Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1941 június 19-én, csütörtökön. £5 állandóan telefonozgat hol a főispánnak, hol a közellátási minisztériumba, de ezt a kérdést igenis meg kell oldani és nemcsak Budapest liszt- és kenyérellátását kell biztosítani, — nem szabad különbséget tennünk, — a legutolsó kis magyar falunak is biztosítanunk kell az ellátását, éppen olyan sürgősen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik szomorú panasz, amelyet tapasztaltunk, a sertéshízlalás terén van. Megjelent nálam egy gazda, tudomásomra adta, hogy hízás alatt álló 58 disznaját kiküldte legelni, mert nincs kukoricája. Amikor azt kívánjuk, hogy a gazdatársadalom hizlaljon és azt akarjuk, hogy zsírja legyen az országnak, akkor lássuk el a gazdákat kukoricával. Nem tudom, hogy történtek-e intézkedések, állítólag a főszolgabíró úr távbeszélőn kért intézkedést, de mindenesetre országos érdek, hogy az ilyen hizlaló gazdák megkapják a szükséges takarmányt. A miniszter úr azt mondotta, hogy díszíióhízlalással nincs összefüggésben a zsírellátás és az árkérdés. Valami ilyesfélét mondott. (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Lehet, hogy nem így mondotta, engedelmet kérek, de valami ilyesfélét mondott és azt is mondotta, hogy ha valakj 60 vagy 80 pengőért tud választási malacot venni, hát vegye meg, ha meg tudja venni. Ezzel mintegy szankcionálta a miniszter úr azt, hogy drágán is lehet disznót venni. Meg tudjuk érteni, ha a magyar gazdatársadalom, vagy a cipész, vagy a tisztviselő a vidéken szeretilé a zsírellátását biztosítani és ezért akármilyen áron is vesz hizlaláshoz malacot, az egyik veszi 120 pengőért, a másik 310 pengőért, a harmadik 80-én, egészen érdekes áralakulások vannak, de azt kérdezem, hogy ha mindenki hozzáfog itt a sertéshizlaláshoz, vájjon hasznára lesz-e az ennek az országnak, mert aki nem ért a hizlaláshoz, az legfeljebb egy 120—130 kilós disznót tud felhizlalni a drága takarmányon, ugyanakkor a hozzáértő ugyanabból a 75—80 kilós malacból 170 kilogrammos disznót tudna hizlalni, esetleg valamivel több takarmányon, (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: Szóval ipari hizlaló kell.) Nem ipari hizlaló, de vannak olyan hizlalók, akik csak azért fognak hozzá a hizlaláshoz, hogy biztosítsák magukat és ezzel természetesen felverik a malac árát. (Egy hang | a jobboldalon: Aki nem ért hozzá, ne hizlaljon! — Boczonádi Szabó Imre: Majd tanfolyamot tartunk!) Akik iparilag foglalkoznak sertéshizlalással, azok az ország érdekében teszik, mert ennek az országnak szüksége van zsírra. Igenis, támogatni kell őket, nem szabad engedni, hogy 58 disznó legelni menjen, mert ezzel a közellátás érdekeit veszélyeztetjük. Kérdezem, hogy erre a gazdára rá fogják húzni ezt a paragrafust? Ugyancsak baj van a baromfietetéssel. Hála Istennek, az ország baromfiállománya megkétszereződött, de bekövetkezik az a szomorú állapot, hogy takarmányhiány miatt le kell öldösni a baromfiakat. Ez is veszélyezteti a közellátást. Itt is sürgősen cselekedni kell. Egy igen érdekes esetet hallottam, éppen a íőszolgabíróságon. Történt, hogy az egyik gazda valami szabálytalanságot követett el. El akart menni kukoricát ültetni, kocsira tette a kukoricáját, a vetőmagját, de abban a pillanatban megjelentek a csendőrök, lefoglalták a kukoricát és mint bűnjelet elszállították. Az ügyvédtől hallottam, aki feltette ezt a kérdést a szolgabírónak: az a fontos, hogy a lefoglalt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. tengeri mint bűnjel a csendőrségen legyen, vagy hogy el legyen vetve! Nem tudom, mi lett a sorsa, elvetették-e a vetőmagot, vagy pedig mint bűnjel, ma is ott áll. Ez már kissé bürokratikus megnyilatkozás. Nem ártana, ha itt is a közellátás érdekeit néznék. Ha a gazda szabálytalanságot követett el, büntessék meg, de ugyanakkor engedjék meg, hogy elvesse a kukoricáját Tisztelettel kérek negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdezem, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Palló Imre: T. Ház! Beszéljünk néhány szót a szőlőművelésről is. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon). Tudjuk, hogy tavaly milyen tragédiával, milyen katasztrófával zárult a szőlőművelés. Az idén ismét ilyen helyzet előtt állunk. Meg tudom érteni, hogy nincs rézgálic, de viszont nem tudom megérteni, hogy az egyik gazda mégis tudott venni, 4 pengőért kilóját. Honnan került ez elő? Nem tudom, vájjon felelősségre fogják-e vonni azokat a szőlősgazdákat, akik az idén talán a rézgálichiány miatt és talán más hiányok miatt nem tudnak majd megfelelő szőlőt és bort termelni. Vájjon ezekre is ráhúzzák-e ennek a törvényjavaslatnak az 1. §-a 1. bekezdésében foglaltakat? A rendszernek igenis előrelátóbbnak kellett volna lennie és előre kellett volna gondoskodnia a rézgálicszükséglet fedezéséről. Természetesen ez ennek a kormánynak már nem állott módjában. T. Ház! Általában a kormány szeret arra hivatkozni, hogy nyersanyaghiány van. Mégis, amikor a kereskedők nyersanyagot, árúcikkeket tudnának külföldről behozni az országba, akkor az engedély megadása elvész a bürokrácia útvesztőjében. És igaza van Kunder igen t. képviselőtársamnak, hogy bizony, ha nem tudják megoldani a kérdéseket, avagy csak hoszszú idő múlva, tegyenek be még embereket a hivatalokba, mert a közellátás érdeke ezt megkívánja. Megtörténik, hogy a kereskedő szerez bizonyos árút külföldön. 24 óráig tartják ajánlatát. Az illető szalad fűhöz-fához, elmegy a megfelelő hatóságokhoz és megkérdezi, hogy az országnak szüksége van-e erre az árura. Az illető méltóságos úr azt mondja, hogy bizony nagy szükség van rá, de tessék először egy kérvényt írni, tessék azt beadni és tessék majd nyolc nap múlva, amikor már a kisgyűlésen megtárgyalták az ügyet, újra eljönni, hogy megmondjuk az eredményt. Két-három hónap múlva azután kezébe kapja a kereskedő a 'behozatali engedélyt, de addigra annak a cikknek legalább háromszor emelkedik, esetleg nem is tudja megkapni, mert 24 óra mxílva kell neki megmondani, hogy átveszi-e és így az ország számára elvész a nyersanyag. Igen t. Ház! Ha mi nyersanyagot akarunk biztosítani az országnak, akkor ezeket a falakat le kell döntenünk és a legsürgősebben lehetőséget kell teremtenünk az importőrök számára, hogy ügyleteiket 24 órán belül lebonyolíthassák. Ne adjunk lehetőséget arra, hogy az árak köziben a húzódozás ideje alatt felemelkedjenek, mert ebből csak kára van a magyar gazdasági életnek. Itt csak például említem a konzervdobozokat. Magyarországon a konzervgyárak szövetsége kartelt alkot. Az egész konzervdobozgyártás kérdése, az egész kartel a magyar ipari és kereskedelmi ellenőrző bank érU