Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

i 56 Az országgyűlés képviselőházának 21.7. ülése 19 ki november 12-én, szerdán. van, de azt mondhatom, hogy az egyéni elbírálást nekünk a mi eseteinkben különösképpen alkalmaznunk kell. T. Ház! Amikor a honvédelmi miniszter úr az egyéni elbírálást emlegeti, es azt. hogy a* egész kérdést tiszti bizottságokra bízza, akkor tűnik ki az, amit oly sokszor ócsárolnak és félreértenek, illetőleg erőszakosan félremagyaráznak, hogy igenis milyen szükség volna egy bizonyos nemzetszervezetre. Ugyebár milyen egyszerű lenne,, ha a legkisebb kisközségben vagy tanyán is rendelkezésre állna egy szervezet, amely a honvédelmi miniszteri intenciót tökéletesen megértve meg tudja állapítani az egyénileg bajba vagy nehézségekbe jutott családok szükségleteit. Milyen fontos, ha van egy objektív szervezet, amely megmondja, hogy az egyéni segítséget hova, mikor és milyen mértékben kell nyújtani. Az a nagy német vagy olasz birodalom nem tudná az egyéni segítséget véghezvinni, ba nem állana rendelkezésére olyan szervezet, amely ezt lebonyolítja, amely az igazságosságot szem előtt tartja. Nem pusztába kiáltó szó tehát az és nem tud valami csúnya, rossz dolog és nem tudom milyen ármánykodásra valló dolog-, amikor pártunk a nemzetszervezet megteremtését követeli, mert a nemzetszervezet tagjai becsületesek, igazságosak, ingyen állnak rendelkezésre és a legkisebb községben is ott tannak (fTpy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tiszti bizottságok iránt a legnagyobb bizalommal vagyok, rendkívül jó hatást fog kelteni, ha ezek a tiszti bizottságok kimennek, de a honvédelmi miniszter úr maga mondotta, hogy 40.000 családot kell meglátogatniuk. Mily kevés időt tudnak ráfordítani! így tehát impressziók alapján kell hogy ez a bizottság intézkedjék. Én boldog vagyok s ismétlem, teljes' j bizalommal kísérem a működésüket, ha im- j pressziók alapján fognak is intézkedni, de j mennyivel jobb lenne, ha megvolna egy objek- i tív szakszerűséget jelentő állandó szervezet, j amely ezt az elbírálást végezné és mennyivel j gyorsabban lehetne segíteni. T. Ház! Azt már senkisem mondhatja, ! hegy a feleség után kapott 24 pengő és a gyér- j mek után most felemelt 16 pengő Budapesten j elég. Igaz az, hogy egyik esetben nem veszik j igénybe, mert nem kell, de a másiknak, akinek j igénybe kell vennie, ez semmitsem jelent. Itt j nemcsak arról van szó, hogy megmentsük egy- ; egy család puszta materiális életét, hanem ar- j ról van szó, hogy a hadbavonult kereskedését j vagy ipari műhelyét ne engedjük elpusztulni. Itt nem segélyezésről van szó. nem olvan családokról van szó, amelyek elesettek voltak, hi- ] szén a bevonultak legnagyobbrészt olyan fér- j fiak, akik a polgári életben tiszteletreméltó hivatást töltöttek be, nagy jövedelmük volt: soffőrök, művezetők, munkavezetők, önálló iparosok és így tovább, akik nem szokták meg azt, hogy ők könyöradományokat kapjanak. Tudom, mert mondotta a honvédelmi^ miniszter úr, hogy ő nem akar koldusmorzsákat, alamizsnát adatni s azért bívta életre a tiszti bizottságokat, mert a dolgok elintézésénél szükség van az egyéni elbírálásra. Nemcsak arról van szó, hogy segélyezzem az illetőket, hogy mondjuk, a műhelyük ne kerüljön dobra azzal, hogy adósságokat csinálnak, hanem arról van szó, hogy fenntartsam a műhelyeket. Azonkívül ezeknek a családoknak rendkívül sok bajuk támadhat, hiszen a családfő nincs otthon, a feleség, az anya jobban le van kötve, tanácsokért kihez