Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. aratók!) Rögtön beszélek arról is. A második kategória pedig azokból áll, akik az ipari és a mezőgazdasági termelés körében végeznek olyan munkát, aminél fogva jogos igényük van cipőre. A harmadik csoport a gyermekek csoportja. De amint már voltam bátor mon­dani, sem talpbőr, sem felsőbőr, de különös­képpen talpbőr nem áll ezidőszerint Magyar­országon olyan mértékben rendelkezésre, hogy azt tudnám ígérni, — bár mindent megteszünk sbban az irányban, hogy növeljük a borter­melést — hogy belátható időn belül a fe­szültséget meg tudjuk szüntetni. T. Ház! A kormány a kora tavasz óta a legmesszebbmenő módon törekszik — és úgy­látszik sikerrel — arra, hogy a hiányzó mar­habőr helyébe sertésbőrt állítson. És bár a ser­tésbőrből készült felsőbőrnek és talpbőrnek a használhatósága nem lesz tökéletesen akkora, mint a marhabőrből készült termékeké, való­színű, hogy 80—-90%-ban azzal egyenlő értékű lesz. Ennek következtében, amikor már az egyre nagyobb ütemben és keretben történő sertésbőrlefejtések — ami ma már ezernél több fejtőgép igénybevételével történik — a gyárakon át átalakulnak felső- és talpbőrré, azt hiszem, az ősz folyamán a helyzet lénye­gesen meg fog enyhülni és azoknak az érde­kelteknek, akik cipőre valóban komoly igény­nyel rendelkeznek, a cipőt ki is tudjuk adni. Ez azonban valóban nem azt jelenti, hogy bár­hol visszaélésnek szabad előfordulnia. {Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon'' Sajnos, vannak! — Maróthy Károly: A zsidóknak nem adnék két évig cipőt!) Ha bárki nekem konkrétumot fog abban a tekintetben hozni, hogy valame­lyik r közellátási bizottság, amelyeket minden községben megszerveztem az elöljáróság mel­lett, nem azoknak adnak utalványt, vagy tal­palásra, jogosítványt, akik valóban arra igény­nyel bírnak, ezekkel az egyénekkel szemben a legszigorúbban fogok eljárni. (Maróthy Ká­roly: Nehéz azt ellenőrizni!) De végtelen hálá­san . megköszönöm a Ház minden tagjának, ha általánosságok helyett méltóztatnak kon­krét panaszokkal hozzámfordulni. Azokat ón soronkívül megvizsgálom, és tessék elhinni, megfelelő módon el is járok. Ellenőrizni! Rop­pant könnyű ezt mondani, t. képviselő úr. Tes­sék azt meggondolni, hogy 6500 vag~ 7000 köz­ségről van szó. (Maróthy Károly: Nejhez!) Nem lehetek ott egy külön ellenőrrel minden bizottság mellett mindennap. (Maróthy Ká­roly: Azért kell a zsidóktól en bloc megvonni •az utalványokat.) De nyilvánvaló dolog, eddig is megtettem .már s meg is fogom tenni, hogy repülőbizottságok révén ezeket a dolgokat ellenőrzöm. Ahol hibát találok, megfelelő mér­tékben el is járok. (Maróthy Károly: Mi lesz azzal, aki elvesztette a könyvecskéjét 1) Nem kap három hónapig. (Maróthy Károly: Pedig ez baj!) Ez a jó. (Maróthy Károly: És ha egy szegény asszony, ötgyermekes családanya el­vesztette a könyvét? — Za.j. — Elnök csenget.) T. Ház! Az ipari közellátás vonalán érin­tenem kell még egy pár szóval a petróleum­ellátás kérdését is. Éppen Maróthy képviselő úr volt szíves érinteni az ő nagyérdekű beszé­dében ezt a problémát. Kifejtette, hogy a petróleumellátás körül rendkívül sok baj van és különböző fejkvóták szeriont adnak petró­leumot -az egyes községi lakosoknak. Vala­mennyien tudjuk, hogy különbség van az utalvány- és jegyrendszer között, és azt hi­szem, a kormány súlyos hibát követett volna el annakidején^ még az én megbízásom előtt. ülése 1941 június 17-én, kedden. 