Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

140 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19U november 12-én, szerdán. seg arra, hogy ezek az alkalmazottak visszahelyeztessenek a Felvidékre. Budapest, 1941. évi július hó 22-én. Varga József s. k., a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott magyar királyi iparügyi miniszter.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli miniszteri välaszj; tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelem- és iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Piukovich József képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli, válasz szövegét felolvasni. Áryay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőházi! Piukovich József országgyűlési képviselő a Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatos egyes kirívó jelenségek tárgyában a képviselőház 1941. évi június hó 25-i ülésén előterjesztett interpellációjában azt kérdezte a miniszterelnök úrtól, van-e tudomása arról, hoerv a Budapesti Nemzetközi Vásár elsősorban a hazai zsidóság gazdasági érdekeit szolgálta. a Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatban a zsidóbujtatás legkirívóbb esetei történtek, hajlandó-e a miniszterelnök úr addig is, amíg a harmadik zsidótörvény hazánkban a zsidókérdést véglegesen nem rendezi, a legerélyesebb intézkedésekkel kikapcsolni a zsidókat a magyarság gazdasági és szellemi életéből. A fenti kérdésekre alábbi választ adom. Az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásárt a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a Gyáriparosok Országos Szövetségével, Budapest székesfőváros polgármesterének bevonásával rendezte.^ Ezeknek az 1939 : IV. te. szempontjából minősítése közismert. E téren időközben az a figyelemreméltó változás történt, hogy az interpellációban többször említett Chorin Ferenc a Gyáriparosok Országos Szövetségének éléről távozott. Továbbvizsgálva a Budapesti Nemzetközi Vásár összetételét, az 1939 : IV. te. szempontjából három tényezőre kell figyelemmel lenni és pedig a vásár alkalmazottaira, a vásárral szerződésben lévő vállalkozásokra és a kiállítókra A vásár rendezősége az 1939 : IV. tc.-ben foglaltakat a vásár alkalmazottaira nézve is betartja, sőt a törvényben foglaltaknál szigorúbb elveket érvényesít. A vásár az 1941. évben közel 50 vállalkozót szerződtetett és ezek közül csupán négy tartozik az 1939 : IV. te. hatálya alá. Ebből kettőt azért kellett szerződtetni, mert a munka elvégzésére megfelelő keresztény vállalkozó nem volt Ami most már a kiállítókat illeti, ezek között számos zsidó is szerepelt. A vásár rendezésénél azonban a vásár vezetősége nagy súlyt helyezett arra, hogy a vásáron elsősorban a jelentős, komoly és szolid vállalatok kerüljenek előtérbe. Különös gonddal foglalkozott a vásár vezetősége a mpst keletkezett keresztény kisexisztenciák érvényesülésének biztosításával, ezeket a vásár leglátogatottabb helyein helyezte el és részükre külön helydíjkedvezményt is - biztosított, amelyet a nem keresztény kiállítók közül egyetlenegy sem kapott meg. Különleges elbírálást igényelnek a zsidónevű vállalatok, amelyeknek zöme ma már nem tartozik az 1939 : IV. te. hatálya alá és amelyek mondhatni, kizárólag keresztény munj kasokat foglalkoztatnak. Ilyen vállalatoknak a vásárról való kirekesztése nemcsak a magyar gazdasági élet szempontjából bizonyulna hátrányosnak, hanem a keresztény alkalmazottaknak és munkásoknak is sérelmet okozna. Ami a Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatos zsidóbujtatást illeti, az interpelláló képviselő úr a vásáron kiállított tokaji borra utalt. Idevonatkozóan előadom, hogy tudomásom szerint, a vásáron kiállító bortermelők között zsidó nem volt. A tokaji bort kiállítók között tényleg szerepelt az interpellációban említett Törzsök György és vitéz Németh István. Lehetséges, hogy Törzsök és Németh a zsidó termelőktől vásároltak bort. Rendkívül nehéz azonban ellenőrizni, hogy a borkiállító honnan szerzi be borkészletét és ezért ezt a múltban nem is ellenőrizték. Az interpelláló képviselő úr által kifogásolt visszaélések kiküszöbölése végett azonban a vásátr rendezősége a jövőben szigorú intézkedéseket fog foganatosítani. Hogy az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatosan az interpelláló képviselő úr által említett eseten kívül más zsidó bújtatás történt volna, tudomásom nincs. A kifejtettekből folyóan tévesnek kell minősíteni az interpelláló képviselő úrnak azt a megállapítását, hogy az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásár elsősorban a hazai zsidóság gazdasági érdekeit szolgálta, továbbá, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatban a zsidóbujtatás legkirívóbb esetei történtek volna. Általában a múltban is arra törekedtem és a jövőben is arra fogok törekedni, hogy a zsidóbefolyást a Budapesti Nemzetközi Vásárról is mind gazdasági, mind szellemi téren minél gyorsabban és minél hatékonyabban kiküszöböljem. Ebben a munkámban kizárólag gazdasági okok, különösen az szabhat határt, hogy kerüljük el az olyan rendelkezést, amely a zsidók mellett nagyobb tömegű keresztényt is hátrányosan érint. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1941. évi október hó 30-án. Varga s. k., in. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. iparügyi miniszter.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr válasza Maróthy Károly képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, hogy az írásbeli választ felolvasni szíveskedjék. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »A miniszterelnök válasza Maróthy Károly országgyűlési képviselőnek. Tisztelt^ Képviselőház! Maróthy Károly országgyűlési képviselő a Ház folyó évi június hó 25-én tartott ülésében a sajtócenzura megszüntetése vagy megváltoztatása tárgyában interpellációt intézett hozzám. Erre. az interpellációra a következőket válaszolom: Hivatali elődöm, néhai gróf Teleki Pál imaga is nyíltan azon a nézeten volt. hogy a sajtócenzura intézménye és működése ellen sok, gyakran jogosult kifogás merülhet fel. Ezeket a m. kir. kormány a lehetőség szerint igyekszik kiküszöbölni és a sajtóoenzurát nem kívánja nagyobb mértékben alkalmazni, imint azt az ország érdekei megkívánják. Hivatali elődöm azonban határozottan kijelentette, hogy a fakultatív cenzúrát ezidőszerint nem tartja bevezethetőnek, másrészt nem