Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. dapest 450.000-et, tehát az összes többi városok csak 120.000 pengőt. Még érdekesebb, hogy a nemibeteggondozókra az összes magyar városok együttvéve 48.€CO pengőt tüntetnek fel régebbi költségvetéseikben. A járványok ellen pedig az összes magyar városok mindössze 70.000 pengővel védekeznek. Most ezek után méltóztassanak, megnézni költségvetésünket, amelyikben a fertőző és a népbetegségek elleni védekezésre nem milliókat, hanem mindössze 257.000 pengőt .állítottak be. Egy hatalmas nagy országnak ennyi pénze van csak az összes közületekben, alul és fent, a minisztériumban népvédelemre. Itt van azután egy másik ügy, a fürdőügy. A/t mondhatnák, hogy a fürdőügy nem. állami ügy. Valóban így is> van. Ha azonban nem vesz fel egyetlen fillért sem a belügyi költségvetésbe a minisztérium erre a célra, akkor legalább ne állítaná le a városokat, amikor azok akarnak erre a célra áldozni. De egy, helytelenül, rosszul értelmezett takarékosság elvénél fogva kihúznak minden olyan tételt, ami nem közvetlenül a közigazgatásra vonatkozik. Az eredmény az, hogy a törvényhatósági városokban még ugyan adnak egy-két vékony fillért erre a célra, de Magyarország összes megyei városai közül egyedül Nyíregyháza az, amelyik a fürdőügyre áldoz. Most méltóztassék elképzelni, hogy mi van a falvakban. Nincs időm részletezni, méltóztassék a téglásgödrökre gondolni, ahol egy-két hónapon át fürdenek, de egész éven át nincs fürdő. Itt van azután egy másik probléma. A szegény magyar családoknak valóságos katasztrófája, ha csak egyetlen tagjuk kórházba kerül. Az országos alap terhére csak akkor lehet a kórházi költségeket elszámolni, hogy ha az 1000 pengőt nem haladja meg az illető családfőnek, vagy bármelyik hozzátartozójának a vagyona. Két évvel ezelőtt 500 pengőt ért aa az ingatlan, ami ma 1000 pengőt ér. Visszafejlődés van tehát ezen a téren és kitesszük a pusztulás veszedelmének a magyar családokat, ha azoknak egyetlen beteg tagja kórházba merészel menni. (J^az! Ugy fan! íobbfelöL) A falusi lakosság élelmezési viszonyai megdöbbentők. Orvosok állapították meg, hogy a falvak lakossága 14—17%-ának táplálkozása ki nem elégítő. Itt van azután az ivóvíz kérdése. Johan államtitkár úr 600.000 kútról beszélt a falun és azt mondja, hogy ebből tíz év alatt 32.000 kutat vizsgáltak meg, amelyből minden négy kút közül hármat fertőzöttnek találtak, MegáJlapítja, hogy 8500 kútra van menthetetlenül szükség és ezeket mi csak 18 év alatt, tudjuk pótolni. Kérdezzük, hogy a tervek szerint mi lesz azzal az 568.000 kúttal, amit még meg sem vizsgáltak, amikor költségvetésünk csak 50.000 pengővel emeli fel az előirányzott költségeket és a magyar királyi kormányzatnak összesen két fúrógépe van? Hogyan akarja ezt a kérdést e]intézni? Itt van azután a biztosítási ügy. A decentralizált Oti. félmilliónál több embert kezel egyetlen épületben centrálisán. Az eredmény egynapi várakozás a beteg részére, amiig orvoshoz jut, amíg- beigazolja, hogy csakugyan tag-e, vagy sem. Az unifikóció késlekedik a visszatért területeken. Az eredmény az, hogy a tuberkulotikus és béna betegeknek 72 kilométert kell e miatt gyalogolniok. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A szegényügy botrányos, a bábaügy elintézetlen. Itt van azután egy másik dolog: 550 körorvos hiányzik a faluról, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 1941 november 12-én, szerdán. 