Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

S-l Az országgyűlés ke-pvisetolidzanaic 196. üUm íHl június 19-én, csütörtökön. delkezéseket felállítani, amikor nem látjuk, üogy tulajdonkeppen mivel vétkezik az illető. (üüiiátii tiyorgy eioadó: Abban a rendeletnen lesz bennej — Mozgás a szétsoöaioiaaion.) Elnök: Csendet kérek! Palló Imre: Nem volt alkalmam az előadó úr felszólalását hallani, (Felkiáltások a széísooaloiaalon: Azt nótoija!), de majd el fogom olvasni. Azt kérdem az igen t. kormánytól, nogy mi történik azokkal a zsidó vállalatOKkal, amelyeket kötelez a törvény, bogy kötelesek ellátni áruval a keresztény kiskereskedőket és nagykereskedőket? Hát az vájjon nem a közellátás érdekét veszélyezteti, hogy amikor mi beszélgetünk az átállításról, bogy a kereskedelmet Kereszténnyé, magyarrá keli tenni, akkor ezek a zsidó vállalatok, amelyek nyersanyag előállításával és aruk elhelyezésével foglalkoznak, nem látják el a keresztény magyar" kis- és nagykereskedőket, pedig kötelezi őket erre a törvény. Azt mondja ugyanis az a vállalat a keresztény kereskedőnek, aki elmegy könyörögni, alázkodni annak a jöttment zsidónak, hogy: kérem, azt én válogatom meg, hogy melyik keresztény kereskedőnek adok. De a zsidónak ad. Nem tudom, van neki hét-nyolc ilyen zsidója, akit állandóan ellát, ezeket továbbra is ellátja áruval, ezeknek van árujuk és diigottan, felemelt árral látják el a maguk bitsorsosait. {Pándi Antal: Van cipőtalp is, de milyen áron?) Ilyen eset meg is történt éppen a műszaki szakon, amikor valaki elment a YV'eisz Manfréd gyárhoz. Adatok állanak ebben a tekintetben rendelkezésre. (Maróthy Károly: A textilnél is így van!) A kereskedelem meglehetősen nagy bajban vau. Mi valóban teljes mértékű átállítást akarunk és bizony mégsem látom, hogy a kereskedelem kérdését éppen a közellátás érdekében sürgősen organizálnák s valóban a keresztény magyar kereskedelmet engednék érvényesülniMa már, hála Istennek, eljutottunk odáig, hogy a kereskedelem közhivatallá formálódott, annak előnyei nélkül. Mert a kereskedő nem csinál mást, mint elszalad ide, elszalad oda, kap ezt vagy azt, meg van állapítva, hogy ennyit es ennyit szabad neki keresnie és el van intézve a dolog. Ez a kereskedelem ma. Ki tud ebben a nehéz kereskedelmi életben érvényesülni? Akinek összeköttetései vannak. A kicsi ember, akit támogatott az Önállósítási Alap, nem tud elindulni, nem tud boldogulni és én kénytelen vagyok megkérdezni a közellátási miniszter urat, hogy akar-e kereskedelmet vagy nem, (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: Sőt csinál is!) akar-e együtt dolgozni ezekkel vagy nem, mort ha nem. akkor ezek a keresztény importörök keresztény n^agyar nagykereskedők viszszaadják az iparengedélyüket és elmennek tisztviselőnek, hiszen tisztviselőhiány van az országban. Higgyék el, t. Ház, hogy a kereskedelem kérdése szorosan összefügg a közellátás kérdésével. Mondok egy esetet. Az árkormánybiztosság megállapítja, hogy ez és ez a nagykereskedő annyit kereshet azon az árun, amelyet uagynehezen kiverekszik magának Svédországból, Portugáliából, Spanyolországból. Megmondja az árkormánybiztosság, hogy !