Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

Az országgyűlés képviselőházának 196\ illése i&lí június Í9-én, csütörtökön. M kapcsolatban, amely ugyan kifejezetten rendelkezik az enyhébb beszámítás alá eső cselekményeknek kihágásként való megtorlása tekinteteben is és elgondolása az. hogy csak az ország közellátásának érdekeit súlyosan veszélyeztető tevékenységet és mulasztást bírálja el, vétségként, szerintem azonban a bírósagokat mégis majd a legnagyobb jóindulatnak kell vezetnie az elbírálás tekintetében. Külön kiemelném és a végrehajtási utasításban foglalnám azt, hogy az ítéletet és az ítélkezést nagyhan befolyásolja az, vájjon a cselekményt jóindulatú tévedésből vagy pedig túlzott pénzszerzési vágyból, túlságos haszon vagy meggazdagodás elérése végett követték-e el. Ami pedig a részleteket illeti, az 1. fi 4. pontjába beszúrnám az indokolás 6. oldalának legutolsó bekezdésében foglalt, nagyon helyesen ott álló »rosszhiszemű« kitételt és így ez a bekezdés így szólna (olvassa): »... a bejelentés rosszhiszemű elmulasztásával... « stb. Viszont azonban úgy gondolom, hogy nemcsak a kivételes háborús évekre, de a békeévekre is kötelezően elő kellene írni minden egyes gazdaság számára, akár ipari, akár mezőgazdasági termelést és szigorúan ellenőrizni a termelt árúk helyes megóvását különösképen azok igazságos és helyes szétosztását. T. Ház! Ezzel be is fejeztem felszólalásomat és annak végeztével még csak egyre szeretnék rámutatni. Talán néhol még egyes péküzletek előtt olyan események játszódnak le, amelyek bizony, a szemnek nem szépek és talán néha előfordul, hogy a vásárolni akarók egy része kenyér nélkül megy haza otthonába, de mi, akik messze vidékről jövünk Pest felé és az ország többi részét is látjuk, örömmel vettük észre, hogy messzebb, Szolnok táján megcsillan már az új életnek, az új kenyérnek az ígérete, megcsillan a rozsvetések szőkesége és hisszük, reméljük, hogy Isten segítségével két-három hét múlva az új kenyérbe mindenki beleharaphat és az mindenkinek az asztalán ott lehet. Nekünk mezőgazdáknak ünnepnapunk az, amikor a mi határainkat járjuk és n mi vetéseinket nézegetjük. Mi vetéseinket mindig imádságos lélekkel szoktuk nézegetni. (Ügy van!) Ez az imádság most már valahogyan átalakult, átformálódott: egy közösségi szellem hat át talán mindnyájunkat. (Ügy ran! Ügy van!) Ez az imádság ma már nem úgy szól, hogy: Istenem, védd meg az én termésemet, hanem úgy: Istenünk, add meg mindnyájunknak a mi jó aratásunkat és add meg mindnyájunknak a mindennapi kenyeret. (Ügy van! Ügy van!) Abban a hitben és reményben, hogy ebben az országban a nehéz időket átvészelve Istennek segítségével mindenkinek, szegénynek és gazdagnak, kicsinynek és nagynak egyaránt meglesz a midennapi kenyere, fejezem be beszédemet. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon). Elnök: Az igazságügy miniszter úr kivan szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Elnézést kérek, hogy szokásom ellenére egy vita során másodszor szólalok fel, de szükségesnek tartom, hogy pár szóval megvilágítsam Csoór Lajos igen t. képviselőtársam határozati javaslatát, amelyet benyújtott. (Halljuk! Halljuk!) Csoór Lajos t. képviselőtársam — annak ellenére, hogy a javaslat ellen foglalt állást — lényegileg tulajdonképpen a javaslat szükségességét hangsúlyozta. Csak azt mondotta, hogy felesleges ez a külön javaslat, mert ő szerinte sokkal helyesebb meg"oldás volna, ha a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvény