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) T. Képviselőház! Ezt józan embernek nem lehet megértenie. (Szöllősi Jenő: Értjük nagyon!) Az a meggyőződésem, hogy ennek a kérdésnek a megoldása egészen másutt ütközik akadályba, nem a képviselőházban, nem is a túloldali pártban; mert látom, mindegyikünknél a teljesen azonos véleményt, amely valamennyiünknél, mint magyar embernél, nem is lehet más. De éppen, mert ismerem ennek a kérdésnek a szövevényes hátterét, az a meggyőződésem, hogy megoldását másutt, főleg a másik Házban akadályozzák meg'. Attól félnek, hogy ha netalán egy egyszerű, értelmes, világos rendelkezéssel szorzószámot állapítanának meg, akkor egyszer majd ő rajok is precedens módjára alkalmazni fogják, és ezért inkább elvágják minden értelmes megoldásnak az útjait. De tovább megyek egy lépéssel. A zsidó földkérdés megoldása kapcsán be fogok számolni különféle adatokról. Azt hittem, hogy választ kapok, de erről szó sem lehet, hanem jönnek a leglehetetlenebb ujságcikkbeállítások, 100.000, azután 200.000, 300.000 holdak röpködnek a levegőben, amelyeket igényeltek, a valóságban pedig tudom, hogy mennyit vettek át: két és fél év alatt 60.000 holdat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Szöllősi Jenő: Majd ünnepelhetik!) Az összes zsidó birtokállományok évente 5%-át adták át a magyar parasztságnak. Ez nem a kérdés megoldása. Most pedig arról számolok be, hogy megvan ugyan az a bizonyos kishaszonlbérleti törvény, — amely végre is törvény — de a végrehajtását visszatartják, ami azt a rettenetes veszélyt rejti magában, hogy a zsidó bérletekhez pedig teljességgel lehetetlen hozzányúlni ós — most fog csodálkozni a t. Ház — nemhogy a kérdést megoldanák, hanem évről-évre, méig ebben az esztendőben, az 1941. évben is zsidók jelentős bérletekre kötöttek szerződést. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferene: Jó törvény e-z!) Mélyen t. Ház! Én is alkalmazkodom a mai tárgyalásnak ahhoz a szelleméhez, hogy csak adatszerűen beszélitek. Adatokat fogok felolvasni. Batthyány-Strattmann herceg örököseinek 500 holdas birtokát a Leipziger-gyár szerezte meg bérlet formájában. Borsodszemere községben 1000 holdat Junglesz Mór. Boldva községben 500 holdat Klein Józisef, Szőreg községben 4210 holdíat Schwarez. Kutas községben 1200 holdat Spielmann zsidó, és így tovább. (Rajniss Ferenc: Nincs kéz. nem vezeti senki az országot!) Ez évben szereztek még a zsidók bérletben birtokot, akkor, amikor már másfélmillió hold a kezükben van. (Szöllősi Jenő: Szép!) Ez szörnyű fekete fekély a magyar nemzet testén. Azt hiszem, hogy a kormányt terheli a felelősség és ezért Bánffy miniszter úr azonnal mondjon le. (Ügy van! Ügy van! élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadija a földmívelésüigyi miniszter úrnak. (Matolcsy Tamás: Értesítsük a lemondásiról! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Be méltóztatott fejezni? (Szöllősi Jenő: Majd ünneplik a jövő héten! Majd hozza a milliárdot! — Za.j a, szélsőba 1 oldalon.) Be méltóztattak fejezni, kérem? (Derültség jobb felől.) Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr második interpellációja, amelyet a miniszterelnök úrhoz jegyzett be. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat. Szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz Almás sy Kálmán gróf vagyonának elkobzása tárgyéban. 1. Almássy Kálmán gróf magyar állampolgárságát a m. kir, kormány megszüntette azzal, hogy az Amerikában dolgozó Eckhardt Tibor és társai ténykedését a nemzetre károsnak tartotta. A cenzúra felügyelete alatt álló magyar