Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése íHí november lÊ-èn, szerdán. 116 nagyobb mérvű kidoimiborítása á]l itt előtérben, de nem maradhat ki az elhagyottá nyilvánításnak és vele az állami gyermekvédelem új szabályozásának ügye sem. Akkor, amikor a viharba került Európa közepette nálunk is kiépült a nemzeti légvédelem, az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról, az úgynevezett Oncsa.-ról szóló törvény alapján azt hisszük, hogy kiépült a magyar szociális nemzeti létvédelem is. Helyesen nevezte ezt valaki a szegények önállósítási alapjának. Célja a t. Ház tagjai előtt közismert. Az volna kívánatos, hogy az ország- minden tagja előtt legyenek jól ismertek. Számiadatait is hallottuk az előadói jelentésben. Mozgékony, fiatal szervezettel épült ki és van részben kiépülőben. Ne f legyen <<elf ogultság, ha azt kérjük a felelős és hivatott vezetőktől, hogy ennek a nemes értelemben^ vett fiatal karakternek megőrzését alapelvképpen hagyják meg a jövőben is, hiszen ez reménységet ad a bürokrácia-mentes kezelésre is. Az Oncsa.-nak vannak pedagógiai és karitatív célkitűzései, de a néphez leginkább a vármegyei közjóléti szövetkezeteken át ér el. Ezek számára próbálunk a gyakorlatból fakadt tanácsokat felvetni. A közjóléti szövetkezetek munkaterve legyen lehetőleg fokozatos. Kevésnek bizonyult legtöbb helyen a személyzet. A közjóléti előadó és az ügyvezető igazgató munkaköre nincs eléggé tisztázva. Reméljük, hogy itt nem lesz dolgunk reprezentatív tisztségeknek és díszes pozícióknak latitüdjével. Véleményünk és az eddigi tapasztalatok szerint legfontosabb szerepe van a közjóléti szövetkezetek vármegyét, falut járó emberének, aki legyen erkölcsileg felelős, szakképzett, jó érzésű, de ha ilyen, nyerjen bizonyos szabad mozgási lehetőséget és megfelelő hatáskört. Kell a jó benti munkaerő is, aki esetleg a pénztárat vezethesse és kell okvetlenül r mérlegképes könyvelő, azonkívül gyorsíró és gépíró, iktató és irattárkezelő. Ez a minimális személyzet. Felvetem azt a gondolatot, hogy önnek a nagyvonalú munkának az e célra nevelt munkásgárdával való ellátására nem lehetne-e kétharom Oncsa.-inunkást képző tanfolyamot létesíteni, ahova szinte már diákkorukhan váló gatnók össze a munka vezetőit. Ennek légköré; ben nőnének fel a középiskolai és főiskolai képzés alatt. Általában azt látjuk, hogy ebben a munkában nagyon sok fordul meg a magyar nép szívével összefüggően az ellenőrzésen. Amennyire fontos az, hogy a munkában mindig szeretet és jóakarat nyilatkozzék meg, annyira fontos a szigorú és kemény kéznek, valamint a gyorsaságnak érvényesülése is. A közjóléti szövetkezetek egyik legfőbb tel adatánál, az építkezéseknél a központi anyagbeszerzés nem bizonyul minden vonatkozásban előnylösnek. Valószínűleg ez az oka a iSp^ik Iván képviselőtársunk által említett panasznak is. A helyi, esetleg szociális kerületenkénti megoldás az egészségesebb. Egy kerületen belül az érdekelt vármegyék egyike például a fa-, a mész-, a másik a kőanyagról a£ egész kerület varmegyéig számára tudna gondoskodni gyorsabb szállítással, kevesebb költséggel, mintha az anyagellátás központilag történnék. A házassági kölcsönök ügyéről már Közi Horváth képviselőtársam megjegyzésére reflektálva szóltam. Örömmel üdvözöl' jük ennek programomba állítását. Az Országos Nép es Családvédelmi Alapban vakság volna nem látni azt, hogy a magyar szociálpolitika egészen új útra lépett és nem lehet elvitatni azt, hogy lekerült a karitatív megoldásoknak útjáról s ezért igaztalan minden olyan kritika, amely továbbra is csak a karitatív megoldásoknak érvényesülését látja. A karitász, mint elv, természetes, hogy benne kell hogy legyen &, működésében, azonban a maga egész elgondolása egy új szociálpolitikai irány és ezt kell hogy mindnyájan örömmel üdvözöljük. Nagyon szeretnék még sok gyakorlati vonatkozást^ fölvetni. Azt, hogy az igazi egészséges szociálpolitika bizonyos mértékig mindig szociálpedagógia, elvi alapon is hangsúlyoznom kell, de ennek nagyon sok gyakorlati konzekvenciája kellene, hogy legyen es egy bizonyos szociális nevelés, amint ez tegnap a kultusztárcánál szóba is került, elengedhetetlen tényezője az egész nevelésnek. A nemzet vezetőinek, az egész nemzeti intelligenciának, de azt tartjuk, hogy magának a nemzetnevelésnek a legszélesebb rétegekben is foglalkoznia kell a szociálpedagógiai neveléssel, és ezért említjük fel örömmel, hogy az ezévi népfőiskolai programmban, amely körülbelül 47 ilyen népfőiskolában végzett munkát jelent kivétel nélkül mindegyikben tartunk az Országos Nép- és Családvédelmi Alap célkitűzéseit és munkáját ismertető előadást, nem beszélve arról, hogy nagyon természetesen közegészségügyi témák is elsőrangú helyet kapnak itt. A gyakorlati kérdések között felvetem azt, hogy nagyon jó volna az ország születő és ezután születendő fiatal magyarjai számára a nehéz időkben is megkönnyíteni az életbelépést, a napvilágralépést azáltal, hogy szabványosított csecsemőkelengyét kellene forgalomba hozni nemcsak azok számára, akik a vándorkelengye-akció folytán, a jótékonyság révén kapják ezeket a kelengyéket, hiszen a fizetőképes társadalom sem tud má könnyen és utánjárás nélkül hozzájutni a cseosemőkelengyéhez. (Ügy van!) Nagyon jó lenne, ha például a Hangya a maga egész országra kiterjedő hálózatot jelentő üzletei révén az egész ország területén forgalomba tudna hozni egységes» típusú csecsemőkelengyéket. Felvetem még azt, hogy a németek kísérleteznek a finn népfürdők, a saunák bevezetésével. Ez nálunk is jó lenne. Időm lejárt. Még egy hálás feladatunk van, mégpedig a feldícsérés gyanúja nélkül mondhatunk köszönetet a magyar társadalom nevében a szociális miniszternek, {Éljenzés és taps jobbfelől és a középen!) aki a szigort és a kemény kezet páratlan nemzet- és népszeretettel tudja egyesíteni, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) a magyar gátak őrtállójának, Bonczos Miklósnak, a gyógyító kéz és a gyógyító szív emberének, a fehérköpenyeges hadosztály vezetőjének, Johan Bélának és a segítő lelkiismeret emberének, Kádár Leventének (Éljenzés és taps jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én azt kívánom, hogy ez a szociális szolgálat továbbra is eredményes legyen... (Zaj a szélsőbaloldalon.) íClnök: Csendet kérek. Szabó Zoltán: ... és az egész nemzet számiára gyümölcsözően folytassa a maga munkáját. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok Vöziil? Árvay Árpád jegyző: Szeder János! Elnök: Szeder János képviselő arat illeti a szó. 18*