Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

&6 Àz> országgyűlés képviselőházának 196. dekkörébe tartozik. A kartel tagjainak nagy része a Weisz Manfréd, a Rothmüller, a Magyar Fémlemezipar, a Magyar Fémdobozművek és azután valami Brachsteiner, szóval a hitsorsosok közül tevődik össze. Ők tartják kezükben a magyar dobozgyártást és az ármegállapítást. Szomorú szívvel vesszük észre, hogy Magyarország ezen a téren eljutott a csődhöz, mert a konzervgyárak nem rendelkeznek dobozzal. Mi történik ennek következtében? Ha nincs doboz, nem tudják a gyárak az üzemet fenntartani, nem tudják a borsot, zöldbabot, vagy húsokat stb. eltenni, amiből óriási kár származik. Tudok arról, valamelyik újságban olvastam, hogy az egyik cég milliós tételben kapott konzervdobozokat Németországból. A doboz ára egészen minimális összeg, mondjuk 30 fillér, vagy ilyesféle, de a kartel miatt és amiatt a bizonyos prohibitív vám miatt, amely a kartel érdekében van, a doboz, ha behoznák, belekerülne 65 fillérbe. Sokkal nagyobb tehát a vám, mint maga a vételár. Természetesen, ha mégis bejön ez a drágább doboz, drágább lesz a konzerv, s vele sok minden. Igen fontos volna tehát a konzervdoboz-kartel erejét megtörni. Ne az ő érdekükben legyen a prohibitív vám, hanem igenis, tegyék lehetővé, hogy vámmentesen jöjjenek be ezek a dobozok és álljanak a magyar konzervgyárak rendelkezésére, mert ezzel a munkaalkalmat is szaporítjuk. Ha ezzel a magas vámmal engedik be a dobozt, akkor tulajdonképpen rejtett fizetéscsökkentést vagy árdrágítást hajt végre a kormány. Ez a tisztviselők részére például rejtett fizetéscsökkentést jelent, mert hiszen ők vásárolják meg a konzervkészítmények nagy részét. T. Ház! Fel kell említenem egy másik szomorú panaszt, a keres tény magyar gabonakereskedők panaszát. Az egykéz, a Futura vásárolhat csak az országban gabonát. Ezzel tönkretették a keresztény magyar gabonakereskedőket, akik továbbra is tartják üzletüket, továbbra is tartják személyzetüket és nem vásárolhatnak. A kormány ezzel óriási ajándékot ad a Futura-bizományosoknak, akiknek nagyrésze mint MÉP-tikár került oda, Vagy politikai érdeme miatt. Ezek ma már nem is kell, hogy járják a vidéket,^ hogy gabonát vásároljanak, mert erre szükség nincs, hiszen az a szegény gazda odaviszi helybe a gabonát és úgy adja el, a keresztény gabonakereskedő pedig tétlenül nézi, hogy mi történik, hogy az a gabonabizományos jutalékként zsebrevágja a maga 10—20.000 pengős évi keresetét, amely után sokkal kevesebb adót is fizet, mint a jövedelmi és kereseti adóval megadóztatott keresztény magyar gabonakereskedő. Tessék tehát lehetővé tenni, hogy ezek is vásárolhassanak, hiszen az a célunk, hogy minél több önálló kis exisztenciát biztosítsunk. Nem szabad a már meglévő exisztenciáktól elvenni a kenyérkereseti lehetőséget csak azért, hogy az egykéz ennyire uralkodjék. T. Ház! Két egykezet létesített most a kormány Törökországgal kapcsolatban is. Az egyik — ezt csak megjegyzem — a Hitelbank, a másik a Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozik. Nem tudom megérteni, hogy miért simogat egyfelől és miért üt másfelől a kormány? Nekünk tervszerű gazdálkodásra, nem büntető rendelkezésekre van szükségünk, éppen ezért, amikor itt új Európa alakul ki, amelyben nem közömbös, hogy a magyar nép az ő földrajzi adottságánál fcgva mennyire érülése 19hl június 19-én, ősütöríökön, tékes építője lesz az új Európának, nem mindegy, hogy milyen törvényjavaslatokkal jövünk a Ház elé. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) T. Ház! Ideig-óráig lehet foltozgatni, helyben topogni, de ma ez az idő elmúlt. Ha biztosítani akarjuk ennek a nemzetnek történelmi hivatását itt bent, akkor igenis olyan törvényjavaslatokkal kell idejönnünk a Ház elé, amelyek mind gazdasági, mind kulturális, mind társadalmi tekintetben teljesen, alapjában állítják át az egész magyar életet és olyan vonalra állítják, amely erőt ad, boldogulást biztosít ennek a nemzetnek. Nekünk tervgazdálkodásra, kultúránk t tervszerű irányítására, a társadalom átállítására, a közösségi szellem érvényesülésének teljes biztosítására van szükségünk, de ezt rendőri intézkedésekkel nem lehet megvalósítani. Ezzel a törvényjavaslattal eljutottunk odáig,hogy nemcsak a belpolitikában lesz már rendőri intézkedés, hanem a mezőgazdasági ^életben is rendőri intézkedések lépnek és ott áll majd esetleg az a rendőr a magyar gazda mögött és figyelmezteti, hogy nem jól cselekszik. Ha a magyar gazdatársadalom tudja azt, hogy miért harcol, hogy mit kell csinálnia, ha tudja azt, hogy 3—4 hónapig kell neki még nélkülöznie, szenvednie, küzdenie, bele fogja adni erejét ebbe a küzdelembe, mert tudja, hogy a végén az egész nemzet boldogu

7 lását segíti elő. Amíg mi ilyen törvényjavaslatokat nem látunk, amelyek csak nemzeti szocialista irányban mehetnek, addig nem fogadhatjuk el e büntetőjogi törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és taps ei szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! A vitában felszólalt Összes képviselő urak hangoztatják, hogy közellátásunk bajban van. Ezt hallottam az előttem szólott t. képviselő úr beszédéből is. Abból azonban, hogy ha az ember azt mondja, hogy a közellátás nagy bajban van, egészen logikusan következik, hogy éppen ezért azt a javaslatot, amely ezen segíteni akar, elfogadja az ember. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Derültség a jobboldalon. — Palló Imre közbeszól. — Zaj.) Elnök: Palló Imre képviselő úrnak volt alkalma szólani, most méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső: Vagy panaszkodik az ember és akkor megkeresi az orvosságot, vagy nem panaszkodik és akkor helyes, ha azt mondja, nincs szükség erre a törvényre, tehát nem fogadom el. Egyébként nem igen akarok ennek a kérdésnek politikai és gazdasági részével foglalkozni, hanem inkább kriminalisztikai és jogbiztonsági szempontból szeretnék a javaslathoz hozzászólni, hogy véleménynyilvánításommal esetleg valami javítást, módosítást érjek el, amikkel kiküszöbölhetnénk bizonyos veszélyeket. Ez a törvényjavaslat mindjárt első szakaszában nem azt mondja, amit akar. Ez a szakasz biztosítékot akar nyújtani az ellen a veszély ellen, nehogy egészen lényegtelen kis jogsértésekért egyszerre mindjárt a törvény, az igazságszolgáltatás ereje sújtson le valakire. Ezért azután ez a szakasz biztosítékul azzal a verbum-