Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselöházaTiak Ê17. területben több megterhelést nem bír el a minisztérium, anélkül, hogy hatáskörben ne mentesítené magát. Reméljük, hogy ez rövidesen be is fog következni; mert az aktaintézéshez ragaszkodhatunk, de ugyanakkor az irányítást el fogjuk téveszteni. T. Ház! A másik dolog az, hogy az autonómiákat nem frissítjük fel. A miniszter úr most benyújtott egy törvényjavaslatot, amellyel nemcsak a megyei bizottsági közgyűlés, hanem ezentúl a községek kapuját is lezárja az új felfrissülés előtt, lezárja a felfrissülő népi tömegek előtt a megyeházak és a községházak kapuját ezzel a javaslatával. 1929. évi törvényünk, a közigazgatás rendezéséről szóló törvény már nagyobbrészt kirendezte a magyar tömegeket az autonómiákból, most a miniszter úr még meg is fenyegeti az autonómiákat azzal, hogy ha politizálni mernek, akkor az önkormányzatukat felfüggeszti. Ha politizálni mernekH T. Ház! Nem az egyszerű politizálásról van itt szó, hanem arról, hogy ha nem a miniszter úr, vagy a minisztérium szájaíze szerint mernek politizálni! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ne tessék elfelejteni, hogy ki kezdte ezt a politizálást. Ezt a politizálást a kormány kezdte, amely közigazgatásunkat az önkormányzatokkal együtt kortesszolgálattá süllyesztette le. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék még egyet elfelejteni: az önkormányzatok láttak már ennél különb szeleket is, láttak már ennél különb fenyegetéseket is s az önkormányzatok nem ijedtek meg. Az önkormányzatok nyilván láttak kiválóbb diktátorokat is s az önkormányzatok megmaradtak, viszont a miniszter urak eltávoztak időközben. Nem tudom, hogy mi nem tetszik az igen t. miniszter úrnak a törvényhatóságok magatartásában, talán az, hogy a zsidókérdéssel szeretnek újabban foglalkozni, talán az, hogy a szociáldemokratapárt betiltását követelik ezek a törvényhatóságok. Teljesen igazuk van a miniszter úrral szemben, ha ezért állanak szem-. ben. Remélem, hogy nem ezért állanak széniben. Igazuk van a következők miatt: Az állampolgárság kérdése csodálatos dolog. Lenn az autonómia megtagadja; akkor a zsidó honpolgár, mert az lesz a végén, feljön Budapestre, bejelenti magát egy garni-szállóban, egy napig itt van és utána hazamegy az állampolgársági bizonyítvánnyal a zsebében. Megtörtént. Vannak tehetséges zsidó ügyvédek, akiknek csodálatos érveik vannak olyan emberek ügyében is, akik már visszavették a kilátástalanság miatt irataikat a megyénél és már a kitoloncolási eljárás megindult ellenük, mert Kőrösmezőre ment a távirat utánuk, hogy hopp, ne siessenek, mert hirtelen megvan az állampolgársági bizonyítvány. Azt beszélik, hogy némely csodástehetségü zsidó ügyvéd 2000—50.000 pengőért tudja megszerezni az állampolgárságot, ez természetesen az ő honoráriuma, nem a minisztériumé. A skála attól függ, hogy milyen hosszú orra van a zsidónak. (Derültség.) A másik a kisíbolás, az áruelrejtés, a munkauzsora és a lánckereskedelem: a zsidóság faji tulajdonságai. Eddig csak a magyar társadalmat fosztották ki, most már nemcsak a magyar társadalmat, hanem a magyar nemzetet, az országot hozzák veszedelembe és nyílt cimborái ellenségeinknek, nyilt országárulást követA faji bűnöket nem tudjuk internálótáborokkal megszüntetnii, azonban igenis, védekeznünk kell ellenük fokozottabb mértékben I ülése 1H1 november 12-én, szerdán. 