Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviseiőhdzdnak Èlf. díciój'át, amelv ezerévé«, becsületes múlton pihent és nyugodott. Nevetségessé, figura tárgyává tenni próbálták mindazt, ami nemzetünk hagyománya volt. Idegen divathóbortok selyemrongyos nyomorúság jelentek meg a magyar faluban. A vidéki falusi ember, ha feljött a fővárosba, már a világháborút jóval megelőzőleg, 1912-ben azt látta, hogy a Város ligetben .göndörhajú zsidógyerekek trágár dalokra tanították a vidékről feteereglett magyar embereket és szolgálókat és másnap Pest utcáin járva szorongó érzéssel konstatálta az timber, hogy még az inasgyerek is azokat fütyürészi. Kzekbén nem merültek ki a zsidóság cselekedetei. Figura tárgyává tették mindenünket, a Zhidó táncmesterek én* úgynevezett illemtanárok pedig a falvaknak erkölcsét idegenből importált, nemzetközi táncokkal fertőzték meg. És ez a világ még nem múlt el. A magyar falu még mindig beteg ezektől az állapotoktól s ott, ha megfigyeljük, látjuk, még ma is a külsőség az úr. Mindenünk külsőséges, ellenben a belső tartalom, a valódi érték tavasszal a pincében hagyott virágként hervad el, zsidó (martalékká vált. Még ma is ez az állapot a faluban. A nemzetközi táncoknak dühödt féktelensége és a zsidó táncmestereknek üzleties túlkapásai fertőzik meg a magyar falunak napsütéses, egészséges, beesületes légkörét. Fájdalommal látjuk, t. Ház, hogy a ma gyár falu világa külsőségessé lett és az még ma is. Otthagytuk mindenünket hűtlenüL ami a mi apáinké volt. Minden parasztossá, közönségessé vált fiatalságunk előtt, mert fiatalságunk — fájdalommal kell kimondani — ezekben a komoly, időkben, a világháború óta harmadik évtizede már. nemzetközi útra tévelyedett. Ez vonul keresztül minden ténykedésében. (Mozgás.) Aki talán kétségbevonná a t. Képviselőház tagjai közül szavaim helytálló voltát, menjen el a faluba, a vidékre egy va lamirevaló mulatságba és feleljen meg önnön lelkének arra, amit lát. Kiment a divatból minden régi falusi tánc. közönségessp, parasztossá vált. A magyar fiatalság valósággal rohan az idegenszerűség után. Azt mondja: elfárad a nemzetközi táncok járásában. En pedig azt mondom: elfárad, mert kiesett a lélek lobogása belőle. Édesanyja és nagyanyja korában még a másfélórás szupécsárdás alatt sem fáradtak el. mert a lélek lobogása élt és tartotta a magyar lelket a magyar emberben. (Úgy van! Ügy van!) Ki a felelős a mai hely zetért? Szerintem felelős minden magyar anya, aki gyermekét ma is, ezekben a sorsdöntő, komoly órákban, a világháború utáni harmadik évtizedben mé{£ mindig nemzetközi utra engedi tévelyedni. De nemcsak a táncunkkal vagyunk így, így vagyunk egyebekkel is, így vagyunk a dalunkkal is. Hiszen a hortobágyi csikósbojtár kupiét dalol, a hajdúsági szolgáló pedig charlestont táncol. Nem az a kétségbeejtő, hogy ezt teszi, hanem az a szomorú és végtelenül fájó jelenség, hogy azzal indokolja ezeket a cselekedeteit, hogy ez szebb, mint az övé. Azt mondják nekem, aki nem szűnöm meg hangoztatni ennek helytelenségét, hogy ez kis dolog, én pedig ezt tagadom. Ez nem kis dolog, ez nagy dolog! (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem külső dolog, ez a belső lelki tartalomnak külső kiütközése. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a nemzetközi tévelygésnek határt kell szabni. A társadalom már nem képes erre, KÉPVISELŐHÁZI STAPLÓ XI. ülése IHi november 12-én, szerdán. Í61 kell, hogy a kormány álljon ennek a törekvésnek a háta mögé (Úgy van! Ügy van!) és kiirtsa ezt a rákfenét a fiatalságból, visszarendelje, visszaparancsolja az ősöknek hűtlenül elhagyott nyomdokába, (ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon és a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a kormány?) Ettől a nagy visszaeséstől már csak a hatóság szigora tud bennünket megmenteni és az ősi útra visszaterelni. Megvan rá a módja. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Van tudniillik egy 1925-ből származó rendelet, a 229.230. számú belügyminiszteri rendelet, amely már 1925-ben elrendelte, hogy a táncmesterek, a tánctanítók a tanidőnek legalább 50 százalékát nemzeti táncok tanítására fordítsák. Hol van ez végrehajtva? Sehol! Tisztelettel kérem tehát a belügyminiszter urat, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol van a miniszter?) méltóztassék erre nagyobb súlyt helyezni és ennek a feledésbement rendeletnek felfrissítése és szigorú végrehajtása iránt méltóztassék intézkedést tenni. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Nekem, — nem csinálok titkot belőle — a magyarságnak ezekben a sorsdöntő, nehéz napjaiban jólesnék, ha a magyar rádió a magyar eszmék terjesztésében más utakat követne. (Ügy van! Úgy van! Taps és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ebben is igaza van!) Konstatálnom kell, t. Ház, hogy két nap alatt most már harmadszor csattan fel a magyar panasz ezek miatt a dolgok miatt. Kétszer odaátról emeltek e miatt szót. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Pápai István: Jóleső érzéssel hallottam ezt, mert egyezett a véleményemmel. Szerintem és szerintünk,, a magyar rádió ezekben a sorsdöntő nehéz napokban nemcsak üzlet. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, ma a rádió nemcsak üzlet, hanem a magyar kultúrának leghatalmasabb fáklyája. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sohasem szabad üzletnek lennie!) Én nem kicsinylem le a magyar rádió nagy munkáját, de feltétlenül elvárom tőle, hogy megérti ezeknek a komoly időknek nehéz perceit és segít az elhagyott ősi Ösvény megkeresésében. Hiszen tudjuk naeg, hogy számtalan fehérfalu kis tanyai házban beszerezték azt a néprádiót, amellyel nem tudják a jazztrombitát élvezettel hallgatni, de szeretettel hallgatnának és várnának másegyebet. Tisztelettel kérem tehát a kultuszminiszter urat (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van?), méltóztassék ennek szükségességére a magyar rádiót megtanítani. (Élénk éljenzés ós taps a szélsőbaloldalon. — Taps jobbfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy-, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter árnak. Pápai István képviselő úr második bejegyzett interpellációjának elmondására halasztást kér. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagy kár!) Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak az elnöki kijelentés alatt csendben maradni. Kérdem tehát, méltóztatnak ia halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik B. Szabó István képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák István jegyző: (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátási miniszter úrhoz. 24