forduljanak? A kis községekben a jegyzőhöz? Hiszen ma, a belügyi tárca vjtá! jánál élveztük végig, hogy a jegyzők ' akta! hegyekkel vannak túlhalmozva, maga a bel| ügyminiszter úr mondotta sokszor, hogy töb! bet már nem lehet a jegyzőkre rásózni. Hogyan legyen annak a jegyzőnek ideje és türelme arra, hogy annak a szegény hadbavonultnak a feleségét kellőleg kioktassa, seí gítse? stb. Elhiszem, hogy sok helyen megcsiI nálják, de ezt intézményesen kell megoldani. T. Ház! Gazdasági vonatkozásban a miniszterelnök úrnak kötelessége a kormányzat részéről olyan intézkedéseket tenni, hogy a kereskedések ne csukjanak be, az ipari műhelyek ne hűljenek ki, hogy a visszatérő családfő a munkáját folytatni tudja, hogy kereső tudjon maradni, ne elesett legyen, az ő kötelessége, hogy a gazdasági miniszterekkel együtt ezt biztosítsa. Másik irányban pedig kötelessége a kormánv/.atnak gondoskodni arról, hogy a legkisebb községben is legyen valaki, akár a szociális szervezet részéről valaki, akihez a családtag fordulhat ügyes-bajos dolgaiban és panaszaiban. (Helyeslés a baloldalon.) A városokban pedig azonnal fel kell állítani a hadigondozottak hivatalát, mert tökéletesen lehetetlen az, hogy a hadbavonultak családtagjai az elöljáróságokon az Ínségesekkel, a betegekkel és a nyomorultakkal egy helyre járjanak és ott kapják meg az illetményeiket. (Ügy van! XJqy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem kerül pénzbe, ezt a meglevő szervezettel, ha nem is tökéletesen, de meg lehet valósítani. Persze, megint nagyon jó volna, ha volna egy állandó nemzetszervezet, ímert akkor tökéletesen lehetne megvalósítani, de ha nem lehet most még tökéletesen megvalósítani, meg kell valósítani akár tökéletlenül is, mert ezeknek a lelki kezelése sokszor sokkal fontosabb, mint az anyagi ellátásuk T. Ház! Nagyon sajnálom azt az újabb gyakorlatot, hogy az ellenzéki oldalról elhangzott interpellációkat a kormány igen t. tagjai nem hallgatják meg és válaszra sem méltatják. (Felkiáltások a középen: A többit sem!) Én nem hiszem azt, hogy Incze Antal t. képviselőtársam és barátom interpellációja olyan volt, amely ne igényelt volna választ. Én nem hiszem azt, hogy itt az erdélyi t. képviselőtársaim részéről elhangzott interpellációk olyanok voltak, amelyek ne érdemeltek volna választ. Én magamnak nem vindikálom a választ, (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások a baloldalon: A témának! — Elnök csenget.) mert én tökéletesen megelégszem a cselekedetekkel. Azt az egyet megmondom': ha figyelmeztetnek bennünket és kérelemmel fordulnak a képviselőkhöz, hogy bizonyos kérdést így vagy úgy tárgyaljanak, akkor mi is jogosan kérhetjük a fair play szabályai alapján, hogy a tisztelt kormányzat pedig gyakorolja azt az alkotmányos kötelességét, hogy az interpelláló képviselőknek választ adjon, azokat meghallgassa, azokban intézkedjen. (I'aps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Előre megadta már! — vitéz Imrédy Béla: Semmitsem adott! — vitéz Szalay László: írásban meg lesz a válasz! — Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Félesztendő múlva.) A parlamenti szabályoknak ez a legfontosabb része. Ha azt akarjuk, hogy a vita magas színvonalú legyen, egymás személyét, egymás felfogását tiszteljük, akkor ebben a tekintetben a kormányzatnak kell elöljárnia. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) T. Ház! Kérem a miniszterelnök urat, 1 oldja meg a hadbavonultak és családtagjaik ellátásának kérdését, mert ez a kérdés izgató,