97 ennyi állás betöltetlen. A belügyminiszter úr azzal vigasztal bennünket, hogy visszahívja rnajd a zsidó orvosokat közszolgálatba. A távollévő belügyminiszter urat figyelmeztetem, hogy nem erre van szükség, hanem arra, hogy a Mabi. és Oti. tartalékalapjaiból méltóztassék t kölcsönöket folyósítani orvosi lakások, rendelők Ezámára és tessék tisztességes fizetést adni. Akkor nem következik be, hogy Erdélyben 10.000 lélekre egyetlen orvos esik. Itt vannak azután a vidéknek az Oncsa.-val kapcsolatos kérdései. Tanyakérdésünk H0—40 év óta egy lépéssel sem' jutott közelebb a megoldáshoz. Megállapítottuk 1932-ben, hogy összesen 600.000 embernek, azaz két vármegyére kiterjedő nagy népessségnek mindössze 20 közigazgatási kirendeltsége, jegyzősége van, 16—18 orvosa és mindössze két állatorvosa. A tanyaközpontok megteremtése régi probléma, de semmivel sem jutottunk előbbre ezen a téren. Ott már, hála Isten, tartunk, hogy legalább iskolák vannak, 656 iskola van ezen a területen. A kczigazgatástudományi intézet feltérképezte Komárom vármegyét, szociográfiai kartonokra rávetítette a megye megoldandó problémáit. Ha ezeket a térképeket egymásmellé rakjuk, az egész megye kérdés-komplexuma előttünk ^an és egyúttal önként kínálkozik a megoldás lehetősége.^ Az volna a kérésünk,, hogy tessék minden vármegyében hasonlóképpen felvenni a szociális kartonokat, tessék ezeket a térképvázlatokat megcsinálni és akkor igazán lesz mód arra, hogy összefoglalva, az egész ország szociális politikájának alapját megvessük, azután lehet cselekedni és akkor egyúttal a belügyminisztérium lehetőséget nyújt arra is, hogy a többi szaktárcák is bekapcsolódhassanak a belügyi tárca szociálpolitikai munkájába és kisugározza ezáltal a belügyminisztérium mindazokat az intézkedéseket, lehetőségeket, sőt követelményeket, amelyek együttvéve oda vezetnek, hogy az egész ország szociálpolitikai arculatát meg tudjuk változtatni. Ezeknél a szociális térképeknél, éppúgy, mint az Onosa. pénzkihelyezésénél, nagyon helyesen, a hangsúly a lakáskérdésen, a házépítésen van. Hogyan állunk ezzel a kérdéssel? Egyik-.törvényünk 80.000 házisénylőről beszél. A földmívelésűgyi miniszter úr legutóbb már 160.000-ről beszélt. Mondjuk meg őszintén, hogy a magyar faluban lakó mezőgazdasági munkások, nincstelen kisemberek és törpebirtokosok, tehát a mezőgazdasági proletariátus között több mint 500.000 Önálló családfő van, aki házat szeretne kapni. Ugyanennyi azoknak a városi proletároknalk a száma, akik nem saját lakásukban élnek, jóllehet arra a «ok gyermeküknél fogva igényt tarthatnának. Egy millió emberről van tehát szó, és akkor mi nem törlesztjük az adósságot az 5000 házzal, hanem legfeljebb a, kamatját fizetjük az adósságunknak, de talán még ezt sem. Házhelyet köteles biztosítani a kormány, mert mi nem kívánjuk azt, hogy mind az egymillió embernek adjon pénzt házépítésre, de amortizációval törleszthető házhelyet joggal követelhet meg minden ember, mert addig is az a család mint kertet használhatja a házhelyet és ezzel tud magán segíteni. De mit tapasztalunk a háztelkek körül, a házépítés körül? A következőket tapasztaljuk. A múltról nem beszélek, mert a múlt képe elrémítő e tekintetben. Május 18-án jelent meg a rendelet a házhelyek igénylésének lehetőségéről, azóta mindössze négyezer házhelyet 16