Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

118 Ajz országgyűlés képviselőházának 217. ülése 194-1 november 12-én, szerőÁn. T. Ház! Mindez a baj és nyomorúság, amelyszavaimnak ebből a néhány mondatából kisugárzik, ismét az annyit és oly szívesen ócsárolt belügyi közigazgatásra volt bízva, hogy hárítsa el. Újból Bonczos Miklós nyert megbízatást árvízvédelmi kormánybiztosként. r Munkáját súlyossá tette az, hogy a múlt év őszén és ez év kora tavaszán befagytak a folyók, különösen a Duna fenyegette mérhetetlen veszedelemmel a dunamelléki nép életét, vagyonát és biztonságát. A kormányzat ismét feladata magaslatán állt ebben a kérdésben, a katonai be; vonulások és a belvizek miatt kenyértelenné vált munkások megsegítésére szolgáló 40 millió pengőből 28 millió pengőt bocsátott rendelkezésre azért, hogy a céltudatos intézkedések valóban fel tudják mutatni a komoly eredményeket. T. Ház! Ezekben az örökös helytállást követelő rendkívüli időkben nemcsak hogy nem hálás, de súlyos feladat az államigazgatás bármelyik fontos posztján szerepet vállalni. Nem is lehet ez máskép, mint a nemzet egyetemének messzemenő együttérzése és jóakaratú megértése alapján. Meg kell hogy állapítsam, hogy ebben az esztendőben, ha nem is messzemenő együttérzés, de a jóakaratú megértés terén sokkal többet kapott a kormányzat a túloldalon lévő ellenzék részéről, mint a megelőző években. Talán nem tévedek, ha ezt annak tudom be, hogy ma minden jó magyar ember érzi, hogy ha ebből a fergetegből, amely minket körülvesz, különösebb veszély és veszteség nélkül kerülhettünk is ki eddig, azért még mindig rendkívüli fontosságú kérdések várnak reánk, várnak megoldásra a jelenben és a közeljövőben és mégis érzi különösen minden jószándékú és tisztábblátású jó magyar ember, hogy ha valaha, akkor most az erők összefogása, összpontosítása, fel fokozása, növelése szükséges. (Úpy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én nem utolsó sorban ebben látom annak az okát, hogy a kormányzat munkája iránt az ellenzék a multévihez képest sokkal megértőbb magatartást tanúsított. T. Ház! Mivel az erők fokozása terén, a termelési és társadalmi rend nyugalma, biztonsága, zavartalansága tekintetében az én szerény megítélésem szerint a belügyi igazgatás ebben az esztendőben is jó munkát végzett, a m. kir. belügyminiszter úr személye és munkássága iránti változatlan bizalommal, a belügyi tárca költségvetését örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? . Porubszky Géza jegyző: Nincs több vezérszónok. Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök; Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Mielőtt beszédem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, pár «zóval foglalkozni óhajtok S pák t. képviselőtársam felszólalásával, amelyet egészen őszintén mondva, nem tartok a legszerencsésebbnekj£épviselőtársam kárpátaljai sérelmeket tett Kzóvá. Távol áll tőlem, hogy mielőtt ezeket a sérelmeket bárki, a hivatalos hely kivizsgálná, már most ítéletet mondjak, de meg kell állapítanom, hogy meggyőződésem és tapasztalatom szerint, mert ott kint jártam, a kormányzói biztos, aki ott a magyar államot, a magyar törvényt képviseli, minden tekintetben a legteljesebb mértékben feladatának a magaslatán áll íz egyszerű néppel állandó érintkezésben van. a nyelvüket igyekezett megtanulni, tudtommal a nyelvükön is szólott hozzájuk. így meg vagyok győződve arról, hogy a maga hivatásai tökéletes közmegelégedéssel, mind a ruszin nép, mind a magyarság szempontjából teljes egészében megelégedéssel betöltő kormányzói biztos ezeket a sérelmeket orvosolni fogja, amennyiben tényleg fennállanak. T. Képviselőház! A rend, a fegyelem és a nyugalom az országban, különösen a mai időkben, a nemzet szempontjából létkérdés. Merem állítani, hogy mi magyarok ezt a világháborút már megnyertük akkor, ha itt a belső rendet az utolsó percig fenn tudjuk tartani (ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.), dicsőséges hadseregünkre támaszkodva, egymást megértve, egymást megbecsülve és egymást nem túllicitálva. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Olyan képviselő beszél most itt, aki a rési világháborút is végigélte itt ebben a Házban, végigéltem, amikor a frontról bekerültem ide. sok tapasztalat fűződik itteni működésemhez, sokat láttam, sokat tapasztaltam. Hibát követnék el magammal szemben, vétkezném a lelkiismeretem és a nemzetem ellen, ha nem ezeknek a tapasztalatoknak a figyelembevételével cselekedném itt, mint törvényhozó. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Rend, fegyelem, nyugalom, bizalom a legfelsőbb vezetésben, az ország államfőjében (Éljenzés és taps.), bizalom a m. kir. honvédségben (Éljenzés.), amely most i» olyan fényes tanújelét adja annak, hogy méltó a_ dicsőséges múlthoz! Mi. ellenzéki képviselők, bizonyos hangfogóval szólunk a kérdéshez, sok kérdést nem is hozunk így közvetlenül a nagy nyilvánosság elé, éppen az előbb említett szempontokat véve figyelembe, de méltán elvárjuk, sőt megköveteljük a kormánytól, hogy méltányolja az ellenzéknek ezt a hazafias eljárását, s a rend^ és nyugalom fenntartását necsak a csendőrségre és a rendőrségre bízza, — hiszen ezekre is szükség van — hanem szociális intézményekkel igyekezzék az országban a nyugalmat fenntartani és megőrizni. Elsősorban a családvédelmi intézkedésekre gondolok, mert az idők nehézségét mindenki érzi, de legjobban a többgyermekes családok érzik az idők súlyos voltát. Nem karitatív módon, nem gyűjtés formájában, — hála Istennek, a kormányzat már részben letért erről az útról és komolyabban fogja fel a dolgot, mint a régi liberális rendszerben fogtak fel' ezt a kérdést — ha^em komoly családvédelem alapján kell az országot taloraállítani és az embereket megnyugtatni. Természetes, hogy amikor az ember családvédelemről beszél és erről cikket ír, akkor méltán elvárhatja, hogy amikor a többo-verraekes magyar családokról van szó, az a cikk meghallgatásra talál, nem pedig az történik Vele, bogy a cenzúra kitörli és nem engedi meg a megjelenését. Ezt a cikket csak azért olvasom fel, hogy a t. Ház meggyőződjék arról, hogy milyen komolyan fogta meg ezt a kérdést (olvassa): »Első a családos magyar. Átállításról beszélnek. Naponta halljuk a szót: Korforduló. Nos, ehhez a korfordulóhoz mi is hozzászólunk. Magyar szabadságról, független népi politikáról csak akkor beszélhetünk, ha ezt a célkitűzést alátámasztjuk gyakorlati intézkedéssel s megterem t;j ük az átállítást»