Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése íHí november lÊ-èn, szerdán. 116 nagyobb mérvű kidoimiborítása á]l itt előtér­ben, de nem maradhat ki az elhagyottá nyilvá­nításnak és vele az állami gyermekvédelem új szabályozásának ügye sem. Akkor, amikor a viharba került Európa közepette nálunk is kiépült a nemzeti légvéde­lem, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap­ról, az úgynevezett Oncsa.-ról szóló törvény alapján azt hisszük, hogy kiépült a magyar szociális nemzeti létvédelem is. Helyesen ne­vezte ezt valaki a szegények önállósítási alap­jának. Célja a t. Ház tagjai előtt közismert. Az volna kívánatos, hogy az ország- minden tagja előtt legyenek jól ismertek. Számiadatait is hallottuk az előadói jelentésben. Mozgékony, fiatal szervezettel épült ki és van részben ki­épülőben. Ne f legyen <<elf ogultság, ha azt kér­jük a felelős és hivatott vezetőktől, hogy ennek a nemes értelemben^ vett fiatal karakternek megőrzését alapelvképpen hagyják meg a jö­vőben is, hiszen ez reménységet ad a bürokrá­cia-mentes kezelésre is. Az Oncsa.-nak vannak pedagógiai és karitatív célkitűzései, de a nép­hez leginkább a vármegyei közjóléti szövetke­zeteken át ér el. Ezek számára próbálunk a gyakorlatból fakadt tanácsokat felvetni. A közjóléti szövetkezetek munkaterve le­gyen lehetőleg fokozatos. Kevésnek bizonyult legtöbb helyen a személyzet. A közjóléti elő­adó és az ügyvezető igazgató munkaköre nincs eléggé tisztázva. Reméljük, hogy itt nem lesz dolgunk reprezentatív tisztségeknek és díszes pozícióknak latitüdjével. Véleményünk és az eddigi tapasztalatok szerint legfontosabb sze­repe van a közjóléti szövetkezetek vármegyét, falut járó emberének, aki legyen erkölcsileg felelős, szakképzett, jó érzésű, de ha ilyen, nyerjen bizonyos szabad mozgási lehetőséget és megfelelő hatáskört. Kell a jó benti munka­erő is, aki esetleg a pénztárat vezethesse és kell okvetlenül r mérlegképes könyvelő, azon­kívül gyorsíró és gépíró, iktató és irattárke­zelő. Ez a minimális személyzet. Felvetem azt a gondolatot, hogy önnek a nagyvonalú munkának az e célra nevelt mun­kásgárdával való ellátására nem lehetne-e két­harom Oncsa.-inunkást képző tanfolyamot léte­síteni, ahova szinte már diákkorukhan váló gatnók össze a munka vezetőit. Ennek légköré; ben nőnének fel a középiskolai és főiskolai képzés alatt. Általában azt látjuk, hogy ebben a munkában nagyon sok fordul meg a magyar nép szívével összefüggően az ellenőrzésen. Amennyire fontos az, hogy a munkában min­dig szeretet és jóakarat nyilatkozzék meg, annyira fontos a szigorú és kemény kéznek, valamint a gyorsaságnak érvényesülése is. A közjóléti szövetkezetek egyik legfőbb tel adatánál, az építkezéseknél a központi anyagbeszerzés nem bizonyul minden vonat­kozásban előnylösnek. Valószínűleg ez az oka a iSp^ik Iván képviselőtársunk által említett panasznak is. A helyi, esetleg szociális kerü­letenkénti megoldás az egészségesebb. Egy kerületen belül az érdekelt vármegyék egyike például a fa-, a mész-, a másik a kőanyagról a£ egész kerület varmegyéig számára tudna gondoskodni gyorsabb szállítással, kevesebb költséggel, mintha az anyagellátás központi­lag történnék. A házassági kölcsönök ügyéről már Közi Horváth képviselőtársam megjegy­zésére reflektálva szóltam. Örömmel üdvözöl' jük