Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

'Az országgyűlés képviselőházának 217. nagyobb É becsületet szerzünk és ami még fontosabb, jobb megélhetést biztosítunk a családos magyarnak. Ha lehet mozgósítani rendkívüli időkben, ha minden erővel fokozzuk az anyagi több termelést, lássuk be, hogy ennél is fontosabb a nemzet életerejének többlétéről gondoskodni, mozgósítani, családos magyarjaink rendelkezésére bocsátani az élet erőit, a több jövedelmet. Ha szabad költői hasonlattal élni, mondhatnók azt

> is, hogv szociális virradás van, szociális pirkadat, reggeli napfény özönlik szét a magyar társadalmon.. Ebben a friss reggeli fényben, józan és hűvös levegőben vegyük észre a magyar erősödés epvetlen feltételét, ezt a törvénybe kívánkozó igazságot, hogy első a családos magyar! Fizetésnél, alkalmazásnál, adózásnál, lakbérletnél, tandíjnál, tisztviselői előléptetések alkalmával érezzük a törvény szigorát, amely több jogot, több életlehetőséget biztosít családos magyarjainknak. Várjuk ezt a törvényjavaslatot, várjuk az intézkedést.« (Az elnök^ csenget.) Sajnálom, hogy az igen t. belügyminiszter űr nincs itt Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok 144. §-a értelmében hoszszabb ideig tartó idézeteket felolvasni tilos. Méltóztassék magát a jövőben ehhez tartani! Meskó Zoltán: Nem akarok az elnök úrral vitába szállni, de egészen magamban gondolom azt, amit mondani szeretnék (Derültséf}.), mert csak azt mondhatnám, amit nem akarok mondani. (Élénk derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen rejtélyes mondásoktól tartózkodni (Derültség.) és magát az elnöki figyelmeztetés ihez tartani. Meskó Zoltán: Huszonötéves parlamenti multam ad nekem önfegyelmezést, amikor a családos magyarról beszélek, amit a cenzúra ebben a formában nem engedett szóvátenni és amikor itt a Házban is figyelmeztetést kapok a mélyen t. elnök úrtól. Tisztelettel tudomásul veszem és nem folytatom e^t a témát Elnök: Képviselő úr kérem, minden hozzáfűzés nélkül méltóztassék az én elnöki figyelmeztetésemet tudomásul venni. Én módot adtam a képviselő úrnak, hogy ezt a megítélése szerint és talán valamennyiünk szerint is fontos kérdést tartalmazó és a cenzúra által törölt cikket végig felolvashassa, de elnöki kötelességemmel szemben követtem volna el mulasztást, ha ennek a felolvasásnak meghallgatása után nem figyelmeztettem volna a képviselő urat és ezzel veszedelmes precedensekre termtettem volna módot és alkalmat. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen az elnök!) Meskó Zoltán: Éljen! (Derültség.) T. Képviselőház! Én megkérdezném a belügyminiszter urat. ha itt lenne, így az államtitkár úrhoz, az ő helyetteséhez fordulok azzal a kérdéssel, hogy ebben a felolvasott cikkben melyek azok a gondolatok, amelyeket nem lehet a nyilvánosságra hozni1 Szerintem^ ha ilyen cikkek jelennek meg és ilyen beszédek hangzanak el, az inkább az egész országban megnyugvást kelt, mert a nép, a dolgozó milliók látják, hogy a többgyermekes családokkal igenis foglalkozunk és rajtuk segíteni akarunk. (Zaj. I— Palló Imre: Csak a kormány nem tud rajtuk segíteni!) T. Ház! Tekintettel arra, hogy az idő nagyon halad, röviden rátérek a névmagyarosítás kérdésére. Nagyon csodálkozom, hogy még mindig százával és ezrével fekszenek kérvények a belügyminisztérium illetékes osztálya előtt, amelyekben olyan idegen származású, ülése 19U november 12-én, szerdán. 119 magyarérzésű emberek kérik a magyar nevet ma, amikor sokak szemében nem konjunktúra a magyar név felvétele, akik tisztán lelkiismeretük szavára hallgatva, mintegy lelki kényszer alatt állva akarják nevüket magyarosítani és hónapokig, sokszor évekig várnak, míg a kérvények elintézést nyernek. Szeretném, ha az igen t. belügyi államtitkár úr és a belügyminiszter úr odahatna, hogy ezek a névmagyarosítás! kérvények legalább is abban az elbánásban részesüljenek a gyorsaság tekintetében, mint a névvisszaváltoztatási kérelmek. (Rapcsányi László: De a zsidókét is vissza kell változtatni!) Erre is mindjárt rátérek. Ennél a tárgynál rá kell mutatnom arra, hogy amikor az újságban a visszaváltoztatott neveket látom, olvasom és figyelemmel kísérem az illetők foglalkozását, akkor fényes bizonyítékát látom annak, amit mi magyarok mindig hangoztattunk, hogy mi soha senkit, nem kényszerítettünk névmagyarosításra, mert ezek a nevek és ezek a foglalkozási ágak fényesen beszélnek arról, hogy olyan egyénekről van szó, akiknek semmi különösebb érdekük az érvényesülés szempontjából nem lehetett, hogy nevüket annakidején megváltoztassák. Én most sem mondok mást, amikor elmennek,, én azt mondom minden kommentár nélkül: búcsúzom tőlük! (Helyeslés jobbfelől és a középen.) T. Képviselőház! Fontos lenne itt a névmagyarosítással kapcsolatban az újszülöttek keresztnevének megválasztása is. Ne tessék talán zokon venni tőlem, megfigyelő ember vagyok és a nevek után is szoktam következtetni. Lehet valakinek idegen hangzású nev©

