Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

98 Àz országgyűlés képviselőházának tit. osztottak ki. Azért mondom el eat ta belügyi tárca keretében, mert a miniszter úr figyelmét fel akarom hívni arra, hogy a községi elöljáróságok akadályozzák ezt az akciót. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kerületem egyik községében 120 igénylő közül mindössze tizenket' tőt javasolt a községi elöljáróság. Van olyan hely, ahol külön-külön minden igénylőtől kétpengős bélyeggel ellátott kérvényt követelnek, hogy ezzel is elaltassák a mozgalmat. Mi nem így képzeltük el a házhely-kiosztást és a kormány sem így ígérte a választások alkalmával. A ház és a haza egy tőből származó szavak és ez nem véletlenül van így. [Aki önálló tűzhely építését segíti elő, az egyúttal a haza fogalmát gyökerezteti bele a magyar társadalmi tömegekbe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amint a nemzetmillió sejtje a család, az országmillió sejtje a családi ház. Ehhez több joga vám minden magyar embernek, mint amennyit idáig láttunk teljesíteni. A másuk probléma: az élettér a népszaporulattal egyenes arányban tágul mindenütt. Nálunk szűkül. A magyar élet legnagyobb tragédiája az volt, hogy 1910-iki nóipszáinlálásunk 21 millió magyarországi lakosból mindössze tízmilliót talált magyar anyanyelvűnek, ebből is hétszázezer zsidó volt. A liberális korszak bűne, hogy idegenajkú magyar állampolgárokat akart elsősorban magyarrá tenni, ugyanakkor kiengedte százezerszámra a magyarokat Amerikába és beengedte helyettük Galíciából a zsidóikat. Harminc millió magyarról álmodtunk és egy lépést sem tettünk e cél felé. Azóta a helyzet egyáltalában nem javult. A trianoni Magyarország területén 1911-ben még 261.000 gyermek született. 1938-ban már csak 182.000, tehát évente 80.000 gyermekkel kevesebb magyar indult el az ő útján és sorsán. Természetes, hogy a halálozás időközben csökkent, azonban a halálozás csökkenése az élet meghosszabbítását, egyben pedig a nemzet elöregedését jelenti. Nem lehet tehát ezzel szemben tagadni lazt, hogy visszatért nemzetiségeink népszaporodása igen nagy s hogy az arányszámuk kétségtelenül éppen úgy megvan, mint régente volt. Ugyanakkor a mi természetes arányszámunk, a mi biológiai értékünk 10 ezrelékről 5*5 ezrelékre zuhant alá, a nemzetiségeké pedig felülemelkedett a 10 ezreléken. Miért van ez így? (Azért, mert nálunk a családvédelem frázishalmaz és szembekötősdi játék. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ne méltóztassék^ nyugtalankodni, én mindig bizonyítom azt, amit állítok. (Egy hang a jobboldalon: Nem lehet ezt bizonyítani!) Csak egy-két példát hozok fel. Tizenhárom évi szolgálat^ után, 33—35 éves korában szabad csak a csendőrőrmesternek megnősülnie. Ugyanez a helyzet a pénzügyőröknél. Azután a köztisztviselők családi segélye szégyenletesen és komolytalanul (kevés. Az egyke ellen nem indítunk komoly mozgalmat, nincs komoly örökösödési törvényünk. Az adóztatás terén a sokgyermekes családapákat az új közvetett adók bevezetésével valósággal büntetjük, ellenben pár pengő agglegényadóval megnyugtatjuk a lelkiismeretünket, pedig ezzel nem lehet azt megnyugtatni. Itt van egy másik probléma. Az állami kisés szükséglakások kezelésére és karbantartására a költségvetésbe felvettünk 350.000 pengőt, tehát egyetlenegy új állami kisház nem épül ezek után. (vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Nem kis házról van szó!) Tudora, hogy a miniszter úr az Oncsá.-ra méltózülése 19 Ul november J.2-én, szerdán. tátik gondolni, bátor leszek arról is beszélni, részint pedig már beszéltem róla. Kénytelenek vagyunk Németország szociálpolitikájára gondolni, kénytelenek vagyunk a négyszobás munkásházakra, a jó fizetésekre, a magas életszínvonalakra gondolni, és arra, hogy a német nagy népi szolidaritás eljutott odáig, hogy a ,-oikgyermekes családanyákat kiemeli mindennapi munkájukból s elküldi egy évben egyszer legalább két-három heti szabadságra s ezalatt az idő alatt a városi asszonyok, kisasszonyokesetlég grófkisasszonyok mennek le a falusi házba és helyettesítik a családanyát, amíg az kipihenheti magát, mert az ß, családanya nem nyolc órát dolgozik egy nap, hanem huszonnégy órát dolgozik. Megvan a nagy szolidaritás abban a nagy német népben, amit mi hiába várunk annyira. Az eredmény az, hogy -Németország szaporodási indexe 3-5-ről felugrott 7-re. Lehetetlen nem gondolni Pétain tábornoknak tragikus kijelentésére, hogy: mi a háborút a gyermekszületések frontján veszítettük el. T. Ház! Összefoglalásul tehát a mi nép védelmi politikánkra ez a válaszunk. Mi azt a belügyi rendet, azt az alkotást ismerjük el. amely meg tudja állítani a magyarság népesedési visszaesését és nemzetiségeink minden joga mellett biztosítani tudja a magyarság népi elsőbbségét és biológiai erejét. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A lármafákat nemcsak a külső veszély idején kell megszólaltatni, hanem akkor is, amikor ennél nagyobb veszedelemről van szó, amikor vérveszteségünk veszedelméről van szó, amikor háttérbe szorulásunkról és térveszteségünkről van szó, mert ezek a bajok nagyobbak, fenyegetőbbek, állandóbbak és maradandóbbak, éppen ezért nehezebben kiküszöbölhetők. Pár év [megfeszített munkájával meg tudtuk teremteni a magyar nemzeti hadsereget, egy-két hét alatt lehet győzelmet nyerni a külső ellenséggel szemben, de népesedési, etnikai tórveszteségünknek csak a megállításához is súlyos évtizedek kellenek. a mérleget visszabillenteni pedig esetleg csak fél évszázad alatt lehetséges, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Akkor ne legyen olyan türelmetlen!) Hadseregünk nagy beruházási programra ja után kell jönni a második nagy. beruházási programmnak, amely népesedésünket erősíti meg, amely előbbre lendíti egész magyarságunkat ebben kz országban s amely nem kulturális és politikai elnyomással ^ akarja esetleg a nemzetiségekkel szemben fölényünket megtartani, hanem amely az eddig lekötött magyar népi erők felszabadításával akarja ezt megtenni. Ezért azt mondjuk, hogy negyvenéves adósság nyomja a lelkünket e téren s ennek a népesedési harcnak, a magyarság belső megerősítésének azonnali megindítása céljából, vagyunk mi magyar nemzeti szocialisták azon az állásponton, hogy nem támogatjuk a kormányt. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Közigazgatásunkra kell áttérnem. Sajnos, az idő annyira rövid, hogy csak rapszodikusan tudok erről beszélni. A jegyzőket minden évben pontosan ugyanazokkal a konvencionális szavakkal megdicsérjük, azonban minden évben újabb terheket rakunk rájuk s az eredmény az lesz, hogy ezek az aktahegyek alatt a munka frontján hősi halált fognak halni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mind idegbeteg lesz!) A másik pedig az, hogy a minisztérium ugyanezen idő alatt tovább gyámkodik a községek fölött. Ez érthető volt, amíg Trianon egy-két vármegyéjében koncentrált mindent a minisztérium, ma már azonban éppen a