Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
162 Az országgyűlés képviselőházának 217, Van-e tudomása a miniszter úrnak airól, hogy az 1941. évi kukoricatermés árának túlalacsony megállapítása folytán a legszegényebb munkásréteg nem tudja beszerezni a legszükségesebb ruhaszükségletét? Hajlandó-e a miniszter úr a kukorica árát magasabban megállapítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. B. Szabó István: T. Ház! Serényi Miklós képviselőtársam szóvátette már előttem rövid interpellációjában a kukorica árának hivatalos megállapítását. Méltóztassék megengedni, hogy én kissé hosszabban, talán részletesebben foglalkozzam a kukorica árának hatóságilag történt megállapításával. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai nehéz közellátási viszonyok közt talán szinte lehetetlen volna olyan megoldást találni, amellyel mindenki meg legyen elégedve. Nem is célom a közellátási miniszter- úniak amúgy is nehéz közellátási munkáját gáncsoskodván vagy rosszakaratulag bírálni, de mégis köz- és országos érdeknek tartom, hogy a mai idők áraihoz viszonyítva túlalaesony;an megállapított kukoricaárnak a várható következményeit szóbahozzam. T. Ház! Helyeslem a közellátási miniszter úrnak azt a törekvését, hogy a minden vonalon megindult drágulást igyekszik tőle telhetőleg megfékezni. Helyes ez abban az értelemben, ha minden, cikkre kiterjeszti a miniszter ár az árszabályozást és az árszabályozással meggátolja nemcsak a mezőgazdasági termelvények, hanem az iparcikkek árának a további emelkedését is. A jelenlegi helyzetben azonban azt látjuk, hogy egyoldalúan csak a mezőgazdasági termelvények árai vannak túlságosan alacsonyan maximálva, míg: az iparcikkek árai szabadon nőhetnek, tetszés szerint. Talán a legkirívóbb eset a mezőgazdasági termelvények árainak maximálása során a kukorica árának 13 pengő 40 fillérben történt maximálása. Egyszerűen eltűnt a kukorica a piacról, nem azért, mintha nem volna kukorica, hanem valahogyan senkisem akarta elhinni azt, hogy ez a megállapítás komoly és hogy ezt végre is fogják hajtani. Á kukoricatöréskor megindultak a kukoricavásárlások, volt is a piacon, legalább is az Alföld vidékein, azokon a vidékeken, ahol kukoricatermés volt, megfelelő mennyiségű kukorica és az árak maguktól á kereslet és kínálat alapján alakultak ki, úgyhogy már 17—18 pengőért lehetett kukoricát vásárolni, mindaddig, amíg ez a miniszteri intézkedés nem történt meg. Amikor az iparciklkek árai 100—200, sőt vannak iparcikkek, amelyeknek az ára 300%-kai emelkedett (Paczolay György: Például a csizma!), ugyanakkor a tengeri árát mesterségesen leszorították a szabadkereskedelmi ár alá. Amikor egy 3 pengős inget szabad adni 15 pengőért, egy méter 6 pengős posztót 60 pengőért, egy pár 10 pengős csizmát 80 pengőért, 250 pengős kocsit 500 pengőért, 1 pengő 80 filléres ekevasat 4 pengőért, 4 pengős talicskát 15 pengőért, 600 pengős szobabútort 1800 pengőért, 15 pengős szvetteart 70 pengőért, 80 pengős kabátot 250 pengőért, akkor a kulkoricatermeléssel foglalkozó agrárközönségnek a tönk szélére kell jutnia. Ha a kormány a hizlalás érdekében gondolta jónak a kukorica árának ilyen túlalacsonyra való leszorítását, akkor csalódni fog az eredményben. Nincs zsír, nincs szalonna, hangzik mindenfelől és ha ennek az eredetét próbáljuk kikutatni, akkor eljutunk oda, hogy ennek oka elsősorban az, hogy nincs , kellő mennyiségben hizlalásra befogandó sertés. Vaülése UHl november 12-én, szerdán. lótlan