Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

12â Az országgyűlés képviselőházának 2 hittük, hogy kiforrott! — Maróthy Károly: Most már mindig ilyen lesz? Mindig átmeneti lesz? — Zaj.) Azt hiszem, nem kell magyaráz­nom azoknak, akik gondolkodnak, hogy miért beszélek átmeneti helyzetről. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Hovszky János: Lesz még jobb is!) T, Ház! Igen sok szó esett a mai vita fo­lyamán a centralizáció, a decentralizáció, az önkormányzati tisztviselők kinevezésének vagy választásának és a bürokráciának a kérdései­ről; ezek tulajdonképpen mind szoros össze­függésben vannak azokkal a reformgondola­tokkal, amelyeket volt szerencsém a Házban már unos-untalan sokszor kifejteni és amelye­ket ma megismételni igazán nem akarok. Egy kétségtelen: a reformnak először is a decentra­lizáció irányában kell történnie és másodszor az önkormányzati gondolat épségben hagyá­sával kell ezt a reformot megvalósítani. Ennek a két szempontnak az Összeegyeztetése nem ne­héz, mert ez a két szempont egyáltalában mines ellentétben egymással. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Hogy a közigazgatási reform szükséges­ségéről még néhány szót szóljak, továbbá ar­ról, hogy miért látom magam is elodázhatat­1 annak ezt a kérdést, legyen szabad rámutat­nom arra a helyzetre, amely például a közigaz­gatási tisztviselői kar tekintetében éppen az országgyarapodás következtében beállott. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az országgyarapodások következtében kénytele­nek voltunk olyan átmeneti intézkedéseket tenni, amelyek következtében az újonnan csat­lakozott területeken a közigazgatási tisztvise­lőket nem választás útján, — mert hiszen^erre nem volt lehetőség — hanem kinevezés útján állítottuk a helyükre. Ez a kinevezés ideigle; nes jellegű volt, ímert 1938-ban, amikor az első területgyarapodás történt, abban a biszemben voltunk, hogy azokat a területeket gyorsan át tudjuk vezetni azokon az átmeneti állapotokon, amelyek a választást lehetetlenné tették és gyorsan be tudjuk állítani a rendes appará­tust. Utána jött 1939, utána jött 1940 újabb területgyarapodásokkal, a helyzet nem válto­zott; úgyhogy ma már az országnak csaknem a fele területén kinevezett közigazgatási tiszt­viselőkkel dolgozunk, ideiglenesen kinevezeitt közigazgatási tisztviselőkkel, akiknek helyét itt benn az anyaországban még mindig nem lehet betölteni. Ez az állapot önként értetődő­iéig tarthatatlan és a közigazgatás munkájának határozottan rovására van. (Egy hang a szélső­baloldalon: Bizonytalan a helyzet!) Ezt a bi­zonytalanságot megszüntetendő tehát, szintén szükséges intézkedéseket tennünk, amelyek ugyancsak a közigazgatás reformjának komp­lexusában fognak megtörténni. Természetes már most, t. Ház, hogy ez a közigazgatási reform érinteni fogja a közigaz­gatás egész vonalát, a legalsóbb ponttól kezdve egészen a legfelsőig, amint ma sokszor hang­súlyoztáík, a jegyzőktől kezdve egészen a mi­nisztériumig, mert ami hiba van. áz mindenütt egyformán megvan. Egészen kétségtelen, s ebben a kritikus uraknak igazuk van, hogy a rendszernek bizonyos elavultsága és a mai idők követelményeihez való kevésbbé alkalmas volta teszi szükségessé a reformot. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ezt én sohasem tagadtam s azt hiszem, azok, akik ezt a kriti­kát gyakorolják, a receptet tőlem vették, mert én voltam az első, aki kiállottam és ezt nyíl­tan megmondottam. Természetesen a reform ki kell, hogy terjeszkedjék a községi igazgatás, 7. ülése 19 Uí november lÈ-ên, szerdán. a városi igazgatás, a vármegyei igazgatás és a miniszteriális igazgatás reformjára egyaránt. A bizottságban megmondtam, amire Szöllősi képviselő úr hivatkozott is, hogy én most csak a szorosan vett belügyi igazgatás reformjával fogok jönni es pedig azért csak ezzel, mert ez tartozik rám; és azt mondtam, hogy az állami igazgatás reformja majd ehhez fog igazodni, ami természetes is, hiszen az általános köz­igazgatás adja meg a vázat, amelyhez a szak­igazgatási ágazatoknak hozzá kell igazodniok mind területileg, mind pedig hatásköri beosz­tás és funkció tekintetében is. Az általam benyújtandó reform gondos­kodni fog arról is, hogy az állami szakigazga­tásnak az altalános igazgatáshoz való hozzá­igazodasa könnyen, zökkenő nélkül megtörtén­hessek. ( A részletkérdésekkel, amelyek szintén ide­vágnak, most talán nem foglalkozom; majd az egyes felszólalások kapcsán fogok ezekre ki­térni. Ezzel kapcsolatban csak azt tartom szük­ségesnek hangsúlyozni, hogy igazán köszönet­tel tartozom a Ház minden oldalán felszólalt képviselő uraknak azért, hogy ezt a kérdést igyekeztek objektíve kezelni. Maróthy kép­viselő úr lépte talán túl az objektivitás hatá­rat, azért engedje meg, hogy vele ne is szálljak vitába. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a szélsobaloldalon: Rossz fiú, nem érdemli meg\) Azzal ugyanis, aki az én jóhiszeműségemet vonja kétségbe, akár politikai ellenfél, akár nem, nem tudok vitába bocsátkozni. (Maróthy Károly: Saját nyilatkozatát olvastam fel a mi­niszter úrnak!) Erre megadtam a magyaráza­tot s azt hiszem, ez a magyarázat elfogadható a nélkül, hogy bárki a jóhiszeműségemet jogo­sítva volna kétségbevonni. (Maróthy Károly: Nem vontam kétségbe!) Olyan beállítással, mintha annak, hogy a magyar nép rosszabbul szaporodik, mint a nemzetiségek, körül­meny volna az oka, hogy a kormány a család­védelmi politikát elhanyagolta, én nem tudok vitába bocsátkozni. (Maróthy Károly: Nem is lehet, mert így van! Felelősek vagyunk ezért. Megmondtam, hogy mi a kifogásom! ,— Zaj. •- Elnök csenget.) A képviselő úr azt mondta, hogy Magyarországon a magyar népiség sza­porodása lényegesen visszaesett, a nemzetisé­geké nem, ós hogy ennek az oka az, hogy a kor­mány nem törődik a családvédelemmel. (Meskó Zoltán; Sok az agglegény. — Derültség a jobb­oldalon. — Maróthy Károly: Nagyon sokat le­hetne ezen segíteni, miniszter úr! Németország megkétszerezte!) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassaék a közbeszólásoktól tartózkodni. i vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Én ebben a beállításban sem a logikát, sem a jóhiszeműséget nem tudom felfedezni. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Most áttérek egy másik kérdésre, amely szintén nagyon foglalkoztatta a mai vitát, s amely tulajdonképpen egyik praedomináló témája volt. Ez éppen a család­védelemnek és azoknak az intézkedéseknek kér­dése, amelyek etekintétben történtek és a költ­ségvetés szerint történni fognak. Nevezetesen itt természetes előtérben áll az Országos Nép­es Családvédelmi Alap ós annak a funkciója. Örömmel állapítom meg, hogy az Országos Nép­es Családvédelmi Alap eddigi működésével szemben kritika nem igen hangzott el, (Rajniss Ferenc: Nem tudja senki, mi történt!) annak ellenére, hogy ez a Nép- és Családvédelmi Alap a funkcióját tulajdonképpen most kezdte meg, egy kialakulóban levő funkció ez, amely termé-

Next

/
Thumbnails
Contents