Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. hanem a berendezést, a felszerelést is köteles volt az új engedélyesnek átadni.(Lili János: És a tőkével mi lesz'O Még egy figyelemreméltó intézkedés született meg ezen a térent, éspedig az, amely kötelezte keresztény bérlővel való szerződés esetén a zsidó üzlettulajdonosokat, hogy korlátlan időre a keresztény fél egyoldalú akaratnyilvánítása alapján a szerződés meghosszahbíttassék. Mindezek az intézkedések, t. Ház, azt mutatják, hogy a belügyi igazgatás gyakran szinte a magánjog határát súroló intézkedések megtételére, is halaszthatatlanul és teljességgel kész, ha kereszténv érdekek komoly védelméről van szó és etekintetben semilven oldalról, semmiféle kitanításra nem szorul. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Előttem szólott t. képviselőtársaim a legnagyobb elismerés hangján szóltak két intézményünkről: a m. kir. csendőrségről és a m. kir, rendőrségről. Történt ez Baky László kénviselő lír részéről éppen úgy, mint Közi Horváth és más képviselőtársaim részéről. Ez nem teszi számomra szükségtelenné, hogy a magam részéről is megemlékezzem a csendőrségről és a .rendőrségről, amelynek munkáját kiváltkén azért értékelem és tartom nagyra, mert olyan időkben nyilvánult meg, amikor örvendetesen gyarapodott az ország területe és lakossága. Laktanyákat, felszerelést, helyiségeket márólholnapra bérbevenni vagy f előteremteni nem nagy tudomány, de a törvényeket, a kötelességét az előírásnak megfelelően szolgáló és óllá tó csendőrt vagy rendőrt skatulyából előhúzni nem lehet. Ebből a szempontból kell meaí telni szerintem azt a rendkívüli munkát, amely a tisztikarnak, a legénységnek, az őrszem élvzetnek. stb.-nek pótlása terén úgy a csendőrség, mint a rendőrség intézményénél egyaránt elvégeztetett. Hasonló fejlődé*? tapasztalható a m. kir. rendőrségnél, mint a m. kir. csendőrségnél úgy a korszerű elhelyezés, mint pedig a felszereiétekintetében. lAí megnagyobbodó ország a rendőrségnél bizonyos szerkezeti változást tesz újra szükségessé. Az 1930-as évek kényszerű takarékossági rendszabályai hozták magukkal azt az intézkedést, amely a rendőrség vidéki szolgálatában a kerületi főkapitányságokat mint olyat megszüntette és az ő hatáskörüket az országos vidéki főkapitányság hatáskörében vonta Össze. Ez annakidején szükséges és elegendő intézkedés is volt, a megnagyobbodó ország követelménye azonban az lenne, hogy a vidéki kerületi főkapitányságok újból állíttassanak helyre. Számadatokat sorolhatnék fel^ a csendőrség és rendőrség nagyvonalú munkájáról, a fejlesztéshez szükséges munkáról, de ezek egyáltalán nem alkalmasak megérzékítemi azt a munkát, de mégkevésbbé alkalmasak megérzékíteni azt a rendkívüli teljesítményt, amelyet csendőrségünk és rendőrségünk és azok tagjai szélben és hóban, sárban és esőben, kövezeten és úttalan-utakori, örökös helytállásban és szüntelen vigyázásban — ezen időkben is — úgy végeztek, hogy a közvéleményben soha sehol az én emlékezetem szerint panasz és komoly kifogás a csendőrség és rendőrség munkájával szemben nem merült fel. (Ugy van! Ugy van!) Ez a tény már önmaga a legnagyobb elismerés és dicséret a csendőrség és rendőrség intézményével szemben, amelyhez a Ház valamennyi oldala részéről csak a legtel-' ülése 1941 november 12-én, szerdán. 