az a beállítás, hogy azért nincs zsír, meg azért nincs szalonna, mért a gazdák nem látják érdemesnek, hogy hizlalással foglalkozzanak, hanem nincs azért, mert most látszik meg annak a gazdasági rendszernek a következménye, amelyet két esztendővel ezelőtt folytattak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor a sertésárakat tudatosan, szándékosan a lehetetlenségig szorították vissza, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Öt pengőre!) amikor a gazdák a falhoz verték a hathetes kis malacokat, befogták hizlalni a kocáikat, tenyészállataikat azért, hogy ne kelljen tartani. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Emlékezzünk vissza, akkor annyi volt a hízott és félhízott sertés, hogy valósággal tülekedni, verekedni kellett azért, hogy valaki a német exportba bele tudjon kapcsolódni. A mostani ármegállapítással (Kuhajda Vilmos: Irányított gazdálkodás!) a kukoricatermelés a sertéstenyésztés sorsára fog jutni. Senkitől sem lehet kívánni, hogy huzamosabb ideig ráfizetéssel termeljen. A nagybirtok eddig már nagymértékben letért a kukoricatermelésről. A kukoricatermeléssel ma nagyobb mértékben a kisbirtokosság foglalkozik. Amíg a kisbirtokosság földterületének 30—35%-át veti be kukoricával, addig a nagybirtok ma csak 10—12 százalékát veti be, mert azt mondja: számításom alapján nem jövedelmező, tehát nem érdemes vele foglalkoznom. Ritka esztendő az, amikor ebben az agrárnak mondott országban annyi kukoricát tudunk termelni, hogy el tudjuk látni a belföldi szükségletet és ne legyen szükség arra, hogy külföldről importáljunk kukoricát. Mélyen t. Ház! Most az a helyzet, hogy a kukoricát olcsón, majdnem potom áron erőszakosan elrekvirálják a kisgazdáktól azért, hogy a nagybirtok, .amely nem tartja (Bodor Márton: Szükségesnek!) kifizetőnek, jövedelmezőnek a kukoricatermeléssel való foglalkozást, a beállított hízóit ki tudja hizlalni. Példát mondok rá. Ott van a sarkadi Magyar Föld Rt. 10.000 holdja. Évek óta nem termel, csak annyi kukoricát, amennyit éppen a cselédjei bérföldjéSbe ki kell neki mérnie, ellenben felvásárolta az egész környék gazd,aközönségének a kukoricáját és a beállított nagymennyiségű hízót ezzel hizlalta. Most az a helyzet, hogy a • kisgazda azért termel kukoricát, akár kifizetődik, akár nem, hogy a nagybirtok a befogott hízóját ki tudja hizlalni és a 13 pengős kukoricából a hizlaláson keresztül az a nagybirtok, vagy az a bérhízlaló 36 pengős kukoricát csinál. (Kölcsey István: Ez nem így van! Ez nem áll!) Könnyű kiszámítani. Ha a 13 pengős kukoricát átszámítjuk, mondjuk 20 pengőre maximális áron és ehhez vesszük az eladott wertes 1-90 pengős árát, látjuk, hogy az a nagyhízlaló, aki soha az életben kukoricát nem termelt és sertést nem tenyésztett, az a nagybirtok, amely nem tartja érdemesnek a kukoricával való foglalkozást, a kisbirtok, által termelt 13 pengős kukoricából a legszerényebb számítással is kihozzja a 36 pengős árat. (Rajniss Ferenc: így van ez végig! De miért van így? — Zaj a balés szélsobalodalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Kölcsey István: Nem védem a sarkadit! — vitéz Lipcsey r közbeszót. — Matoicsy Tamás: Mennyi hízót hízl,alsz Marci bátyám? Hány holdon?) Csendet kérek Matoicsy Tamás képviselő úr! B. Szabó István: Ennek az a következménye, hogy a kisbirtokos is be fogja látni, hogy nem érdemes kukoricát termelni és rá fog térni ő is, a kendernek vagy akármi másnak a termelésére, mert ha tökm, a fijOt vagy
