Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. regenssel kezdődik, hogy mindazok a cselekmények, amelyek a szakaszban kodifikálva vannak, csaü^aükor jelentened vétséget, ha az ország _ közellátásának érdekét súlyosan veszélyeztetik. Ezt akarja mondani ez a szakasz, de nem ezt mondja. Mert mindjárt meg is mondja, hogy mi az a súlyos veszélyeztetés. Azt mondja nevezetesen, hogy súlyosan veszélyezteti az illető a közellátás érdeüeit azzal, hogy és ekkor felsorolja, hogy melyek azok a cselekmények, amelyek súlyosan veszélyeztetik. Már most, ha a. bíróság elé kerül a kérdés, a bíróság nem log azon tanakodni, hogy külön foglalkozzék, meditáljon felette, bizonyítást vegyen fel arranézve, hogy vájjon hát ez a cselekmény, amely előttem van, az ország közellátási érdekét súlyosan sértire, mert hiszen maga ez a szakasz megmondja, hogy mi az a súlyos sérelem: többek között például súlyosan sérti az, aki nem úgy termei, ahogyan azt a törvény vagy miniszteri rendelet rendeli, vagy pl. a Közellátás^ érdekét súlyosan sérti az, ha valaki a készJetét nem jelentette be az utolsó grammig vagy dekáig. Ez mindegy, mort ha az utolsó grammig nem jelentette be, minthogy a bejelentés elmulasztása a szakasz verbum-regense szerint a közellátás érdekeinek súlyos sérelmét jelenti, el fog hangzani a büntetés. Pedig erre különösen kell vigyáznunk ma, amikor a judikatura nagyon in peius irányban fordult meg. Ismerjük ugyanis annak a szegény tejesasszonynak az esetét, aki két fillérrel drágábban adta egy ideig a tejet. Nem tudta ugyanis, hogy a rendeletben, amely az árat megállapítja, milyen ár van megengedve. Mihelyt megtudta, mi az az ár, mert a községben ezt is kidoboltatták, abban a pillanatban leszállította erre a mértékre a tej .árát, ennek ellenére mégis elítélték három hónapi fogházra árdrágításért. Azt láttuk, hogy ez alkalommal nem érvényesült a hüntetőtörvénykönyv vonatkozó szakasza sem, amely kizárja valakinek a megbüntetését, ha egy olyan ténykörülményről nem tud, amely a büntetendő cselekmény tényálladékához tartozik, vafy pedig súlyosabb büntetést von maga után. Hát ez az asszony csakugyan nem tudta azt a ténykörülményt, hogy alacsonyabb eladási tejár van megállapítva, mert csak később ismerte meg a rendeletet. És bár a törvény nemtudásával senki sem védekezhetik és a Btk. 81. § nemtudással való védekezést csak a büntetőtörvénykönyv nemtudása szempontjából zárja ki, de ha például valaki a magánjogot, a hitel jogot, a váltójogot, vagy a közigazgatási jogot nem tudja, akkor ez a büntetőjog alkalmazása szempontjából mindig ténykérdés s nem ignorantia juris, hanem ignorantia facti. A régi tudományos magaslaton mozgó büntető ítélkezésben mindig így Volt ez, nem lehetett volna tehát elítélni ezt a szegény asszonyt. Már most azonban éppen azért, mert ilyen veszélyekkel állunk szemben, és mert a bíróság is érzi, hogy a lehető legszigorúbban kell az árdrágítás! kérdéseket manapság rendezni, nem tudok megnyugodni az igazságügyin iniszter úrnak abban a vigasztalásában, hogy hiszen azt. aki jóhiszeműen fog cselekedni, nem fogják megbüntetni. Az előbbi példa ennek nyilvánvaló cáfolata. De semmi köze sincs a büntetőjog alkalmazásában a jószándéknak, a jóhiszeműségnek a büntethetőség kérdéséhez, mert a büntetőbíróság csak azt vizsgálja, hogy szándékosan követ-e el valaki valamilyen cselekményt A szándékosság pedig megvan a cselekmény elkövetésében jelentkező tudatban: ha ülése 19Ul június 19-én, csütörtökön. 