Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1941 november 12-én, szerdán. 155 «emmi módon. Ugyanennek a községnek a határában van egy sokkal nagyobb birtok, a báró Inkey-hirtok, amelynek tulajdonosa külföldi honos és nem is él Magyarországon, horvát állampolgár volt, örökösei Horvátországban élnek, itt csupán egy intézője gazdálkodik, de ez a birtok sem kerül igénybevételi'« a kielégítendő lakosság számára Én azonban úgy látom, hogy ezek a, jelenségek nemcsak helyi jellegűek, olyan inforTuációim vannak, hogy az ország más részében is hasonló a helyzet. Ennek folytán kérem a miniszter urat. minél előbh hasson oda, bogy legalább a már meglévő szűkös rendelkezéseket vigyék keresztül és a lakosságnak az az értékes része, amely a hazához való ragaszkodásban, az állampolgári kötelességek teljesítésében mindig ismerte a maga kötelezettségét, hozzájuthasson a legfontosabb és fejlődését biztosító földteriiletekhez. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmdvelésügyi miniszter úrnak Következik Nagy László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a hadbavonultak családjának segélyezése tárgyában. 1. Hajlandó-e a miniszterelnök űr a hadbavonuítak családjának segélyezését t olyként megoldani, hogy egy család se kerüljön ros/szabb helyzetbe, mint amilyenben akkor volt, amikor a keresőt a haza védelmére katonai szolgálatra behívták? A támogatásnál azonban az irányt adó szempont az egyéni elbírálás és a támogatás felső határaként az egyszerű polgári életszínvonal biztosítása legyen. 2. Hajlandó-e az eddig már összeomlott üzletek, műhelyek stb., tehát különösen a vagyonilag gyenge szabadfoglalkozású hadbavonultak kereseti létalapjának visszaállítósara és a folyamatosság biztosítására szükséges törvényes intézkedéseket megtenni? 3. Hajlandó-e e célra netán szükséges anyagi eszközök előteremtésére a konjunkturális nyereségek, továbbá a hadba nem vonultak megadóztatása iránt a szükséges törvényes intézkedéseket megtenni? 4. Hajlandó-e mindezekben most már késedelem nélkül intézkednie Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úrhoz szól interpellációm es ennek ellenére tárgya nem politikai kérdés» A hadbavonultak és családtagjaik segélyezésének és támogatásának tárgyában szólalok fal. Ebben a kérdésben meggyőződésem szerint a politikától függetlenül^ minden képviselőtársam tökéletesen egyetért velem. (Kölesey István: Be is jelentette a miniszter úr a bizottságban! —- Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) A hadbavonultak és családtagjaik segélyezésének dolgában a kormány is egyetért velem és olyan kérdésnek tartja, amely sürgősen rendezendő. Jelen voltam a költségvetés bizottsági tárgyalásán, amikor a honvédelmi miniszter úr felkérte a képviselőket, hogy kerüljenek minden olyan kritikát, amely harcbanálló csapataink harckészségét csökkentené. A miniszter úrnak ezzel a felkérésével én tökéletesen egyetértek, de meggyőződésem szerint ez teljesen felesleges, mert nem tudom elképzelni, hogy akadjon magyar képviselő, aki olyan kritikát gyakorolna, amely harcbanálló csapataink harckészségét csökkentené. Ellenkezőleg, minden magyar képviselőnek éppen úgy, mint minden magyar embernek egyetlen kötelessége van, hogy idehaza úgy teljesítse a kötelességét azon a helyen, ahová őt sorsa állította, hogy ezzel a kötelességteljesítésével segítse harchanálló csapataink harckészségét, erőfeszítését, hogy ezt a létfontosságú harcot győzelmesen befejezhessük. Ebben mi tökéletesen egyetértünk. Az azonban, t. Ház, ha egy képviselő a hozzájutott segítségkiáltásoknak hangot ad, ha a készséget, amely meggyőződése szerint a kormányban megvan, sürgeti, amikor a segítségkiáltásokat a kormányzat füléhez viszi, amelynek tagjai talán más elfoglaltságuk miatt ezt a segítségkiáltást nem hallhatják meg, nem kritika, hanem képviselő} kötelesség, (Ügy van! a szélsőbaloldalon), amely feltétlenül támogatást érdemel. Egészen mindegy, hogy én mondpm-e el ezt az interpellációt, erről az oldalról vagy más mondja-e el, a t. túloldalról. Nagyon jól tudom, hogy t. túloldali képviselőtársaira közül is nagyon sokan jártak el már ebben a kérdésben, és kérték a kormányzatot, hogy intézkedjék. Az intézkedések azonban, amint tapasztaljuk, túl lassúak, nem elég gyorsak. Ez az oka annak, hogy lelkiismeretben kötelességemnek tartottam, hogy hangot

f adjak a hadhavonultak és családtagjaik nehéz helyzetének. Lelkiismeretbeli kötelességemnek tartottam, hogy felhívjam rá a miniszterelnök úr figyelmét, mert ez nemcsak a honvédelmi miniszter úr kötelezettsége, aki éhben a kérdésben mindput megtett, amit csak tehetett, hanem a kormányzat összes tagjainak együttes kötelezettsége és ezt a kormányzati összműködést a ni'niszterrelnök úr van hivatva biztosítani T. Ház! Azt is nagyon jól tudom, hogy a honvédelmi miniszter úr a bizottsági tárgyaláson bejelentette, hogy a segélyek bizonyos emelése tekintetében a kormányzat intézkedett. Azt is mondotta, hogy ő az egyéni elbírálást tartja szükségesnek és ezért tiszti bizottságokat küldött ki, amelyek a hadbavouultak családtagjait végiglátogatják, megvizsgálják helyzetüket s ennek alapján a rendelkezésre bocsá

: tott ö^zegekből segítenek ott, ahol " segíteni kell. Ezt hálás köszönettel veszem tudomásul és nagyon helyesnek tartom különösen az egyéni elbírálás módszerét, mert igaza volt a honvédelmi miniszter úrnak, amikor azt mondotta, hogy az egyéni elbírálás sokkal többet ér. mint bármilyen lineáris segítség. Ez iarazán nem vitás. Ilyen kérdésben az egyéni elbírálásnak kell az alapnak lennie. Nem akarok arra hivatkozni, hogy Németországban miféle segítséget nyújtanak a hadbavonultak családtagjaiknak, nem akarom ezt részletesen felsorolni, mert úcy gondolom, bogy t. képviselőtársaim istudiák. Arra hivatkozom, hogy az es-ész segélyezési rendszernek alapja az egyéni elbírálás. Az egyéni elbírálásból azt a konzekvenciát vonják le. hogy egyet. len hadbavonultnak a családtagjai sem kerülhetnek rosszabb helyzetbe, mint amilyenben akkor voltak, amikor az illető kereső családfő hadhavonuU. (Helyeslés bálfelel.) Ez az alap. Nem mondom, hogy a segélyezés részleteiben űeT terjeszkedjék ki például a biztosítási díjak, telefondíjak, adóssági kamatok stb. fizetésére, mint náluk, hofty mia német rendszert olvau nagyszámú csalid irányában meg tudjuk valósítani úgy, ahogy Németországban 23*