megbosszabbítására vonatkozó javaslatba foglalnák bele azokat a szigorú szankciókat, ame lyeknek szükségességét ö is elismerte. T. Képviselőház! Ez a beállítás így az első pillanatra egy kicsit plauzibilisnak látszik, én azonban nagyon kérem, méltóztassanak pár pillanatra meghallgatni és belátni azt, hogy ez a beállítás teljesen téves. Nevezetesen a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvény a gaz dasági életnek és a hiteléletnek és ezzel kapcsolatosan a termelés folytonosságának a kérdését és mindezeken felül az államháztartás egyensúlyával kapcsolatos kérdéseket öleli fel, tehát s-okkal tágabb teret, mint amilyet ez a szerény javaslat felölel, amely kizárólag a köz ellátási kérdésekkel kíván foglalkozni. Ma erre azt mondhatná valaki, azért a többen a kevesebb is benne lehet és elvégre a rendszer kérdése ennek a problémának elbírálásánál nem lehet üöntö. Ezzel szemben én mégis bátor vagyok azt kérdezni, hogy ha nem is döntő a rendszer kérdése, miben lehetne könnyíteni a javaslaton, miben lehetne egyszerűbbé tenni a javaslatot azáltal, ha azt beillesztjük egy olyan javaslatba, melyben tulajdonképpen semmi helye nincsen. Mert azt, hogy magának a javaslatnak lényegérc szükség van, Csoór Lajos képviselőtársam, is elismerte és ha azokat a szigorúbb szankciókat, amelyeiket ő is szükségesnek tart, nem lehet máskent jogszabályba foglalni, mint csak így, — amint, ezt előző felszólalásomban bátor voltam hoszszasabban kifejteni — akkor mindenesetre sokkal helyesebb, ha erről a specifikusan közellátási kérdésről külön törvény rendelkezik és nem a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló, évről-évre meghosszabbítandó törvény egyik része, (tlgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha azonban azt a szempontot nézem, amelyre képviselőtársam utalt, és amelyet nem mondott kifejezetten, de érezhető volt az ő beszédéből, azt t. i., hogy ez így helyes, mert akkor fixirozottan csak egy évre szólna ennek a törvénynek hatálya: akkor pedig az a válaszom, hogy ismét felesleges volna ezért be illeszteni abba a javaslatba, mert kétségtelen, hogy a közellátás érdekeit veszélyeztető cselekményről és azoknak büntetéséről csak addig lehet szó, amíg közellátás egyáltalán van. Közellátás pedig addig lesz, amíg ennek szükségessége fennforog, akárhányszor kell is a gazdasági és Inteleiét rendjéről szóló törvényt és azonkívül a kivételes hatalomról szóló felha talmazást is meghosszabbítani. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a közellátás kérdése nem ezeknek a törvényeknek határidejéhez, hanem az életnek szükségleteihez fog alkalmazkodni. (Rupert Rezső: És különben is helyes a büntető törvényeket egy konstrukcióba foglalni és elválasztani idegen matériáktól. Különben nem találja meg senki a szakaszokat. — Elnök csenget. — Mosonyi Kálmán: Csakhogy büntetőtörvényekkel nem lehet közellátást csinálni!) Ha igen t. képviselőtársamnak azért volt inkább rokonszenves ennek a javaslatnak beillesztése a gazdasági és hitelélet rendjének biztosításáról szóló törvényjavaslatba, mert amint ő mondotta, a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló és a honvédelemről szóló törvények alapján van a kormánynak felhatalmazása rendeleteket kibocsátani, ebben teljesen igazat adok neki, de akkor is megokolom, hogy miért kell ezt a javaslatot külön tartani. Ennek a javaslatnak tartalmát ugyanis amúgy is azok a rendelkezések teszik« amelyeket bizo-