99 internáló-táborokkal. Mi kérjük a r miniszter urat, mentesítse a politikai rendőrséget a nyilasok meddő üldözése alól és ezzel szemben tessék a zsidóságot nagyobb mértékben ellenőrizni, akkor majd előkerülnek az egyremásra elrejtett áruk, elrejtett raktárak. Tescék a zsidó -rádiókat egy szálig elkobozni, mert akkor nem lesznek, akik bujtogassanak az országban szerteszét, akik a hangulatot megrontják. (Taps a szélsőbaloldalqnj S te«sék minél előbb gettókba összegyűjteni őket, lakásaikat pedig a mi nélkülöző magyar testvéreink rendelkezésére bocsátani. Itt van ez az új javaslat. Háromszor, vagy négyszer hoztam már elő itt a Házban és mondtam el névsor szerint, hogy a budapesti törvényhatóságban hány zsidó van. Most olvasom az esti Magyarországban, te-hát a kormány lapjában, hogy 20 zsidó elveszti mandátumát. En 30-ról tudok. Ha igaz az, amit a kormánylap ír, akkor még 10 zsidó bennmarad, remélem azonban, hogy rosszul van tájékozódva és egy sem marad benn. Akkor is mi a helyzet ezen a téren? A zsidóknak a miniszter úr nem hosszabbítja meg a mandátumát, de meghosszabbítja a szociáldemokratákét és meghosszabbítja a Rassay-pártiakét. 21 szociáldemokrata, 19 polgári szabadságpárti, alias Rassay-párti és 11—12 liberális, Összesen tehát 52 mandátumot hosszabbít meg a baloldal számára a miniszter úr. Í108 választott bizottsági tagból 52-nek a mandátumát hosszabbítja meg, mert az, hogy most a zsidók helyett a díszgójok kerülnek be, hogy most a közjogi strohmannok ülnek ott, bennünket nem vigasztal meg. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Sőt azt mondhatom, hogy a zsidók már érzik, mi vár reájuk, sokkal tartózkodóbbak, míg a nagymellfi strohmannok, akik tudják, hogy hol, mit és miért kapnak, és mit nem kapnak, azok igenis, sokkal bátrabban fogják védeni a zsidó-érdekeket, mint eddig a visszahúzódó zsidók védték. Ez a helyzet, ez az igazság a miniszter úr javaslatában. Azt kell mondanom, hogy valósággal aa az eredmény, amit most ez a javaslat céloz, közjogi akasztófahumor lesz. Miért! Azért, mert 1940-ben mi kitöröltünk a budapesti választói névjegyzékekből 75.000 zsidó választöt, 1941-ben pedig a kitörölt 75.000 zsidó választó kiküldötteinek mandátumát meghosszabbítjuk ad infinitum, nem tudom meddig. Lehetetlen* hogy a keresztény magyar választók ne ke* rüljenek bele a választói névjegyzékbe; a zsidókat nagynehezen kiküszöböljük, de a választások eredménye továbbra is ottmarad. Ha mi tényleg meg akarjuk tisztítani a közéletet a zsidóktól, megkezdhetjük a 100 pengős zsidókon, azokat is kidobhatjuk, de a közjogi kulcs-pozíciókat, — aminő a törvényhatósági bizottsági tagság — főleg Budapesten, ami talán többet jelent súlyban, mint akárhány képviselőség, nem hagyhatjuk zsidó-bérencek kezén. Mert azt nyíltan és őszintén kimondom, minden konzekvenciáját vállalom ennek, hogy a miniszter úr a zsidó-bérencek mandátumát hosszabbítja meg. A városháza állam marad az államban és félvér marad továbbra is, egy polgári vegyeshátsasság^ a kormány elgondolásai és a budapesti assidó' sáír álláspontja közt. Amikor mi harcolunk és verekszünk a törvényhatóságok felfrissítéséért, ezt azért teszszük, mert az a szándékunk, hogy a magyar nép számára szerezzük vissza ezeket a törvényhatóságokat, ezeket a közületeket. Most meg16*