Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése i§hl november 12-én, szerdán. 13Í (Meskó Zoltán: A törvényhozók még: mindig nincsenek igazolva!) A törvényhozóknak csak akarniok kell, rögtön r igazolva lesznek. Az állampolgársági bizonyítványt mindenki megkapja, azonban éppen az említett helyzet következtében az állampolgársági bizonyítványok megszerzéséért olyan roham indult meg, amelynek eleget tenni rettenetesen nehéz. A belügyminisztériumnak van egy óriási mértékben kiépített osztálya erre a célra, amelynek személyzetét folytonosan szaporítom, de így sem tudok lépést tartani a követelményekkel, mert sokezerszámra jönnek ezek a kérések, úgyhogy bizony magam is érzem, hogy ebben a tekintetben rendet kell teremteni és rendet is fogok teremteni a közigazgatás decentralizációjával kapcsolatban, mert szerintem az állampolgárság igazolásának kérdése nyugodtan leadható alsóbb hatóságokhoz. Amilyen kevéssé adhatom ki^ kezemből a honosítás, vagyis az állampolgárság megszerzésének^ kérdését, éppen olyan nyugodtan merem leadni az állampolgárság konstatálásának és igazolásának kérdését, akkor, ha a megfelelő szervezet működésbe lép. Sok visszaélésről hallok ezen a téren. (Haljuk! Halljuk!) Az egyik képviselő úr is érintett efféléket, bár nem állt elő konkrét esetekkel. Meg kell mondanom, hogy a legszigorúbb ellenőrzést gyakorlom ezen a téren és minden eszközt alkalmazok annak megakadályozására, hogy hivatali vonalon ebben a tekintetben visszaélések történjenek. Eggyel azonban legyünk tisztában: az állampolgárság megszerzésének és igazolásának kérdése kereseti forrássá vált ebben az országban nagyon sok ember számára. (Andréka Ödön: Meg kell akadályozni! — Maróthy Károly: Ötvenezer pengőt kérnek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Zaj. — HaUjuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Roppant egyszerű rámutatni erre a problémára. (Rajniss Ferenc: Teljesen igaz!) Ügyvédek élnek ma abból, — ezt meg kell mondanom — hogy indokolatlan összegeket számítanak fel állítólagos közbenjárásaikért állampolgársági ügyekben. (Ügy van! Ügy van! — Taps. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Internálni őket!) Legyen nyugodt a képviselő úr, ha én konkrétumot kapok és rájövök valamire, akkor nem fogom sajnálni a legszigorúbb eszközök alkalmazását sem, (Élénk helyeslés,) csak az a. baj, hogy ez olyan úszó valami, amit ímegfogni nehéz. (Meskó Zoltán: Üszó fiskálisok! Ilyenek is vannak!) Az ügyvédnek kétségtelenül joga van a maga felét minden hatóság előtt képviselni és annak érdekeit védeni, ha a meghatalmazást felmutatja. Ez neki törvényes joga. Ezt a törvényes jogát én is kénytelen vagyok — akár akarom, akár nem — respektálni. (Egy hang a baloldalon: Amíg becsületes!) Igen, mihelyt azonban bebizonyul, hogy bárki bűncselekményt követ el, be kell csukni. Ebben a tekintetben teljesen egyetértünk. (Rajniss Ferenc: Sok keresztény csinálja!) Én itt nem akarok vádaskodni, csak konstatálom azt, hogy ez kereseti forrássá vált és ez az alapja és forrása rengeteg sok alaptalan gyanúsításnak, feltételezésnek és diszkreditálásnak, (Egy hang balfelŐJ: És vagyonnak!) amire mondhatom, a közigazgatási apparátus nem szolgált rá. Ha én a közigazgatási apparátusban eddig valahol nyomára jutottam visszaélésnek, — példákat tudnék felhozni — bizony, a legkrudélisabb megtorlást alkalmaztam. Ülnek emberek már emiatt és fognak ülni mindazok, akik a legcsekélyebb visszaélést elkövetik. (Élénk helyeslés és taps.) Több képviselő érintette az újonnan yiszszatért területek igazgatásának a kérdéseit. Paál képviselő úr beszélt Erdély igazgatásának a helyzetéről, Spák képviselő úr pedis- a Rutémföld: Kárpátalja közigazgatásának kérdéseit érintette. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezeken a területeken a közigazgatás rendkívüli nagy nehézségekkel küzd, a dolog természeténél fogva, de meg azért is, mert utóvégre a trianoni ország nem volt felkészülve arra, —mondjuk meg — hogy közigazgatási apparátussal ellásson új nagy területeket. A trianoni ország állandó leépítés folyamatát élte végig, úgyhogy képtelen volt megfelelő apparátust kitermelni arra az esetre, ha országgyarapodás következik be. Ez tény, amit be kell ismerni és amin nem tudunk segíteni. Ennek következményeit természetesen most viseljük. A felszabadult területeken ugyanis nem találtunk, vagy csak nagyon kicsi számban találtunk olyan embereket, akik teljes készültséggel alkalmasak lettek volna közigazgatási feladatok megoldására. Ez természetes is, mert azokon a területeken a magyarok nem tudták magukat kiképezni, a magyarok nem tudtak kellő iskolázottságot és szakképzést szerezni, ennélfogva nincsenek közigazgatásilag képzett emberek. Kénytelenek voltunk tehát egyrészt azért, hogy az ottani nagyon is rászorult és nagyon is érdemes emberek igényeit kielégítsük, odavaló, de kellően nem képzett embereket beállítani a közigazgatásba, másrészt pedig a trianoni magyar igazgatási apparátust felhígítani azáltal, hogy innen vittünk oda embereket. Az eredmény természetesen nem lehet tökéletes. Ettől az apparátustól tökéletes közigazgatást azonnal várni nem lehet. Mindent elkövetek a végből, hogy ezeket az időleges hiányokat és hibákat kiküszöböljem. Az ott alkalmazott tisztviselőket idehozom kiképezni, s innen küldök oda tisztviselőket tanítani. Fogok tanfolyamokat beállítani, egyszóval lassan-lassan igyekszem azt a közigazgatást olyan színvonalra emelni, mint amilyen színvonalon, mondjuk, a trianoni igazgatás volt, de ez időbe telik. És még egyet. A trianoni ország igazgatása is megérezte a területgyarapodás következményeit, mert ezt is fel kellett hígítani. A legjobb erők közül sokat kellett átvinnem az újonnan felszabadult területekre, akiket viszont nem tudok ugyanolyan értékű erőkkel pótolni. Ezek mind tények, amelyeknek szemébe kell nézni, amelyeket be kell ismerni és amelyekkel számolni kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hozzájön most az a helyzet, hogy a tisztviselői szukkreszceneiát ma megszerezni megfelelő elemekből rendkívül nehéz, mert a gazdasági élet a maga konjunktúrájával felszív minden embert. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt észleljük az egész vonalon végig, az igazgatás minden ágában. Az orvostól kezdve a vasúti bakterig, mindenütt hiá.nyok mutatkoznak azért, mert az emberek egyszerűen Dem mennek ezekre a pályákra. (Tauffer Gábor: Nem tudnak megélni ebből a fizetésből!) Erről nem akarok beszélni, mert nem tartozik az én reszortomba. (Maróthy Károly: Rendezni kell, mert különben elmennek az emberek magántisztviselőknek!) Csak egyet mondok, képviselő úr: olyan állam nincs, amely akkora fizetést tudjon adni a tisztviselőknek, mint aminőt azok a gazdasági életben ma kapni tudnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 20*