Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19'41 november lî-én, szerdán. 157 de nem mi tesszük izgatóvá, hanem az események. A miniszterelnök úrnak módja van kormányzatával a méreg-fogat kihúzni: segítsen a hadbavonultakon és azok családtagjain, akkor nincs izgató anyag, hanem megelégedés. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Kajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem .a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Spak Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció az ismert Kacsóh-ügy végleges és világos elintézése tárgyában: 1. Van-e tudomása az összkormánynak a "Kacsóh-ügyben kialakult helytelen közfelfogásról és a titokzatosság káros következményeiről? 2. Hajlandó-e a m, kir. kormány nyilatkozni világosan az ügy állásáról.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsübaloldalon.) Nem mondhatnám, 'hogy valami nagy kedvem van egy pár rövid szóval visszatérni arra az áldatlan kérdésre, amelyet kifelé semmiféle formában meg nem oldottak. Magyarországon és a mi berendezkedéseink szerint eddig még soha nem volt szokás az, hogy egy rendkívül magas méltóságban ülő ember ügyét, egy államtitkár ügyét, amely az országban óriási port vert fel, úgy intézzék el, hogy egy szép este azt mondják az altisztnek: János, vègye le az államtitkár tábláját az ajtóról. (Derültség.) Ilyen elintézés, nyugodt lélekkel állíthatom, az utóbbi ötven esztendőben Magyarországon még nem volt (Zaj. — Derültség.) T. Ház! Végtelenül súlyos és nagy dolog történt Kaesóh Bálint államtitkár ügyében. Az egész ügy rnellékzöngéiben is töméntelen sok olyan jelenséget látunk, amelyek a mi parlamenti szokásainknak nem felelnek meg. Hogy csak egyet említsek: Magyar ország miniszterelnöke megígérte itt, hogy Kaesóh Bálint gazdasági gesztióiról — ami bennünket és az egész országot elsősorban érdekelt — a közellátási miniszter úr, feltétlenül itt a parlamentben, messzemenő felvilágosításokat fog adni az egész nemzet számára. A közellátásügyi miniszter úr sűrű fejbólogatásokkal tudomásul vette Magyarország miniszterelnökének ezt a kijelentését a parlament előtt. (Szent-Ivány József: Még mindig megteheti!) Azóta már meg is bukott és most már nem mondhatja el, amit akar. Ennek ellenére semmi néven nevezendő módon nem értesítették, nem világosították fel a parlamentet. Ha van valami, ami az oly idegesen védett tekintélynek árt, (Nagy László: Ügy van!) akkor az a nyílt, az ország színe előtt tett ígéret, amelyet nem tartanak be. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha valami izgat, akkor ez kétségtelenül jogosan izgatja a közvéleményt és csorbíthatja azt a tekiniélyt, amelynek védelmére olyan hallatlanul nagy erőt szánnak. T. Ház! Kaesóh Bálint dolgában a legfontosabb az volt, hogy ő inaugurált Magyarországon olyan gazdaságpolitikát, amely végtelenül súlyos válsághoz vezetett. Célunk az volt, hogy a javítás érdekében ennek a gazdaságpolitikának a tényei a Ház előtt megvilágíttassanak. Ez természetesen nem történt meg. Az államtitkár urat azonban több más és súlyos eset miatt letartóztatták. Szerintem az is lehetetlenség, hogy embereket letartóztatnak, arról a sajtóban semmit meg nem jelentetnek, az egész ország tudja, százféle pletyka szalad szerteszét, százféleképpen értelmezik, hogy tulajdonképpen mi történt. De már, bocsánatot kérek, egy államtitkárnak semmiképpen nem szabad az igen t. kormány szemében oly au kis embernek lennie, hogy annak letartóztatását és kibocsátását a pletykákon kívül az ország semmiféle más formában tudomásul ne vebessu Már most az igen t. kormányzat intézkedései folytán Kaesóh Bálint ügyében letartóztattak egy csomó köztisztviselőt is. Az ezeknek a letartóztatásáról szóló közleményt annakidején hivatalosan kiadták az Összes lapoknak. Az minden lapban megjelent, hogy az általam nem ismert Boné főrevizort és még egy csomó embert, előzőleg! pedig Szabó Lászlót vizsgálati fogságba helyezték,, illetve letartóztatták, de arról az egész ország egy szót sem tud, hogy mindezeket az embereket azután szabadlábra helyezték. Engedelmet kérek, magasrangú köztisztviselőknek a családjaival szemben is van bizonyos kötelezettség. Az nem úgy van, hogy a lapokban hivatalosan megíratom, hogy ezeket az embereket lefogták, azután később, amikor kiengedem őket, nem hagyom megírni, hogy az illetőket a börtönből kiengedték. Ezek szerint ezek az emberek tulajdonképpen még ma is börtönben ülnek, T. Ház! Tudomásom szerint... De ez is csak magánértesülés, mert hiszen tudni nem tudunk a dolgokról semmit és lehet, hogy Kaesóh Bálint államtitkár űr ebbeu a pillanatban is aktív; (Mozgás és derültség a jobboldalon.) mondom, én csak úgy hallottam, hogy nem az. Tudni tulajdonképpen nem tudom, de az ország sem tudhatja, hogy nem aktív-e. (Gr. Festetics Domonkos: Ez rémhírterjesztés!) Amit hallottam, az annyi, hogy be volt csukva, de később kiengedték, azután ellene fegyelmi eljárást indítottak és ennek eredményeképpen az államtitkár urat elbocsátották állásából. Vagy talán a második dolog igaz, az, hogy az államtitkár urat egyszerűen nyugdíjazták? Engedelmet kérek, a különböző eljárási módok között is óriási különbség van és én a példaadás szempontjából tiszta lehetetlenségnek tartom azt, hogy egy államtitkár ügyét ebben az országban ilyen formában lehessen kezelni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt már nem a magam igazolására^ nem a magam ügye miatt mondom. Higyjék el, igen t. képviselőtársaim, ha én valakivel nyílt harcban megverekedtem G-S tlZ £iZ ember — mondjuk — alul került, én nem fogok abba az emberbe a magam érzései miatt belerúgni. Ellenben az országnak feltétlenül joga van megtudni azt, hogy egy államtitkárral mi történt. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon J Ez olyan abszurd helyzet, amilyen Magyar; ország ügyeinek intézésében soha még elő nem fordult. (Szöllősi Jenő: Politikai erkölcsök!) Az ügy rengeteg, általam ismert és mérhetetlenül sok izgató anyagot tartalmazó tényei alapján, mert hiszen azt már bebizonyítottam a t. Ház előtt, hogy nem rágalmakkal állottam elő, mint ahogyan bárkitől, akit valaha az életben igazságtalanul megbántanék, vagy róla hamis információk alapján valami igaztalan állítást mondanék, mindig^ nyíltan és egyenesen és mindfazon fórumok előtt, ahol az illetőt megbántottam, tisztelettel bocsánatot