Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

80 Az országgyűlés képviselőházának 196. nyíre visszaesett és emiatt mind a termelök, mind a fogyasztók részéről általános a panasz. A helyzet jelenleg az, hogy a presztízsükre kényes gazdák és a becsületes kisgazdák a tejet csak hatóságilag megállapított áron tudják eladni, ami például nálunk Nyiregyházán és annak környékén 26 fillér, szemben a kimutatott 28—30 filléres előállítási költséggel. Ennek az a következménye, hogy azok, akik 26 filléren felül merik a tejet árulni, nem félve a büntetéstől, rendszerint vagy nem a megfelelő zsírtartalmú tejet, vagy pedig vízzel kevert tejet árusítanak. Ezzel azután rontják részben a termelők presztízsét, részben »pedig a fogyasztók érdekeit is. Helyes lenne, ha az illetékes tényezők úgy állapítanák meg a tej árát, — én itt nem Budapestről beszélek, hanem a vidékről — hogy emeljék fel a megyei városokban legalább 32 fillérre, a nagyközségekben pedig-30 fillérre a tej árát, az ipari tej árát pedig legalább. 24, esetleg 28 fillérben állapítsák meg. Másik panaszom az, hogy az olcsó áron előállított tejen a Tejszövetkezeti Központ elég sokat keres, néha talán a 100%-os hasznot is eléri. Az ipari tej ára általánosságban 19 fillérben van megállapítva literenként és ebből az átvevő Tej szövetkezeti Központnak joga van a szállítási költséget levonni. Viszont úgy tudom, hogy az ipari tej nagyon sokszor Budapestre kerül fel, leszámítva tehát a bizonyos költséget, abból fogyasztói tej lesz és budapesti fogyasztói áron kerül az itteni közönséghez, (Felkiáltások a baloldalon: Sajnos, igen!) Még magasabb ez a haszon akkor, ha pasztörizálják a tejet, mert hiszen ez az eljárás nem olyan sokba kerül, költsége csekély, viszont az elérhető ár még magasabb. (Lázár Imre: Meg kellene szüntetni az ipari tejárat! Egyforma kaptafára kell hozni a kétféle tej árát, hiszen ugyanaz a tej!) Ugyancsak nagy panaszuk azoknak a tejtermelőknek, akik házakhoz szállítanak tejet, hogy csak ugyanolyan árat tudnak elérni, mint amilyen árat a piacon literenként kimérő termelő, vagy tejárus kap. A házakhoz szállított tejet 3—4 emeletre is fel kell szállítani, a kannákat odahaza külön kezelni, a termelőnek minden egyes kannát külön-külön ki kell mosni, úary, hogy az a kisgazda, vagy termelő fele napját a tej szállításával, fele ^napját meg a kannák mosásával, tisztántartásával tölti el és végeredményben csak ugyanannyit kap, mint az, aki beviszi 25—30 literes űrtartalmú edényben a tejet a piacra és onnan literenként adja el. T. Ház! Egy örvendetes tényt látok, még oedig ez az. hogy a napokban beszélgettem Nagykőrös képviselőjével, aki, amikor ezeket a panaszokat neki említettem és elmondtam, aizt válaszolta, hogy náluk egy-két nappal ezelőtt emelték fél a fogyasztói tej árát 30 fillérre. Ha ez kezdetét jelenti az indokolt és valóban helyes lenesnek, akkor mi nyugodtan, örömmel váriuk és reméljük ennek az akciónak továbbfolytatását. T. Ház! Legyen szabad még a petróleumra nézve csuoán két mondatot mondanom és ezzel megvilágítanom azt, hogy néha mennyire nem arányos és helyes a petróleum elosztás. Nviregyházán 9500 igénylő van és egy hónapra 7152 liter petróleum jut. Nemrégiben olvastam egy budapesti lapban Rosta székesfővárosi tanácsnok úr nyilatkozatát, amely szerint Budapesten minden egyes fogyasztó 3 liter petróleumot kap. Mi ezzel szemben csak l'l liter ülése 1941 június 19+ên