87 tudatosan követ el valaki valamilyen cselekményt, vagy elmulaszt valamit, amit meg kellett volna tennie, ez jelenti a szándékos elkö vetést és akármilyen jóhiszemű is, nem menekülhet a büntetőjogi következmények elől. Éppen ezért tehát azt javaslom, azt ajánlom a mélyen t. előadó úrnak is, hogy méltóztassék ennek a szakasznak a bevezetését megváltoztatni és elfogadni a mostani szöveg helyett azt, hogy ez a szakasz így kezdődjék: ha a cselekmény az ország közellátásának érdekeit siílyosan sérti, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki.. E szerint tehát különválasztom a cselekményt és különválasztom azt a feltételt, hogy eme cselekmény elkövetése dacára is csak akkor büntethető az illető, ha az ország közellátásának érdekeit súlyosan sérti, mert a mostani fogalmazásban, amikor idem per idem meghatározza azt, hogy mi sérti az ország közellátási érdekét súlyosan, ezt azzal határozza meg, hogy mindjárt elmondja azokat az eseteket, amelyeket ilyeneknek tart. T. Ház! _ Egyes t. képviselőtársaim aggályukat fejezték ki abban a tekintetben is

: hogy a mezőgazdasági termelést illetőleg beszél ez a javaslat bizonyos fajú, vagy minőségű terményekről. Igen helyesen felhozták azt, hogy minőségi terményeket, tehát például bizonyos súlyú búzát kell termelni s ha az illető nem termel olyan súlyú búzát, akkor büntetés alá eshetik. Hát nem hiszem, hogy egy rendelet megszabhatná azt, hogy a gazdáknak hány kilogrammos búzát kell termelniök. Ez lehetetlenség is, mert hiszen a természet játszik bele ebbe a kérdésbe. Itt sem azt akarja a javaslat mondani, ami a szövegben van, hanem azt, hogy ha az illető nem olyan vállfajú gabonát — ha búzáról van szó, nem olyan válfajú búzát — termel, amilyen elő van írva. Az azután más kérdés, hogy a jó Isten azt majd milyen súlyú nak engedi megteremni. Említette az igazságügyminiszter úr, hogy bizonyos vidékeknek előírják, hogy azon a területen ilyen és ilyen fajtájú rozsdamentes búzát kell termelni. Helyes, rendben van. Csak természetes, ha ez ellen vét az illető és nem tartja be a rendeletnek az intézkedéseit, akkor felelősségre vonják, de azért már nem felelhet, hogy hány kilogramm lesz az a termés.^ (Pándy Antal: Melyik gazda akar rozsdás Ibúzát termelni? — Derültség.) Nem is akar. Ezt csak példának hoztam fel. Hogy minden kétséget kizárjunk, mert hiszen félremagyarázásokról, félreértésekről is lehet szó, azt gondolnám, helyesebb lenne, ahelyett, hogy azt mondjuk, büntetendő az, aki nem olyan fajú vagy minőségű terményt állít elő, azt mondani, hogy aki nem olyan fajú vagy válfajú terményt állít elő, Egyesek azt gondolják, hogy itt a »féleség« fogalma felelne meg. Ezt nem tartom helytállónak azért, mert a féleség nem szubordinált fogalom, hanem koordinált fogalom. Ha ga bonaféleségekről beszélünk, akkor értjük ezeken a kukoricát, búzát, rozsot, árpát, stb. Azt azonban nem is szoktuk mondani, hogy búzaféleség, erről nem is beszélünk. Ha tehát azt akarjuk értetni, hogy van többfajtájú búza és ebből a több fajtából egy fajtának a termelését írjuk elő, akkor azt kell mondanunk, hogy válfaj. A válfaj már nem szubordinált fogalom, ezzel már nem lesz félreértés, ha ezt a szót, ezt a meghatározást használjuk. T. Ház! Jogbiztonsági szempontból is sze14*