Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

52 ' Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 19hl június 17-én, kedden. tisztán a független magyar bíróságra bízzuk ezt a dolgot, akkor mindenki megnyugszik. Erre kérem az igen t. kormányt, hogy ezt a kérdést tegye megfontolás tárgyává és igye­kezzék sürgősen ilyen értelemben javaslatát módosítani. Mélyen t. Képviselőház! A mai napon bi­zonyos meghatottság vesz erőt rajtam, mert éppen kilenc éve annak, hogy egy liberális vi­lágban, éppen június 17-én mint első szónok — a sors különös játéka, hogy ma megint első szónok vagyok — jelentettem itt be a nemzeti­szocialista földmíves- és munkáspárt megala­kítását. Éppen úgy, mint erdélyi képviselő­társam tette, napirend előtt, én is egy új vilá­got kezdtem hirdetni a nagy tömegek érzéket­lensége és ellenségeink gánesoskodása köze­pette. Jóleső érzéssel állapítom meg, hogy ma már mindenki látja: a régi rendszerrel sza­kítani kell s a krisztusi evangéliumon felépült magyar szocializmusnak tért kell hódítania. Ebben a szellemben a javaslat egyes intéz­kedéseit jónak tartom, de mert ez a politikai szakasz benne van és mert egyéb intézkedéseit nem tartom radikálisaknak, a javaslatot nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a javaslat kinyomatását, szétosztását és rész­letes tárgyalás végett a közoktatásügyi bizott­sághoz való utalását. Egyszersmind tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslat előadójául Makkai János, helyettes előadójául pedig Hu­szovszky Lajos képviselő urakat kértem fel. Van szerencsém továbbá a szellemi együtt­működés tárgyában Szófiában 1941. évi feb­ruár hó 18. napján kelt magyar-bolgár egyez­mény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tisztelettel beterjeszteni. Kérem a javaslat ki­nyomatását, szétosztását és részletes tárgya­lás végett a közoktatásügyi és külügyi bizott­sághoz leendő utasítását. Egyben tisztelettol bejelentem, hogy á törvényjavaslat előadójául Makkai János, helyettes előadóiául pedig vitéz Faragó Ede képviselő urakat kécrtem fel. Elnök: A beaidott törvényjavaslatokat a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. A miniszter úrnak az előadókra vonatkozó be­jelentését a Ház tudomásul veszi és a törvény­javaslatot annakidején részletes tárgyalás cél­jából ki fogja adni a miniszter úr által java­solt bizottságnak. Folytatjuk a javaslat vitáját. Szólásra kö­vetkezik? Porubszky Géza jegyző: Kossuth Pál. Elnök: Kossuth képviselő urat illeti a szó. Kossuth Pál: T. Képviselőház! Ha az előt­tünk fekvő' javaslat indokolásával foglalko zom, két momentumot találok benne, amely megcáfolhatatlanul igaz. Az egyik az, hogy az ország közellátásának biztosítása e napokban Magyarországra nézve talán évszázadokra sorsdöntő, a magyar kormánynak prominens felelősségteljes feladata, a másik momentum pedig az, hogy ez a javaslat eklatáns kifeje­zője annak a közösségi szellemnek, amelynek a magyar közéletbe való átvitele a nemzeti jövő szempontjából feltétlenül és sürgősen szükséges. Ez az utóbbi momentum predbmi­náló elv ma különben Európa összes, érde­keiket féltő nemzeteinél, nemcsak a tengelyha­talmaknál, a tekintélyállamoknál, hanem a demokráciáknál is. Olvassuk és halljuk pél­dául, hogy angol államférfiak is hangoztat­ják a közösségi elvre való áttérés szükséges ségét. Ha ez így áll, akkor ez fokozottan kell, hogy vonatkozzék miránk, akiknek még to vá'bbi nemzeti aspirációink várnak megvaló­sulásra és azokat ki kell harcolnunk. Há a javaslattal magával foglalkozom, meg kell állapítanom, hogy mindenesetre mé­lyen^ a húsába vág a gazdaközönségnek, mert beszéljünk őszintén, a magyar ember nem na­gyon szereti, ha őt kényszereszközökkel felül­ről igazgatják és jöhetnek például olyan intéz kedések, amelyek nem rentábilis termelést rendelnek el, mondjuk a cukorrépára vagy a búzára vonatkozólag, alacsony árakat álla­pítva meg; ide azt kell hinnünk és remélnünk, hogy nem akad magyar kormány, amely ez zel saját maga alatt fogja vágni a fát, bár mindenki megteheti, amikor kormányon és ihatalmon van, ha nem nézi a termelés és a nemzet érdekeit. Megnyugtató momentum e téren továbbá az is, hogy a kihágások és bűntények megállapítása bírói cognició tár­gyát fogja képezni és csak akkor tognak al­kalmaztatni, ha súlyos esetekről van szó; mindazonáltal, mondom, áll az, hogy nagy­horderejű javaslattal állunk szemben és a tör­vényhozónak kötelessége szigorú lelkiismeret­vizsgálatot tartani magában, mielőtt ehhez a törvényjavaslathoz hozzászól. Megértem azt is, ha felmerülnek egyesek részéről bizonyos aggályok. Megértem MÄ­róthy Károly t. képviselő urat, aki annak az aggályának adott kifejezést, hog'y a törvény­javaslat módot ad majd később eljövendő kormánytoknak bizonyos elfogultságra. Ezzel szemben legyen szabad mint szerény nézete­met kifejtenem azt, hogy egy törvényjavas­latnak megszavazása vagy meg nem szava­zása par excellence bizalmi kérdés az éppen uralmon lévő kormányzattal szemben és mi­vel ez a bizalom az én részemről a legtelje­sebb mértékben megvan, ez is egy ok, aminél fogva ezt a törvényjavaslatot a magamévá teszem és meg fogom szavazni. Kell, bogy bizalommal viseltessem aziránt a kormányzat iránt, amelynek külpolitikai vonalvezetését még ellenfelei is elismerik, amely négy ízben megnagyobbította országun­kat, amely megkímélte hazánkat a háború borzalmaitól (Ű9U van! Ügy van! a jobbolda­lon.) és az én nézetem szerint egész sorozatát hozta a Ház el a becsületes, a Magyar Elet Pártja által adott programra szerinti szociális törvényjavaslatoknak. (Sütő Gyula: Csak nem hajtottak végre semmit!) Igen t. képviselő­társam, én két esztendeje vagyok képviselő, de bizonyára nem méltóztatik arra emlékezni, hogy egyetlenegyszer is közbeszóltam volna, amikor képviselőtársam beszédet mondott. Na­gyon kérem, méltóztassék engem erre a né­hány percre szíves /türelmével megajándékozni s ígérem, hogy a jövőben eddigi szokásaimat továbbra is meg fogom tartani. De megnyugvással vettük tudomásul az igazságügyminiszter úrnak is válóban klasz­szikus jogászi fejtegetéseit, amelyek etekintet : ben megnyugtattak, és ki akarom itt jelenteni azt, csatlakozván Meskó Zoltán t. képviselő­társamhoz, hogy a közellátási miniszter úr iránt is a legteljesebb bizalommal viseltetem; bizalommal viseltetem akkor is, ha itt a par­lament előtt én is tartózkodom az országban észlelhető és tagadhatatlanul meglévő bizonyos panaszoknak és bajoknak a pertraktálásától.

Next

/
Thumbnails
Contents