Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

132 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 194-i november 1%-én, szerdán. De méltányosát adjanak!) Konkurrálni a magángazdasággal nem tudunk. (Rajniss Ferenc: ürágasági pótlékot a tisztviselőknek!) Mondom, képviselő úr, ezt majd méltóztassék a pénzügyi tárcánál előadni, erről a kérdésről nem akarok vitázni. (Egy hang a szilsőbaloldalon: PeöAg ez a jegyzöhiány oka,!) Nem tartozik rám a tisztviselői fizetések kérdése! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a bai, hogy nem tartozik rá!) Méltóztassék azonban megnyugodni, hogy a kormány foglalkozik vele és fog is a lehetőséghez képest segíteni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Addig megszöknek az öszszes jegyzők!) Csak arra akartam rámutatni, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni, hogy az. ember nívón tartsa a közigazgatást és micsoda akadályai vannak, hogy a közigazgatás megfelelő szukkreszcenciáival javíttassák fel. Egy vigasztaló van: ez az állapot sem fog örökké tartani, sőt azt hiszem, nem fog sokáig tartani. (Zaj a szélsőbaloléalon.) Vissza fogunk jutni megint olyan állapotba, amikor majd özönlenek a tisztviselői pályákra és akkor ezektől a gondoktól meg fogunk szabadulni. Ez konjunkturális kérdés. A hullám folytonosan változik. Hiszen az utóbbi 20 esztendőben láttuk ennek példáit. Egészen kétségtelen azonban az is, hogy a tisztviselői apparátus — és én itt csak a belügyi igazgatásról beszélek — bizonyos tekintetben túl van méretezve. Nekünk tehát azzal is kell törődnünk, hogy bizonyos egyszerűsítésekkel, lehetőleg kisebb tisztviselő apparátussal dolgozzunk, mert hiába, egy bizonyos határon túl az ország nem bírja meg a tisztviselőit. (Egy hang a jobboldalon: Ez igy van!) Ha reformgondolatokkal foglalkozunk, azoknak olyan irányban kell haladni, hogy lehetőleg egyszerűsítsenek ós lehetőleg kevesebb emberrel tudjuk ellátni az ellátandó funkciókat. (Helyeslés.) Persze a mai viszonyok között, a mai — újra hangsúlyozom — átmeneti helyzetben, amikor háborús és rendkívüli feladatok vannak, ilyen leépítésről ábrándozni sem lehet. Ez áll nagyban a közigazgatásra a visszacsatolt területeken, de külön kell foglalkoznom Spák képviselő úr felszólalásával, aki Kárpátalja helyzetét olyannak tüntette, fel, mintha ott a ruszin nép gondozása nem volna megfelelő. Én csak egyet konstatálok. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kárpátaljának rutén népe az egész 20 esztendős elszakítottság alatt távoli ól sem volt gazdaságilag olyan jó helyzetben, mint ma. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobboldalon és a középen.) Soha annyi pénzt nem keresett, mint most keres. (Ügy van! jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ugyanezt mondhatjuk az ottani zsidókra is!) Ami pedig helyzetüket, mint nemzetiséget illeti, konstatálnunk kell. hogy a legliberálisabb bánásmód érvényesül nemzetiségi vonatkozásban a nyelvhasználat és minden egyéb tekintetében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A képviselő úr túloz abban a kérdésben, hogy a magyar és ruszin nyelv együttes használata még nem érvényesül megfelelően. Ez igenis, el van rendelve és érvényesül is. Egy ponton nem érvényesül még. Tudniillik természetes, hogy az odavitt magyar tisztviselők, akik egy szót sem tudtak ruszinul, még nem tanultak meg tökéletesen. Ez megint időbe kerül, de el fog érkezni az idő, hogy jól fognak beszélni, mert erre a legnagyobb súlyt helyezem, és azokkal a tisztviselőkkel, akik nem felelnek meg a követelményeknek, ezt éreztetni fogom. (Kajniss Ferenc: Akik nem tanulnak meg, azok menjenek el onnan!) Képviselő úr, ezt nagyon könnyű mondani, hogy akik nem tanulják meg a nyelvet, menjenek el Ruszinszkóból. A baj az, hogy nem szívesen mennek Ruszinszkóba és nagyon szívesen jönnek el onnan. Ha tehát én felállítom azt a tételt, hogy azt, aki nem tanul meg ruténul, áthelyezem, akkor senki sem fog megtanulni. (Derültség.) Ez nem olyan egyszerű kérdés, de határozottan konstatálnom kell, hogy a tisztviselői karban és a csendőrségben is haladás van ezen a téren, és a ruszin nyelv elsajátítása, igenis, halad előre. (Oláh György: Éljenek a csendőrök! Kitűnőek!) A képviselő úr itt egy olyan megjegyzést tett, mintha a kormány titkolná azt, mennyit költ a rutén földre és mennyi bevétele van onnan. Ebben a tekintetben a kormánynak semmi titkolnivalója nincs. Méltóztassék a képviselő úrnak nyugodtnak lenni abban a tekintethen, hagy a kormány nem hoz el pénzt a rutén földről, ellenben lényeges pénzt visz oda. (Ügy van! jobbfelől.) Most legyen szabad áttérnem egypár olyan részletkérdésre, amelyet több képviselő úr említett és amelynek tisztázására súlyt helyeznék. Baky képviselő úr a közigazgatás elvakultsága kapcsán foglalkozott azzal a dzsungellel, amely a jogszabályok tekintetében fennáll. Ez is olyan téma, amelyet én már sokszor érintettem. Magam is szükségét látom és érzem annak, hogy ebben a dzsungelben rend teremtessék. A kérdés azonban nem olyan egyszerű. E téren a munkálatok már folynak és folyni fognak még évekig, mert itt olyan óriási jogszabály-tömeg feldolgozásáról van szó, amelyet nem lehet elintézni rövid idő alatt. Egészen kétségtelenül szükség van kitisztázására ennek a jogszabálytömegnek és megállapítására annak, hogy tulajdonképpen mi van hatályban és mi nincs. Itt lehetőleg a kérdéscsoportoknak egy kódexszerű összefoglalására van szükség. Ebben a tekintetben a munkálatok meg is indultak, folyamatban vaunak, de amíg ez eredményt fog hozni, amíg eljutunk a végére, abba évek ós évek fognak beletelni. A képviselő úr a számvevőségeket hibáztatta a közigazgatásban mutatkozó bizonyos nehézségek és anomáliák miatt. Ebben a tekintetben nem tudok neki igazat adni és meg kell védenem a számvevőséget. A számvevőstég tudniillik arra való, hogy ellenőrizze az igazgatásnak és a gesztiónak számszaki szempontból való törvényszerűségét. A számvevőségnek tehát kötelessége a paragrafust a legszigorúbban alkalmazni és megtagadni a hozzájárulást minden olyan intézkedéshez, amely nem felel meg a paragrafusoknak. A számvevőséget tehát nem lehet hibáztatni. Lehet, hogy a rendszerben van a hiba, (Derültség én felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy, a, rendszerben nincs hiba! — Maróthy Károly: Ök tudják, de nem mondják. — Zaj. — Elnök csenget.) de a számvevőség funkciójában nincs hiba. (Mozgás.) Persze én mást értek »rendszer« alatt, mint (a szélsőbaloldal felé.) önök. (Élénk derültség. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az egész biztos! Ez a különbség!) Baky képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) hozott fel egypár konkrét esetet éppen az állampolgársági ügyek közül. Én azóta iparkodtam ezeket a konkrét eseteket tisztáztatni (Halljuk!