117 jesebb tiszteletet, elismerést és hálát nyilváníthatjuk. (Élénk helyeslés. — Börcs János* Ugy van! Megérdemlik!) Két olyan kérdést szeretnék röviden érinteni, amelyek nelmi tartoznak ugyan szorosan a belügyi igazgatás körébe, de amelyek mellett szintén nem michetünk el szó^ nélkül, ezek pedig a menekültügy és aizi árvízvédelem. \ Két meinekült-áradat lepte el Magyarországot, az első a világhiáború végén és a második most ennek a második világháborúnak a kezdetén. Sajnos, ez utóbbi még napjainkban is tart. Magyarok tízezrei váltak földönfutókká, váltottak át hozzánk, támaszt és menedéket keresve. Számuk 1941 tavaszára már 62.000 főre nőtt. Siralmas, nem. megvert, csak ősi földjéről, otthonából kivert sereg volt ez. A kormány gyorsan és erélyesen intézkedett, menekültügyi hivatalt állított fel és az egész kérdést a belügyi igazgatás hatáskörébe vonta, menekültügyi kormánybiztossá Bonczos államtitkár urat nevezte ki. (Éljenzés.) Céltudatos intézkedések egész sora amelyekből — meg kell mondanom — az ország valamennyi törvény hatósága méltóan kivette a maga részét, elnéptelenítette lassanként ezeket a menekülttáborokat, 62.0(10 magyar testvérünket munkához, kenyérhez, otthonhoz, fedélhez juttatta. mindezt akként, bogy ez a nehezülő életviszonyok miatt oly sokat és sűrűn panaszkodó és kesergő {magyar társadalom szinte tudomást sem szerzett arról, hogy a nála sokkal súlyosabb helyzetben levő 62.000 magyar testvérének sorsát így sikerült nyugalmi állanothoz jutta,'tni. A kormány 26 millió pengőt bocsátott erre a célra rendelkezésre. Sajnos, még el sem ült az első áradat, már jelentkezett a másik Dél-Erdélyből és különösen Jugoszláviából. A Jugoszláviából jötteken való segítést megnehezíti az a körülmény, hogy nagyoblb részük ipari munkás. Többek között családtagokkal együtt közel ötezer bányászról van szó, akiknek elhelyezése, foglalkoztatása a magyar iparnak telítettsége miatt meglehetősen nehéz feladat, de tudjuk, hogy ezen a téren is már a legjobb úton halad a munka. T. Ház! A másik kérdés, amelyről egészen röviden beszélni kívánok, az árvízvédelem. Amiről az előbb szólottam, mindaz olvan időkben történt, amikor vészesen igazzá vált a költő szava: »Habár felül a gallya s alul a víznek árja, mégis a víz az úr.« Az időjárási viszonyok rendkívüli és sajátságos Összejátszása folytán az 1940-es és 41*es években a vizek mérhetetlen Özöne lente el a magyar földeket. Sík tengerek keletkeztek, messze sík tengerek. Romlás és pusztulás, félelem és vad kétségbeesés lett úrrá magyaroknak a tízezrein. Másfélmillió holdat öntött el azt ár, 4000 ház dőlt össze. 10.000 ház rongálódott meg vészesen, közel 25—30 millió pengőre tehető az a kár, amely ßi magyar életet e miatt az árvizes belvízveszedelem miatt érte. (Egy hang a azélsőbahldalon: Kinek a hibájából?) Itt meg kell állapítanom és le kell szögeznem azt, — mert bizonyos sugalmazásról hallunk a magyar közéletiben — nem igaz az, hogy az a muinka, amely helyreállította a 4000 rombadőlt házát és aimely helyreállította a 10.000 vészesen megrongálódott házat, ne volna a legjobb munka, nem igaz. hogy ez nem időt álló imiunka_ és hogy ez nem olyan épületek ezek, ïamelyek jó és állandó tartósságot biztosító helyre épültek volna. (Kossuth Pál: Ezt t nem is mondhatja senki!)