: meg tudom érteni, hogy ragaszkodik az ősi családi névhez, nem mindig, de lehet eset, hogy az illető ragaszkodása tiszteletreméltó. Amikor azonban a gyermeke megszületik, akkor igazán válogathatna egy jó magyar nevet az ősi családi név mellé. Amikor én annakidején láttam a Bácskában, hogy a közjegyzőnek a fia Dusán lett; a másik fia Vladkó, a lánya meg Danica, akkor láttáim, hogy az a magyar királyi közjegyző az idegen neve mellett még erősíteni akarta addigi szellemiségét, a

t származásához való ragaszkodását, míg viszont, ha a Csaba vagy a Bánk nevet adta volna gyermekének, ahogyan az unokáimat így hívják, mert mi nem vizet prédikálunk, hanem tényleg úgy is cselekszünk, ahogyan beszélünk, ha jó magyar nevet adott volna gyermekének, akkor ezáltal jobban dokumentálta volna a nemzethez való tartozását. Szükségesnek tartanám tehát, ha összeállítanának egy ilyen névjegyzéket, amely végre tartalmazná az ősi magyar neveket, a Csabákat, Bánkokat, stb. hogy az illető szülők választhatnának és az anyakönyvvezetők figyelmeztetnék a szülőket erre, mert a legtöbbnél nem a jóindulaton múlik a dolog, a legtöbbjet nem is gondol rá. A keresztelő papság is figyelmeztethetné a szülőket erre a dologra, akkor mindeneseitre nem találkoznánk Ősi családoknál Egonokkal és Theofilokkal (Rapcsáliyi László: Meg Arisztidekkel!) és Arisztotelészekkel (Derültség.), hogy újabb,szót ne használjak, hanem az ősi magyar név dokumentálná azt, hogy magyarok vagyunk. Ez furcsán hangzik, azt hinné valaki, hogy ez amolyan magyarkodás. Ez egy mozaik és ilyen mozaikokból áll a nemzeti élet, ezeknek összetételéből lehet következtetni a lelkületre, a goudolko'dásra., T. Képviseilőház! Természetesen a névmagyarosítással kapcsolatban, amely ügynek egyik előharcosa vagyok egy negyedszázad