Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

60 Az országgyűlés képviselőházának 195. négy hónap cselekményei alapján latra tenni, CBörcs János: Ügy van!) hanem mindennek meg kell nézni a fejlődését és ilyen formán bogozni ki a kérdés szálait. A helyzet, ismétlem, rendkívül nehéz volt és én bizony nem titkolom, haboztam, vájjon vállalhatom-e tisztségemnek ellátására. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem azonnal adtam választ, mert hiszen úgy ítélem meg a dolgokat, hogy egy embernek, ha a közélet más táján talán egy és más jó munkára vissza is tekinthet, nagyon latra kell tennie a maga erőit és mérlegelnie azt, hogy az új pozícióban tud-e vagy sem olyan munkát végezni, amelyet tőle tulajdonképpen milliók várnak. A hangsúly a milliókon van, mert én akkor is tudtam, amikor tisztemet elvállaltam és ma még sokkal jobban tisztában vagyok vele, hogy a közellátási miniszternek bármelyik intézkedése, akár ad, akár elvesz, olyan intézkedés, amely az országnak szinte minden lakosát (közvetlenül érinti s amelyre gyakran sok hang, ma már — Istennek hála — 14 millió ember hangja ©ziszszen fel, ha néha-néha talán egyik-másik embernek ajkára a megelégedés mosolya ül is ki. De hiszen jó közmondás az, hogy üres kamarának bolond a háziasszonya. (Élénk derültség.) Amikor az ország közellátása úgy tekintendő, mint egy üres kamara, tessék elhinni, hogy a közellátási miniszter gyakran másít se tehet, ha nem is kifelé, a nyilvánosság felé, de otthon sajátmagában, hogy szinte táncol jobbra és balra és próbálja azokat a sanszokat egyenként mérlegelni, amelyeket ímeg kell játszania, hogy relatíve a legjobb megoldást tudja megteremteni. (Maróthy Károly: Meghallgatja a rádióban, hogy mit főzzön. — Elnök csenget,) Annál kevésbbé hallgatom meg, mert nekem a lakásomon nincsen rádióm, mert semmiféle tekintétbeau nem kívánom magamat zavartatni olyan kérdésekkeh amely a rádión át az emberek lelkét néhanéha megzavarja. (Maróthy Károly: Nem a miniszter úr, hanem a háziasszony! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Most már szólanom kell arról, hogy amikor a nehéz helyzetben tisztemet átvállaltam, vájjon tudtam-e azt a munkát mégis jól megragadni és a siker felé vezetni, amely munka az én kötelességemmé tétetett. Hangsúlyozom, hogy ennek a munkának a köre sem akkor neun lehetett, sem ma nem lehet teljes egészében pontosan körvonalazva. Mert hiszen amint ©nnek a szörnyű, hatalmas világkonflagrációnak újabb mes

1 újabb éveit vagy hónapjait — napjait is mondhatnám — éljük, szinte a földből, újra meg újra egymásután nőnek ki azok a problémák, amelyekkel foglalkoznia a közfelfogás szerint felelősen nem lehet másnak, mint annak a jámbor, árva, esetleg szerencsétlen közellátási miniszternek. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nem olyan árva! — Elnök csenget.) A dolog úgy áll, hogy a legnagyobb mértékű tájékozatlanság uralkodik • abban a tekintetben, melyek azok a kérdések, amelyekkel a közellátási miniszternek valóban foglalkoznia kell és melyekkel foglalkozhatik. Én azért senkinek sem tudok szemrehányást tenni, ha számtalan esetben olyan ügyekben jönnek hozzám panasszal és éppen olyan számtalan esetben engem tesznek felelőssé, amikor azoknak az ügyeknek létrejöttéhez, más oldalról fennforgásához nekem semmi közöm sincsen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: lit a baj! Szervezési hiba! Le kell • mondani! — ülése 1941 június 17-én, kedden* Elnök csenget.) Én mindenkit meghallgatok, minden esetben meg próbálok tenni mindent, ami tőlem telik és, ismétlem, amint a hat hónap eseményei mutatják, — iziben igazolni fogom — ez a munka nem volt éppen eredmény nélkül való. Ha az a manapság, vagy talán régebiben is szállóigévé vált »szervezetlenség« szó olyan sűrűn hangzik fel, talán olyanok ajkáról is, akik tökéletesien maguk sem lehetnek tisztában a szervezés nehézségeivel, azért, mert nem volt módjuk szervezési munkát kifejteni, mivel a sors nem adta meg nekik erre a lehetőséget, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor minek állították fel a minisztériumot?) nyilván sokan azt gondolják, hogy valami roppant egyszerű és könnyű munka megszervezni valamit, ami nincs, megszervezni akkor, amikor mindennap az aktuális és halasztást nem tűrő problémák tömegével áll szemben az ember. (Ügy van! Úgy van! — Taps jobbfelől.) T. Ház! Legyen szabad beszédemnek ebben a részében (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) Kunder, igen t. képviselő úrnak egy nagyon szellemes megjegyzésére hivatkoznom, aki a közellátási miniszter munkásságát nagyon szellemesen és sok vonatkozásban szakszerűen is bírálva, azt mondotta, hogy a Kereskedelmi Hivatalnak és a közellátási miniszternek a munkája a valóságban nem más, mint a napi posta elvégzése. En megmaradok ennél a szónál és azt mondom, hogy a hivatásomat én úgy fogtam fel és úgy is fogom mindig felfogni, hogy minden munkát, ami bejön ahhoz a négy hivatalhoz, amelynek az élén állok, az emberi lehetőség határán belül postamunkának tekintek. (Helyeslés és taps jobbfelől. — Horváth Géza: És ami nem jön be?) Legyen szabad a szervezéssel kapcsolatban rámutatnom arra, hogy a szervezés tekintetében valóban nem könnyű az a feladatkör, amely rám várt, vagy akárki másra várt volna, ha ezt a tisztséget elvállalja, mert azoknak a problémáknak köre, amelyekkel nekem foglalkoznom kell, amelyek látható és láthatatlan szálakkal egymással összekapcsolódnak, roppant szétágazó. Ha én csak a nagy ügy ágakat nézem, akkor is minden bizonnyal legalább négy olyan hatalmas ügycsoport van, amelyeknek a kézbefogása és megszervezése — ezt a szót használom — valamint a siker felé való vezetése mindmegannyi szinte külön embert kívánna. Mert hiszen ha nem is tűnt ki ilyen tagoltan a vita folyamán, mégis egészen nyilványaló, hogy négy nagy intézmény, négy nagy ügykör van, amelyet neikem vezetnem kéli. Az egyik a közélelmezési ügykör, amelynek vitelére külön hivatal szerveződött, a másik a Kereskedelmi Hivatal, amelynek komoly múltja van már a magyar gazdasági életben, de csak legújabban hatolt bele ezen a címen közigazgatásunkba, a harmadik az Árkormánybiztosság és a negyedik az az intézmény, amelyet én talán »ipari közellátási hivatal« néven foglalhatnék össze a legegyszerűbben s éppen ez a hivatal az, amelyet illetőleg leginkább megáll az a feltevés, hogy ennek a hatásköre szinte naponta szaporodik és újabb meg újabb kérdések tömegét veti fel. Nem ennek a javaslatnak tárgyalásánál, hanem egy közellátási interpelláció alkalmával Maróthy képviselő úr szólt egyebek mellett arról, hogy a Kereskedelmi Hivatal megszervezése miért abban a mederben folyik, ahogyan, miért nincsenek ott esküt tett