Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

58 Az országgyűlés képviselőházának 19$. (Palló Imre: Akkor miért Íratják össze? — Börcs János: Kár felizgatni az embereket!) T. Ház! Ezek mind olyan jelenségek, amelyeket csak azért mondottam el, hogy a konkrétumodon, a kis emberek nagy bajain keresztül mégis csak valahogyan fel kellene ébrednünk, és éreznünk kellene azt, hogy így mégsem lehet a dolgot rendezni, annál kevés bbé, mert hiszien a szervezési vonalon olyan káoszt látok (Maróthy Károly (a jobboldal felé): Figyeljenek egy kissé! — Mozgás. <— Elnök csenget), amelyben nem hiszem, hogy a közellátási miniszter úr is tisztán tud látni. (Szőllősi Jenő: Vájjon ki kapta azt az öt pár cipőt! — Mozgás a jobb- és baloldalon. — Elnök csenget.) Vagy ott van például a sertéskérdés. Én csak a szervezési vonalat vizsgálom itt is. Nem lehet ugyanis az, hogy a sertéstenyésztés, azután a feldolgozás, majd a termékek felhasználása hatféle szervtől függjön. A földművelésügyi miniszter hatásköre erősen megnyirbálódott. Ezt mi mélységesen fájlaljuk. Ott van viszont a közélelmezési hivatal, a kereskedelmi hivatal, az árkormánybiztosság, ott van a sertéskiviteli bizottság, most már az iparügyi minisztérium is, sőt ott van a belügyminisztérium is azzal, hogy a városok és a községek is kezdjenek saját rezsiben hizlalni. Én a részletekbe nem bocsátkozom bele, azonban kétségtelen dolog, hogy a közellátás nyugodt menetének mégis csak a nyugodt termelés az alapja. Ahol pedig ilyen apparátust állítunk fel, amely apparátusban azok a fogak ' nem tudnak úgy egymás mellé állni, hogy hajtsák és vigyék előre a gépezetet, hanem úgy nyomják egymást, hogy a gépezet mozgása szinte lehetetlen, akkor t. Ház, kétségtelenül meg koll állapítanom azt, hogy a közellátási szolgálat szervezési okokból is olyan súlyos, hogy itt a legsürgősebben komoly és mélyreható változtatásokat kell keresztülvinni. T. Ház! Amikor azt olvassuk a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében, hogy a megértést ós a türelmet kell előtérbe helyeznünk a termelők részéről éppen úgy, mint a fogyasztók részéről, amikor azt olvassuk, hogy a

r kormány minden rendelkezésre álló lehetőség kihasználásával igyekszik az európai viszonylatban ma is kedvezőnek mondható hazai közellátásunk elé tornyosuló kényszerű akadályokat elhárítani, mondom, amikor ezeket olvassuk, akkor én kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a miniszterelnök úr akkor, amikor a minden rendelkezésre álló lehetőséget hangsúlyozta, egyet kétségtelenül nem vett bele ebbe az elgondolásába és ez az, hogy közellátásunk megszervezésében alapvető súlyos hibák vannak s ezeket a hibákat nem küszöböltük ki a mai napig sem. T. Ház! Ezeket a kérdéseket azért vagyok bátor felemlíteni, mert nekünk, amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, mindig figyelemmel kell lennünk a lehetőségekre és figyelemmel kell lennünk a szükségességre. Ügy látom, hogy a lehetőség és a szükségesség öszszeegyeztetése tekinteteben éppen azért nem tudtuintk eredményt felmutatni lebben az országban, mert mi talán sok mindenféléhez értünk, de egyhez, az okos, céltudatos szervezéshez nem értünk. (Horváth Géza: Ez igaz!) Ezt az okot, a hozzá nem értést, tudom csak felhozni a hibák magyarázatául. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ha azonban mi éveken keresztül hangsúülése 194-1 június 17-én, kedden. lyozzuk, hogy nem értenek hozzá azok a tényezők, akik hivatva vannak a kérdéseket helyesen megoldani, ha éveken keresztül beszélünk m&g p.em értésről, ha ennyi időn keresztül állandóan figyelmeztetjük az illetékes tényezőket arra, bogy ne ezen az úton, — mert ez rossz, — hanem egy másik, egy jobb úton járjanak és mégsem teszik meg, akkor végeredményben mégis csak az a gondolat merül fel bennünk és kénytelenek vagyunk lassan arra a konzekvenciára jutni, hogy itt nemcsak megnem értésről van szó, hanem bizonyos tényezők részéről rosszindulatot is kénytelenek vagyunk feltételezni. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl. — Tost László: Ez túlerős!) T. Ház! Ügy látom, hogy a javaslattal kapcsolatos vita minden tekintetben igazolja az aggodalmakat és igazolja azt a nézetet, hogy ettől a törvényjavaslattól a hazai köziellátás viszonyai nem javulhatnak meg. Felfogásom az, hogy a törvényjavaslatot félre kellene tennünk arra az időre, amikor már magunk előtt látjuk az ország termelési Programm ját. Méltóztassék megnézni és figyelemmel kísérni a külföldet. Már utaltam arra, hogy Németország és általában a tekintély hatalmak jogfejlődésében a büntetőszankciók a liberális gazdasági rendszer jellegzetes tulajdonságai voltak. Amikor azonban jlöttek a rendkívüli idők, amikor a tekintélyállamok óriási erőfeszítésekbe kezdtek, akkor — amint például a német jogalkotásban látjuk — a közellátás vonalán előbb felállították az összes terveket s a tervek végrehajtásához tökéletesen kidolgozták azt a szervezetet, amellyel a nagy nemzeti programmot végre is tudják hajtani és amikor megvolt a terv, amikor elindult a gépezet, akkor jöttek ott a drákói rendszabályok azokkal szemben, akik a terveket ki akarják játszani. Itt látom az óriási ellentétet a törvényjavaslat és a között, amit az igazságügyminiszter úr mondott, hogy rendkívüli viszonyok vannak, mert mi a nélkül, hogy részletes és minden irányban kiható tervet dolgoztunk volna ki és ami még fontosabb, a végrehajtás szervezetét felállítottuk volna, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A jegyzőre bízták!) idejövünk börtönnel és egyéb büntetőszankciókkal. Amikor ezeket az egészen szokatlan jelenségeket látom, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mi jogalkotásunk tulajdonképpen még mindig a régi, liberális keretek között él és mozog, (Ellenmondások jobbfelöl.) mert egyébként nem hinném, hogy az igazságügyminiszter úr, aki rendkívül nagy gazdasági érzéket tanúsított legutóbbi beszédében, szintem kénytelen lett volna megállapítani azt, hogy ő sem tartja egészen tökéletesnek ezt a jogi formulát, ezt a jogi megoldást T. Ház! A törvények alkotásánál nekünk nagy figyelemmel kell lennünk, mert hiszen a törvényekben kell, hogy lefektessük azokat az igazságokat, amelyeknek érvényesülniük kell mindenki számára és minden irányban egyformán. A törvények jelentőségét, ha szabad, egy idézettel is megvilágítanom, amely 1763ban született meg, egyik ősömnek, Piukovich Miklósnak »Keresztény politikai tanulmány« című munkájában. Ezeket írja abban az időben, 1763-ban (Olvassa); »Miként a pókháló szálai csak a kisebb repülő lényeket fogják meg, a nagyobbak szétszakítják azt, így a törvények is csak az alacsony népeket fékezik meg, semmi akadályul nem szolgálnak a hatalmasaknak