63 ha a petróleumot jegyrendszer keretében hozta volna forgalomba, mert ebben az esett­ben éppen azok nem kaptak volna elég petró­leumot, akiknek kell, míg így, legalább nagy­vonásokbani, gondoskodás történt arról, hogy a hatóságok a tényleges szükséghez képest állapítsák meg minden egyes igénylő petró­leumszükségletét. T. Ház! Egy egészen extrém példát kell mondanom abban a tekintetben, hogy milyen mértékben kell az egyéni viszonyokat mérle­gelni. Egy cigányembernek például, akinek szintén joga van kérni a maga számára petró­leumot, havi hét deciliter petróleum nagyon sok, ©gy orvosnak azonban, akinek faluhelyen nem tudunk két liternél többet adni, ez a mennyiség nagyom kevés, bár két liter több, mint hét dieciliter. Különbséget kell tehát tenni az egyes igénylők között, ezt pedig semmi kö­rülmények között nem lehet máskép megol­dani, mint utalvánnyal. Ezen a téren voltak bizonyos zökkenők a múltban. Ezeknek ki­vizsgálásáról és orvoslásáról iparkodtam gon­doskodni és ha bármelyik községet illetőleg komoly panaszt hallok, meg fogom azt f vizs­gálni és igyekszem a kérdést megfelelő for­mában dűlőre juttatni. (Helyeslés.) T. Ház! Az ipari közellátást illetőleg, ha jól emlékszem, K'éthly Anna hangoztatta, hogy a szappanrendelet is olyan rendelet, amely nem a kisemberek érdekeit szolgálja. Holott, ha valaki megvizsgálja a kormánynak ebben a problémában tett lépéseit, akkor lépten-nyomon meg kell látnia, hogy ezek a lépések mélységes szociálpolitikai érzülettől vannak áthatva. Ezt azzal is igazolhatom, hogy a kormányrendelet nem engedi meg nagyobb készletnek sehol, semilyen magán-* háztartásban való tárolását, s ezzel éppen a kisemberek számára igyekszik több szappant biztosítani. : T. Ház! Ez a kérdés természetesen sok vonatkozásban nyersanyag-kérdés, mert szap­pant csak abból lehet gyártani. Méltóztassék nekem elhinni, hogy az elkövetkezendő idők­ben, amikor, amint tudjuk, nem lehet azzal számolni, hogy külföldi nyersanyagot tud­junk felhasználni, meg fogjuk találni a mó­dot a hazai nyersanyag megfelelő kitermelé­sével arra, hogy szappanellátásunkat is . lénye­gesen nagy mértékben tudjuk kielégíteni. (Helyeslés.) A szorosan vett közélelmezési vonalon a lisztkérdés mellett (Halljuk! Haltjuk!) elő­térben volt a sertés-kérdós, ami az én szem­pontomból annyiban jelent előnyt, hogy a t. szónokok jórészben olyan kapukat döngettek, amelyek közben tett intézkedéseink következ­tében már kitárultak, mert azt hiszem, most már nehezen tudna valaki arra komoly érve­ket 'felsorakoztatni, hogy belátható időn be­lül — hosszrí hónapokra célzok — Magyaror­szág zsírellátása nagy vonásokban tényleg ne volna biztosítva. Mivel azonban a lisztkérdés az, amely ta­lán a két dolog között mégis a nagyobb fon­tosságú, legyen szabad ezzel a kérdéssel fog­lalkoznom, belekapcsolódni akarván ebben a részben is Kunder Antal képviselőtársam fel­szólalásába, aki azt kifogásolta, hogy miért csak az 50 holdasnál nagyobb gazdákra nézve rendeltetett el bejelentési kényszer januárban amikor a 49 holdas gazda ilyenformán már megmenekült ettől a kötelezettségtől. Könnyű volna nekem erre olyanformán válaszolnom, hogy hiszen a 32.000 közép- vagy nagyobb gazdával is csupán 300 embert tudtam szembe ­n*

Next

/
Thumbnails
Contents