Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

116 Az országgyűlés képviselőházának 21 f. Szeder János: T. Ház! Ezekben a rendkívüli időkben lehetetlen a magyar államigazgatás létfontosságú kérdéseit, mint amilyen a belügyi igazgatás a maga egészében és részeiben is, a mai esemiémyekre való tekintet nélkül bírálat tárgyává tenni. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy a «orsukat, jövőjüket a tengelyhatalmak győzelméhez kötött népeknek, nemzeteknek és államoknak a mai időkben legfőbb követelménye az, hogy a termelési és társadalmi rend nyugalma, zavartalansága és biztonsága fenntartassék. Aki nem ennek a vitathatatlan ténynek szemszögéből teszi bírálat tárgyává a magyar belügyi igazgatás és a magyar belügyminiszter úr ténykedéseit, az vagy hamis képet kap vagy hamis képet ad. Lehetetlen el nem ismerni, hogy ebben az örök helytállásban, a rajtunk kívül álló okok következtében fokozatosan és folyton nehezülő magyar életben, a halaszthatatlan tennivalók elsodró áradatában természetszerűleg elintézetlenül maradnak és kell, hogy maradjanak olyan dolgok, amelyeknek fontossága, szükségessége tekintetében — merem állítani — a kormánypárt és a túlsó oldalon levő ellenzék között semmi lényegbevágó különbség nincs. {Ügy van! jobb felől.) Mindezektől az előttem felszólalt képviselők közül egyedül Maróthy Károly igen t. képviselőtársam tekintett el. Ö kifogásolt dolgokat, amelyek valóban joggal kifogásolhatók, de amelyeknek megoldására ma sem idő, sem nimber, sem pénz nemi áll rendelkezésre. Kifogásolta például azt, miért nincs meg már a 8500 artézi kút, amint azt Johan államtitkár úr a maga könyvében kívánja és szükségesnek látja. Keresi rajtunk az 5500 orvos hollétét, aki hiányzik a magyar egészségügyi szolgálatból. De továbbment. Szemére hányta ezen kifogásolt dolgok felsorolása során a belügyminiszter úrnak például azt, micsoda dolog az, hogy a magyar államnak mindössze két darab állami kútfúró berendelése van. (Börcs János (éles hangon): Másfél éve fúrnak már!) Elnök: Börcs János képviselő urat kérem, méltóztassék a parlamenti illemnek megfelelő hangot használni, ha már egyáltalában közbeszól. Szeder János : Elárulom Börcs Károly képviselőtársamnak, (Meskó Zoltán: János. János! — Derültség.) Börcs János képviselőtársamnak, hogy a magyar kormányzatnak nem azért áll csak két darab fúróberendezés rendelkezésére, mintha az ellenzéknél nem volna elég ebből a szer sziámiból, hanetem azért, mert a magyar belügyminiszter úr nem kívánta elvenni munkáját és kenyerét annak a sok derék kútfúrómesternek, aki éve hosszú; során át kifogástalanul látta el a maga munkáját. (Ügy van! — Taps Jobb felől. — Lili János: Kútfúrás és kútásáis az két külön munka! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szeder János: Bár számoimra is csak rövid félóra áll rendelkezésre, még van egy- megjegyzése Maróthy Károly képviselőtársamnak, aimely .mellett nem mehetek el szó nélkül. Maróthy igen t. képviselőtársain nagyon helyesein a magyar jövendő egyik létfontosságú kérdésének állította be a magyar nép szaporodás felemelésének kérdését. Elvitathatatlan tény, _ teljes mértékben, tökéletesen igaza van neki, ő azonban! eet az igazságot rögtön felhasználta arra, hogy váddal forduljon a magyar kormánnyal szemben és a családvédelmet mint olyat hozza fel, amely talán oka ülése 1Ù4-1 november lt-én

} szerdán. vagy okozója annak, hogy a magyar népszapo rodás nem kielégítő, hogy ez a szaporodás a körülöttünk lévő népekhez és mondjuk, nemteetiaégeinkhez képest is, sajnos,, igfeai elma

1radt. Ez a beállítás egyáltalában helyt nem álló. Anélkül, hogy Maróthy Károly képviselőtársammal (Meskó Zoltán: Pláne nőtlen emberek ne beszéljenek! — Derültség.) egyoldalú vitát folytatnék, felvetem a kérdési vájjon — és erre feleljen — a körülöttünk lévő népeknél is a nemzetiségeknél, a megszállott terüle tekről visszakerült nemzetiségeknél fokozottabb családvédelem van-e, mint nálunk? Nincs. Népszaporodást és családvédelmet így összekötni és mindebből a kormányzattal szemben vádat felállítani, tehát nem lehet. Rám Maróthy Károly igen t, képviselőtársamnak egész felszólalása annak az embernek benyomását keltette, mint aki a sajtbani csak a lyukat hajlandó meglátni. Méltóztassék megengedni, hogy én magáról a sajtról is beszéljek. Előttem szólott t. képviselőtársaim ellenzéki oldalról is igen meleg, elismerő hangokat találtak a magyar belügyi igazgatáls iránt azokon a munkaterületeken, amelyek a termelési ési társadalmi rend fenntartása érdekében komoly szolgálatot tejttejk. Beszéltek az egészségvédelem nagyvonalú fejlesztéséről, szó volt a Nép- ös Családvédelmi Alapról és sok egyéb másról, amik joggal keltettek elismerést a túloldalon ülő képviselőtársaimban is. (Űay van! XJgy van!) De nincs ez máskép a belíülgyi igazgatásnak az én felszólalásom keretébe eső tárgykörénél sem. így mindenekelőtt és < elöljiáírőban a legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem a m. kir. belügyminiszter úrnak azokról az intézkedéseiről, amelyek az 1939:1V. tc.-nek, az úgynevezett zsidó törvénynek a rendőrhatósági engedélyekkel kapcsolatos végrehajtásával voltak szoros viszonyban. Ez év július hó 31-ig zsidónak tekinthető természetes és jogi személyeknek birtokában volt 775 hasznothajtó jogosítványnyal kapcsolatos rendőrhatósági engedélyekből 682 vonatott vissza, tehát az Összes zsidónak tekintendő személyek és jogi személyek birtokában volt ilyen engedélyeknek a 88%-a. 93 ilyen rendőrhatósági engedély nem vonatott vissza azért, mert a törvénynek a 9. Va azt nem tette lehetővé. A belügyminiszter úr 'kezdeményezésére jött létre az ez évi 5560. száinú miniszterelnöki rendélet, amely végre a zsidó tőkéstársaktól kényszerrel szabadította meg a keresztény engedélyeseket. Voltak, akik örültek neki, mert a legnehezebb időkben csúsztak bele ebb© a kényszertársulásba, voltak, akik morogtak miatta. Ezek a morgók az igazi strohmannok, akiket fokozottabb 'felügyelet, alatt kell tartani s ha visszaesnének, akkor könyörtelenül és irgalmatlanul el kell venus tőlük az engedélyeket. A zsidóság természetszerűleg minden módon védekezik a gazdasági élet teréről való leszorítiása ellen. Égy ilyen védekezés volt számára az, hogy amikor elvették tőle az engedélyt, akkor a saját anyagi károsodáisa ellenére sem volt hajlandó sem az üzlethelyiséget, sem a berendezést, sem a felszerelést az új keresztény moziengedélyesnek rendelkezésére bocsátani. Ebből a halálos ölelésből szabadította ki a belügyminiszter úr rendelkezése a keresztény moziengedélyeseket azzal a rendelettél, amely kötelezte a volt moziengedélyeseket arra, hogy nemcsak a helyiséget,