ennek programomba állítását. Az Országos Nép es Családvédelmi Alap­ban vakság volna nem látni azt, hogy a ma­gyar szociálpolitika egészen új útra lépett és nem lehet elvitatni azt, hogy lekerült a kari­tatív megoldásoknak útjáról s ezért igaztalan minden olyan kritika, amely továbbra is csak a karitatív megoldásoknak érvényesülését látja. A karitász, mint elv, természetes, hogy benne kell hogy legyen &, működésében, azon­ban a maga egész elgondolása egy új szociál­politikai irány és ezt kell hogy mindnyájan örömmel üdvözöljük. Nagyon szeretnék még sok gyakorlati vonatkozást^ fölvetni. Azt, hogy az igazi egész­séges szociálpolitika bizonyos mértékig min­dig szociálpedagógia, elvi alapon is hang­súlyoznom kell, de ennek nagyon sok gyakor­lati konzekvenciája kellene, hogy legyen es egy bizonyos szociális nevelés, amint ez teg­nap a kultusztárcánál szóba is került, elenged­hetetlen tényezője az egész nevelésnek. A nem­zet vezetőinek, az egész nemzeti intelligenciá­nak, de azt tartjuk, hogy magának a nemzet­nevelésnek a legszélesebb rétegekben is fog­lalkoznia kell a szociálpedagógiai neveléssel, és ezért említjük fel örömmel, hogy az ezévi népfőiskolai programmban, amely körülbelül 47 ilyen népfőiskolában végzett munkát jelent kivétel nélkül mindegyikben tartunk az Or­szágos Nép- és Családvédelmi Alap célkitűzé­seit és munkáját ismertető előadást, nem be­szélve arról, hogy nagyon természetesen köz­egészségügyi témák is elsőrangú helyet kap­nak itt. A gyakorlati kérdések között felvetem azt, hogy nagyon jó volna az ország születő és ezután születendő fiatal magyarjai számára a nehéz időkben is megkönnyíteni az életbelépést, a napvilágralépést azáltal, hogy szabványosí­tott csecsemőkelengyét kellene forgalomba hozni nemcsak azok számára, akik a vándor­kelengye-akció folytán, a jótékonyság révén kapják ezeket a kelengyéket, hiszen a fizető­képes társadalom sem tud má könnyen és után­járás nélkül hozzájutni a cseosemőkelengyéhez. (Ügy van!) Nagyon jó lenne, ha például a Hangya a maga egész országra kiterjedő há­lózatot jelentő üzletei révén az egész ország területén forgalomba tudna hozni egységes» típusú csecsemőkelengyéket. Felvetem még azt, hogy a németek kísérleteznek a finn népfür­dők, a saunák bevezetésével. Ez nálunk is jó lenne. Időm lejárt. Még egy hálás feladatunk van, mégpedig a feldícsérés gyanúja nélkül mond­hatunk köszönetet a magyar társadalom nevé­ben a szociális miniszternek, {Éljenzés és taps jobbfelől és a középen!) aki a szigort és a ke­mény kezet páratlan nemzet- és népszeretettel tudja egyesíteni, (Úgy van! Úgy van! a jobb­oldalon és a középen.) a magyar gátak őrt­állójának, Bonczos Miklósnak, a gyógyító kéz és a gyógyító szív emberének, a fehérköpenye­ges hadosztály vezetőjének, Johan Bélának és a segítő lelkiismeret emberének, Kádár Le­ventének (Éljenzés és taps jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én azt kívánom, hogy ez a szociális szolgálat továbbra is eredményes le­gyen... (Zaj a szélsőbaloldalon.) íClnök: Csendet kérek. Szabó Zoltán: ... és az egész nemzet szá­miára gyümölcsözően folytassa a maga mun­káját. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok Vöziil? Árvay Árpád jegyző: Szeder János! Elnök: Szeder János képviselő arat illeti a szó. 18*

Next

/
Thumbnails
Contents