Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

120 'Äz országgyűlés képviselőházának 217. óta, sohasem gondoltam arra, hogy bárki tör- \ ténelmi neveket vegyen fel azt a hamis látszatot keltve, mintha 6* is nagy családból származnék. Én sohasem törtettem» és mindig elítéltem, amikor az ipszilonok után szaíadig&Itak a névmagyarosításnál. Igenis kivenném a történelmi neveket. Most újabban már vannak védett családi nevek, a múltra vonatkozólag azonban ilyen védettség nines. (Rapesányi László: Van Hunyady!) Van Hunyady, például, aki regényt ír és vannak mások. Amikor Rákóczi hamvait hazahoztuk, iákkor egy zsidó üzlet be volt zárva és ki volt rá írva. hogy; »Családi gyász miatt zárva« — és hasonló dolgok fordultak elő. Neveket nem akarok mondani, mert nem akaróim azokat a tiszteletreméltó, nagynevű családokat még csak kapcsolatba sem hozni bizonyos magyarosított nevű zsidó egyénekkel, de ragaszkodom ahhoz, hogy a történelmi neveket visszamenőleg tisztítsák meg ezektől az emberektől. Ha megtisztították a közéletet, akkor tessék ezen a téren is megtenni ezt. Fel kell szólítani az illetőt, hogy történelmi nevét változtassa meg záros határidőn belül, ha pedig nem változtatja meg

v akkor visszakapja a régi nevét. (Rapesányi László: Minden magyar nevet el kell venni tőlük! — Palló Imre: A dupla neveik is szűnjenek meg!) Itt van a mozik neve. Erről már tegnap is beszéltem a kultusztárcánál, mert nem tudom megérteni, — és velem együtt nem tudja ezt megérteni az ország sok-sok százezer becsületesen gondolkodó magyarja — mi akadálya van annak, hogy teszem azt, a belügyi államtitkár úr titkárának a kisasszonya hívja fel azt a mozielnököt és ezt mondja neki: az államtitkár úr azt mondotta, nem szívesen látja ezeket az idegen neveket, — vagy pedig: a miniszter úr szívesesbben menne magyarnevü moziba. Ezek nem várnak mást, mint egy gyenge kis utasítást és akkor megszűnnek ezek az idegen nevek a mozik terén. Éppen így meg kellene szüntetni Budapest ten az idegen cégtáblákat. Azt mondhatná valaki: a mai háborús időkben hogyan lehet ilyen kérdéssel előállni? Mussolini, az olasz nép nagy vezére 24 óra alatt megszüntette az idegennevű cégtáblákat. Magam is csodálkozom azon, hogy ezek a mozitulajdonosok, akik magyar kultúrát akarnak teremteni, nem gondoltak erre, hanem megvárják, míg mi leszedjük azokat a táblákat. Mert oda fog jutni a dolog, (Mozgás a jobboldalon.) hogy erkölcsi pressziót fogunk gyakorolni, bojkottálni fogjuk azokat a mozikat, amelyek nem akarják a nemzeti műveltség ügyét szolgálni. (Egy hang jobb felel: Mi is ott leszünk! — Zaj a szélsőbalolda ion.) Mélyen t. Ház! Csak röviden neszelhetek egy másik kérdésről, a választói névjegyzékek összeállításáról. Nem tudom, hogy a választások mikor lesznek, úgy látom, elhalasztják azokat. (Szeder János: Még időszerű! — Derültség és mozgás a jobboldalon.) A választói névjegyzékek összeállításánál több becsületet követelek az illetékesek részéről. Becsületet és tisztességet, mert azt tartom és vallom, hogy aki embertársa választójogát ellopja, az bűnösebb és alávalóbb ember, mint az olyan, aki a másiknak az óráját lopja el (Ügy van! a széh sőbaloldalon.), mivel az illető meggyőződését sérti, megalázza a többi társa előtt a község ben. Az illető azt a jogot vagy mint frontharcos szerezte meg, vagy adófizetés címén jutott hozzá, vagy pedig bármilyen más jogcímen ' ülése 1H1 november 12-én, szerdán. Ha mi megadtuk neki a választójogot, akkoí becsületbeli kötelességünk ezt a jogot számára továbbra is meghagyni és himpellér az, aki őt büntetésből, bosszúból vagy nem. tudom milyen politikai okból, megfosztja választójogától. Éppen, mert most nem állunk választás előtt, ezért ennek miniden politikai íze el vai» véve^ Adjuk meg ezt, mert tudjuk a múltból. — mi, idősebbek, emlékezzünk csak vissza rá — hogy amikor azt mondhatta az illető: »ïït». választópolgár vagyok«, ezáltal az önérzetét ín emeltük ennek az embernek. Mi pedig gerinces. Önérzetes magyarokat akarunk nevelni. Nem meghunyászkodó kézcsókoló embereket, hanem gerinces, öntudatos, becsületes, törvény* tisztelő és tekintélytisztelő magyarokat akarunk nevelni ebben az országban. (Helyeslést T. Képviselőház! Sokak szerint kényes, szerintem azonban nem kényes témához jutottam el. Ez az a bizonyos könyv, amelynek ügyét a kultusztráca tárgyalásánál tegnap «jóvátettük. Arról a bizonyos Lagarde-féle könyvről vau szó, amelynek címe: »Schriften für Deutschland« és amelyet valamelyik okos ember jónak látott 1933-ban újból kiadni. Régen, má.* viszonyok között íródott ez a könyv, más világ volt itt is és ott is, tehát nem lehet azoknak rovására sem írni, de mindenesetre bántja a magyar önérzetet, a magyar öntudatot s amikor mi »Schulter an Schulter« egymás mellett küzdünk becsülettel, hűséggel, régi magyar hűséggel és heesülettel, — mert ez a nemzet még senkit be nem csapott ebben az életben, hanem ha kellett, kitartott becsülettel még saját kárán is — akkor a legkeveteebb, amit elvárhatunk, hogy ez a könyv 24 óra alatt tűnjék el_ a könyvpiacról. Ha még nem történt volna intézkedés a tegnapi felszólalás után, a magyar becsület érdekében megköveteljük a kormánytól, hogy ezt az intézkedést tegye meg. Mást nem mond ez a könyv, mint azt, hogy a magyar nép kiélte magát, tehát népsalaknak kell tekinteni, amely csak arra jó, hogy más nemzetek számára az utat javítsa. Ilyen salak nem akarunk lenni és azt mondjuk, hogy igenis, ezt a könyvsalakot ki kell puccolni az országból. A másik kérdést éppen a hagyományos német-magyar barátság érdekében teszem szóvá. Engem félreérteni nem lehet, mentegetni sincs okom magamat. Bennem az öntudatos magyar szólal meg, amikor kifogásolom, hogy a cenzúra engedélyével bizonyos írások jelenhetnek meg, amelyekben állandóan magyar nevek átkeresztelése folyik. Az emiber egészen új neveket kénytelen megtanulni, mert bizonyos uraknak eszükbe jutott, hogy ősi magyar városokat és falvakat idegen névre kereszteljenek. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de ha az ember kezébe veszi az egyik újságot s többek között például Pécs városáról, amely római alapítás s amelyet annakidején Sopianae-nak hívtak s amelynek lakossága századokra visszamenőleg túlnyomó többségben magyar volt, amely városban Nagy Lajos király alapított, ha jól emlékszem, magyar egyetemet, — ez volt az elsői magyar egyetem — akkor nem lehet itt erről a városról úgy beszélni, hogy ez nem magyar város, hogy ez »megint az lesz, ami volt« — én kívánom, hogy az legyen, mert egészen magyar volt-»' (Úgy van! Ügy van! a középen.) nem lehet azt mondani, hogy »az ember szíve összeszorul és melankolikus lesz az ember, amikor látja az embereket le-fel járkálni a városban és idegen hangot hall«. T. Képviselőház! Ebiben az országban a