>%-ot kereshet. Most adva van egy kereskedő, akinek nagyszerű összeköttetései vannak és olcsón vásárolja meg a maga áruját, sokkal olcsóbban, mint a másik. Elmegy és kéri, hogy mivel ő olcsón vásárolta meg az árut, engedjék meg, hogy többet kereshessen, mint 9%-ot, kereshessen 10%-ot, mert a másik drágábban vásárolt és többet fog keresni. Ezt nem engedik meg neki, erre azt mondja: nem fogok én olcsón vásárolni, — és csak a drága ajánlatokat fogadja el. Miért? Mert ha ő 10« pengőért vesz valamit, akkor kereshet rajta 9 pengőt, {Felkiáltások a jobboldalon: Maximálva van minden!), de ha csak 80 pengőért vesz valamit, akkor csak 7 pengő 20 fillért kereshet rajta az árkormán y biztos által engedélyezett 9%-os kulcs alapján. T. Ház! így nem lehet gazdálkodni, mert ha a kereskedő drágábban vásárol azért, hogy így több haszna legyen, ezzel több deviza megy ki az országból vagy ha kompenzációs alapon történik a kiegyenlítés, akkor is károsodás érheti az országot. Tessék az ilyen esetekben ajándékot, jntalékot adni annak a kereskedőnek, aki olcsóbban tudott árut hozni az országba; igenis, biztosítsák neki a nagyobb keresetet, mert megérdemli. A zsidóság sohasem dolgozik 10%-os és 8%-os haszonra, neki az nem üzlet. Neki a 30—40—50—200% az üzlet, és ezen az alapon folytatja kereskedelmi tevékenységét. Csak nemrégen hallottam azt, hogy az egyik zsidótól elvették a fanagykereskedői iparigazolványát, erre a zsidó elment Kárpátaljára és a felesége úgy nyilatkozott, hogy igenis, ott tovább fog kereskedni. Mivel? Mivel? — hát kereskedik. És mivel kereskedik? Amivel csak lehetséges. Amig a zsidókérdést meg nem oldják a kereskedelmi élet terén, addig bizony mindig veszélyeztetve lesz a közellátás. (Hendrey József: Amíg akadnak keresztények, akik odaállnak a zsidó mellé! — Ügy van! Ügy van!) Igenis, megbüntetendők azok a keresztények, akik mint Aladárok és strohmanok, sajnos, a zsidóságnak rendelkezésére állanak. A zsidó tőke mindenütt megtalálható és a zsidó bevásárlók, a zsidó kereskedők mindenütt míg találhatók. Nem mulaszthatom el, hogy megkérdezzem, hogy mit keres a Hangyában olyan sűrűn a baromfiértékesítéséről ismert dr. Lo sehitz zsidó, aki a nagykőrösi Schneidor-családnak nem tudom milyen ágon tagja. Nem tudom, mit keres a Hangyánál zsidó bevásárló Jánoshalmán és más területeken, talán hogy a tojást, a baromfit és a gyümölcsöt összevásárolja? Amikor ez a hatalmas egykéz (Egy hang a szélsőbaloldalon: Állítólag keresztény!) ezekkel dolgozik, pedig a Hangyának állítólag van tőkéje, akkor sokkal inkább megérthető az, ha az a csetlő-botló keresztény kereskedő, amikor nem tud mit tenni, a zsidó tőkével dolgozik együtt vagy a zsidónak engedményeket ad. Azt meg tudjuk érteni, de nem tudjuk megérteni a Hangya munkálkodását ezen a téren. Tessék végre kizárni, tessék kikapcsolni a zsidó bevásárlókat a Hangya kötelékéből és tessék teret adni a magyar kereskedőknek, vannak ott magyar tojáskereskedők is, vannak ott magyar baromfikereskedők La, (Horváth Géza: A Futura sem liliom! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mosonyi Kálmán: És a budapesti malmok sem!) Szeretnék most rámutatni a közellátás nehézségeire, éppen kerületemben, Bácskában. Töbh napig jártam ott és bizony súlyosak a panaszok, mint szerte az országban. Mélykúti, jánoshalmi, borotai napszámosok jöttek keserű panasszal: uram, nincs kenyerünk, kapunk jegyet, de hová menjünk Vele, a péknek nincs kenyere. Nem tudnak napszámba menni, nem tudnak dolgozni, mert nincs kenyerük. Én nem okolom itt á hatóságokat, a főszolgahíróságokat, mert hiszen a főszolgabíró is"-" veszekszik.