Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Az országgyűlés kêpvisetbMzànak 195 abban, hogy akármit kedvükre tegyenek.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: A nagy dongóknak! — Maróthy Károly: Már akkor így volt?) Ez 1763-ban jelent meg. (Maróthy Károly: Nem változik a világ! — Horváth Géza: Nincs új a nap alatt!) T. Ház! Éppen kormánypárti felszólaló képviselőtársaim néhány konkrét adatából állapítottam meg azt, hogy ők maguk is attól aggódnak, hogy itt a pókhálón meg fognak akadni a kicsinyek, a nagyok pedig talán majd keresztültörik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A nagy dongók!) Nem tudom, t. Ház, nem volt-e igazuk azoknak, akik bizonyos politikumot látnak a javaslatnak abban a részében, amely arra vonatkozik, hogy a szakminiszter vádirata vagy véleménye szükséges egyes konkrét ügyekben a bírói eljáráshoz. Nem kutatom ezt, de kétségtelen dolog az, hogy a javaslat így, ahogyan fel van építve, és az a rendszer, amelyben ezt a javaslatot végre kívánják hajtani, nem alkalmas arra, hogy mi ennek a sokat szenvedett szegény országnak a közellátási érdekeit komolyan meg tudjuk védeni, s azokat a legmesszebbmenőkig szolgáim tudjuk. Minthogy én ebben a javaslatban a régi liberális rendszernek szomorú és súlyos csökevényét látom, és minthogy meggyőződésein az, Vogy ezt a rendszert nekünk mégis csak me«

1kell változtatnunk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) éppen a nemzet érdekében, a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvöslik.) Elnök: A közellátásügyi miniszter úr kíván szólni. Laky Dezső közellátási miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam kifejtette azt, hogy az igazságügyminiszter úr nagyszabású beszédében ennek a javaslatnak nem csupán jogi vonatkozásait, hanem a gazdaságiakat is érin tette és tárgyalta. Nekem viszont legyen sza bad nagyon szerény jogi tudásommal arra hivatkoznom és beszédemet azzal kezdenem, hogy én ennek a javaslatnak a szövegében a bizottsági tárgyalás során nem tennék észrevételt néhány olyan módosításnak az elfogadásával szemben, amelyek, azt hiszem, messzemenő módon mindenkit meg tudnak nyugtatni abban az irányban, hogy ennek a javas latnak a legcsekélyebb mértékben sem szándéka — mint ahogyan nem is lehet szándéka — az, hogy a termelésnek valamennyiünk által annyira elsőrendűnek elismert érdekét sértse, vagy azt bármilyen szempontból is zavarja. Hiszen az egész javaslat, a valóságban arra irányul, h'ogy ha valaki arra vete mednék, hogy a termelésnek érdekét is súlyosan megsértené és ilyen módon törvénynyel vagy a minisztérium rendeletével szem behelyezkednék, bárki legyen az, személyválogatás nélkül bíróság elé állíttassék. (Helyes lés a jobboldalon.) Mivel azonban azoknak a tárgyalásoknak során, amelyeket én ennek a javaslatnak szakaszai körül különböző ténye zőkkel és érdekképviseletekkel folytattam, arról győződtem meg, hogy ebből a szempontból mégis^ újra meg újra felszínre hozzák^ a termelés érdekeit, azokat veszélyeztetve látván, az az elgondolásom, hogy ha a javaslatnak szövege valami olyan értelmű pótlással egészíttetnék ki, amellyel már az első pontban hangsúlyoztatnék, hogy: a termelés rentabilitásának biztosítása ellenére történik bűncselekmény, azt büntessem; (Helyeslés és ülése 19

il június 17-én, kedden. 59 taps.) ezzel — úgy gondolom — minden aggályt teljes mértékben el tudnánk oszlatni, amelyet elsősorban a gazdaérdekeltség részéről itt újra meg újra felemlítettek. (Helyeslés balfelől.) Más oldalról, mélyen t. Ház, azt kell hinnem, hogy szinte a legtöbb szónok félreérti a javaslatnak azt a részét, amely arra vonatkozik, hogy az előbb említettem első pont alapján csupán akkor lehet valaki ellen eljárást indítani, amennyiben azt az illető

1 termelési ágra illetékes miniszter közérdekből szükségesnek tartja. Ne méltóztassanak ebben semmi tekintetben politikát látni. (Szöllősi Jenő: Félünk tőle! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A dolog úgy áll, hog^y, ez a bekezdés a valóságban szintén nagy és hatalmas védelmet jelent úgy a mezőgazdasági, mint az ipari vagy más termelők számára. Minthogy azonban valaki mégis azt gondolhatná, hogy akad: egyszer olyan miniszter, aki ennek a pontnak kezelesébe politikát visz be, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang ugyanott: Inkább főispán!) az ellen sem fogok észrevételt tenni, hogy a szakasz olyan értelemben egészíttessék ki, hogy az illetékes miniszter egy a véleményadásra alakított szakbizottság javaslata alap ján bírálja el az eljárás megindításának szükségességét. Űgy vélem, ezzel a két módosítással, amely; nek elfogadását — remélem — a bizottsági tárgyalás lehetővé teszi, ki tudjuk venni azt a két szálkát a javaslat anyagából, amely lépten-nyomon újra meg újra mutatkozik. Már most, t. Ház, figyelemmel arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak vitája egészében — amint azt volt szerencsém végighallgatni— valóban inkább a kormányzatnak és személy s/erint nekem, mint tárcanólküli miniszternek a

r közellátásügyi politikáját érinti: méltóztassék nekem megengedni, hogy azokra a problémákra vonatkozólag, amelyek a vita során fölvettettek és amelyekről — magam is roppantul sajnálom — nem volt módomban még eddig a Ház előtt jelentést tennem és kifejtenem a magam véleményét, ezt most pótoljam és megkíséreljem azokat a szempontokat a Ház előtt kifejteni s ha szükség van rá, igazolni, amelyek engem ebben a könnyűnek valóban éppenséggel nem mondható munkában vezettek, amely munkát immár kereken hat hónap óta végzek. (Éljenzés jobbfelől és a középen. — Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, méltóztatik megengedni, hogy ma — amikor éppen hat hónapja annak, hogy szerencséin van ezt az állást betölteni (Éljenzés és taps jobbfelől.) — bevalljam, hogy én magam sem voltam abban biztos, hanem—akármilyen fanatikus hittel tanultam is meg mindenkor magyar hazám érdekeit szolgálni — nagyon bizonytalan voltam abban, tudom-e ezen a roppant kényes területen a kormányzat szekerét úgy vezetni ennyi időn keresztül, mint ahogyan ma már nyugodt lélekkel merem mondani, vezettem hat hónapon keresztül. Mert hiszen amikor én jöttem, a múlt év karácsonyát megelőzően, a helyzet nem volt könnyű a közellátás frontján, a legkülönbözőbb okok következtében, amelyeknek nem utolsójára mutatott rá az a roppant érdekes okfejtés, amelyet éppen az imént Piukovich József igen t. képviselőtársam szájából hallottam, aki a kérdést történelmi távlatba állította be. Valóban igen helyesen fejtette ki, hogy a közellátás terén is mutatkozó bajokat merőben hiba volna csupán egy, két vagy