Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
124 Az országgyűlés képviselőházának 21 tervező irodát állítottak fel, mert ez a tervező iroda alkalmas lesz arra, hogy az Alau által létesítendő házak stílusát, valamint ezeknek a házaknak egyéb tekintetben meg-felelő voltát is irányítsa, illetve biztosítsa. Ezzel kapcsolatban eery gondolatot vagyok bátor felvetni a t. Há? előtt, ami szintén a magyar városok és községek problémája: azt, hogy a magyar városok, különösen az idegenforgalmi szempontból jelentős városok, községek és üdülőhelyek stílusa az irányítás nélküli, ízléstelen és hozzá nem értő építkezések miatt elcsúfult. Nem látom semmi akadályát annak, — megint külföldi példákra utalok — hogy a községek és városok, különösen pedig az idegenforgalmi szempontból jelentős helyek építészeti stílusa megfelelő jogszabályalkotással irányíttassék. Bár tudom, hogy a magyar ember individualista és minden korlátozás ellenhatást szül. mégis azt hiszem, ha olcsó vagy ingyenes típustervekkel látjuk pl az embereket, akkor az az ellenhatás, amelyet a korlátozás kivált, könnyen megszüntethető vagy csökkenthető. Végezetül szeretnék még' egy kérdést felhozni, a magyar köztisztviselők, különösei] a kistisztviselők kérdését. Talán nem szigorúan a belügyi tárca keretébe tartozik ez, de a magyar köztisztviselő-társadalom nagy része a belügyi tárcát szolgálja, ezért nem időszerűtlen, ha ezt a kérdést felemlítem. Teljesen bízom abban, hogy a kormánvzat a drágulási folyamatot meg tudja akadályozni. de 1 az eddig elért árnívó indokolttá, kötelességévé teszi, hogy tisztviselőinknek, különösen pedig az úgyis nagyon szoros keretek között élő kistisztviselőinknek fizetése felemeltessék. A magyar köztisztviselő-társadalom, azért a fes-yelmezettségért, amelyet ezekben a nehéz időkben fcannsított, megérdemli, hogy segítsünk ra.jta^; ezért kéreim. a kormányzatot most a költségvetés tárgyalása során, méltóztassék az errevonatkozó rendeletet mielőbb kibocsátani. T. Ház! A belügyi tárca az, amely az állami élet alapfeltételeit a közigazgatás! fenntartásával és a közrend biztosításával megteremti. Rendezett, nyugodt állami életet nem lehet elképzelni a nélkül, hogy a. közigazgatás jól és a kor kívánalmainak megfelelően ne működnék. Ez az oka annak, hogy ma, amikor az emberek gondolat- és lelkivilágát háborús és gazdásági problémák töltik be, a közigazgatás reformját és belügyi igazgatásunknak a?. ú.i európai rendbe való beillesztését kívánjuk, mert meggyőződésem, hogy egy mulasztás «okszor nagyobb bűn. mint egy elhibázott cselekedet. Ezekkel a gondolatokkal a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és tans a, jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Szöllősi Jenő. Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam igen objektív szemmel, de néha ellenzéki mértéket is megütő kritikával illetett bizonyos kérdéseket. Amikor egyik-másik dologról beszélt, az az érzésem volt, hogy ugyanolyan hangot ütött meg, mint amilyet talán magam is használtam volna. Azt hiszem, ez egyáltalában nem esik elhangzott beszéde rovására. Igen objektív volt és ezt mindenesetre jól esik hallani a szembenlévő oldalon ülő képviselő úr részéről. Nem mondhatom el ezt Szeder János igen t. barátomról és képviselőtársunkról, aki az ő felszólalásában válaszolni akarván Maróthy Károly igen t. képviselőtársunknak, igazán nem objektíven, éppen olyan momentumokat szedett csak ki beszédéiből, amelyek az ő beszé'. ülése 1941 november 12-én, szerdán. dének csak egészen lényegtelen részei voltak, és ezekre akarta felépíteni azt a meggyőződését, hogy a mi kritikánk terméketlen és a mai időkhöz nem méltó. Én azt hiszem, hogy igenis, a mi kritikánkban is az igazi magyarságnak a szava hangzik fel és mindig gyakorolni fogjuk azt az önfegyelmet, hogy tudjunk a magunk kritikájának megnyilvánulásában objektívek lenni azontúl is, hogy a mi politikai kívánságainknak is kifejezést akarjunk adni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Elsősorban a magyar államigazgatás helyzetével szeretnék nagy általánosságban foglalkozni, szeretnék egy pillantást rávetni, úgy ahogyan 1867 óta kialakult, onegmerevédett és amint — az összes elhangzó vélemények koncé dáliák — a muai időknek már egyáltalán nem felel meg. Annak, hogy a mi államigazgatásunk tényleg ennyire idejétmulta, talán első és legfőbb oka az, hogy igazgatásunk egy tekintélyes része a Baeh-korszak örökségeként matradt reánk s ahogyan a magyar államigazgatás különböző fejezeteit kiépítettük, mindig a pillanatnyi adottságokat figyeltük és nem vettük talán figyelembe az egésznek a képét; elvesztettük szemünk elől az egész állami igazgatás egységének a kívánalmait, úgyhogy ennek eredményeképen a magyar államigazgatás nagyjából olyan képet tár elénk, ' hogy azt mondhatjuk: minden államigazgatási ág más é.s más szempontúik szerint épült fel. Kritikát lehetne gyakorolni sokféle szempontból, de én csak egyet akarok kiragadni, a területi megszervezéseknek a kérdését, mint olyat, amely leginkább kézenfekvő. Azt lehet mondani, minden egyes tárcának a szervezése területi szempontból más és más. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy először is itt yan a belügyek intézése a vármegyékben; más azután a területi beosztás az igazságszolgáltatásban, ismét más a közoktatásügyben a főigazgatóságoknál stb; a pénzügyek igazgatása megint újabb területi beosztás szerint épült fel, a honvédelemnek beosztása, a hadtestek beosztása, ismét egészen más, az előbbiektől eltérő; a földmívelésügynek kamarái 'megint más területi elvek szerint épültek fel, az iparkamarák ismét más területi beosztások szerint alakultak ki; úgyhogy olyan kép tárul elibénk, ha ezt az állami igazgatást nézzük, hogy két-' ségtelenül meg kell állapítani, hogy itt mindent inkább szemügyre vettek, semmint az egységes megalkotást. Tényleg azt kell hangoztatnunk: az állami igazgatás iminden ága kiált a nagy szervező után. Egy nagy szervezőnek kell eljönni, aki ezt egységesíteni tudja, aki olyan alapra tudja helyezni, amely az állami igazgatás szempontjából elfogadható és szükséges. Mert még egy tárca keretén belül is látunk a területi beosztások szerint eltéréseket, például éppen a belügyi tárcánál. A vármegyei igazgatás r a vármegyei beosztás szerint, a közbiztonság, a csendőrség megint egy másik területi beosztás szerint működik, úgyhogy nemcsak az egyes tárcák között, hanem ugyanazon tárca keretén belül is látjuk az eltérő szervezést. Azt hiszem, tényleg meg lehet állapítani, elérkezett annak az ideje, hogy teljesen atszerveztessék az egész magyar állami igazgatás. Nem mondhatjuk, hogy a magyar élet nem produkál elég tervet ezeknek megváltoztatására. Talán félévszázadosak azok a kiáltások, amelyek kívánják, követelik a közigazgatás reformját. Tényleg jöttek is reformtervek, ezek azonban mindig tervek maradtak. Majd,