} csütörtökön. petróleumot kapunk. Vagy hogy más példát mondjak, Nyiregyháza a maga 60,000 lakosával egy évre 165.000 liter petróleum 75%-át kapja s ugyancsak ennyit kap Nagykároly is, amelynek 17.000 lakosa van, pedig Nyiregyháza lakosainak 40 százaléka tanyán lakik, ahoi nincs villanyvezeték, Nagykároly lakosságának pedig nem lakik 40 százaléka tanyán. (Börcs János: Mostoha gyermekek!) T. Ház! Legyen szabad egy anomáliára felhívnom innen a miniszter úr figyelmét. A borsótermelőknek mázsánkint 40 pengős árat állapítottak meg, a hántolt borsó eladási ára pedig 86—90 pengő, búr a hántolásnál csak a borsó 20%-a vész el, de ezt is eladják, mert hiszen a haját is értékesítik. így tehát több mini 100%-os hasznot érnek el az exportőrök a 40 pengős áron vett borsó után. A bőrellátás tekintetében is szólok néhány szót, bár ez nem vág bele az én szakmámba. 4 nyersanyag elégtelensége az én szerény elgondolásom és a másoktól kapott felvilágosítások szerint onnan származik, hogy különösen női cipőkben éveken át a legkülönbözőbb típusokat készítették. Természetesen nehezen lehe tett valamennyit eladni, mert hiszen a divat gyorsan változik, mindig új és új típusok kerültek forgalomba és csak igen kis részét vették mes a cipőnek, nagyrészük ott maradt beskatulyázva a cipőkereskedők polcain. Hosry ez mennyire így van, azt bizonyítja az is. hogy egy mintegy 60 munkást foglalkoztató szabolcsmegyei cioőüzem vezetője, miután ezt felemlítettem neki, a következő levelet írta. (olvassa): »...nem szabadna easredrú készíteni egyebet, mint egv fekete, esetleg kéthárom színű barna felsőbőrt. Ezzel elejét vennők a különböző női cipőket gyártó gyárak ay.on bőrpazarlásának, amely ma még dívik. Ugyanis, amikor átnézünk egy-egy női mintakollekciót, fájdalommal kell látni, hoev egyegy kollekcióban 150—200 fajta mintadarab van, amelyekből a több vagy keA^esebb szakértelemmel rendelkező kereskedők az országban legalább 100—200 fajtát legyártatnak, aminek eredménye az, hogy a feldolgozott keménvanyasr felsőbőrrel együtt bekerül a kereskedő'raktárába, de minthogy tudjuk azt, hofry a női cioő színhez, számhoz, sarokmacassÁsrhoz és formához van kötve, ezen termelt árumennyiségnek minimálisan egyharmadrésze a keres kedők raktárában eladatlanul marad.... araikor oly szűkében vagyunk különösen a keményárunak, egyenesen bűnnek tartom közellátás szempontjából az ilyen any a.gfecsér lést, miért is szerény véleményem az volna, boerv a fentebb már említett három-négyszínű bőrből maximum nyolc-tíz modellből álló női cipő kollekciókat kellene készíteni, ebből ellenben tömeget, amely az ország közellátását biztosítaná és még mindig megmaradna a ma felhasznált és különböző cipőraktárakban otti'ekvésre ítélt kemény árunak egy igen tekintélyes része, amelynél pl. a könnyű kruponokat már a gyárban össze lehetne »ágóztatni« és így tekintélyes mennyiségű férfieipőhöz felhasználható taloat nyernénk. Tovább megyek egy léoéssel t. Ház. A szövetgyáraknak is esak öt-hat típusú szövet gyártását engedélyezném, különösen a női szöveteket illetőleg, mert hiszen a divat gyorsan múlik, a szín gyorsan változik és egy másik szín jön helyébe, a régi színű szövet tehát eladatlanul ott fekszik raktáron. T. Képviselőház! Ezeket f bátorkodtam részletesen elmondani a törvényjavaslattal